Egy nappal az Egyesült Államok új elnökének beiktatása előtt megjelent egy cikk a GQ magazinban, amit Douglas Emhoff írt, és egyebek mellett arról szól, hogy mennyire szereti a feleségét. Kedves gondolat, de ettől még nem lenne egy fontos cikk, csakhogy Emhoff az új alelnök, Kamala Harris férje. Harris több szempontból is rekorder a történelemben, ő ugyanis az első:
- ázsiai-amerikai,
- fekete,
- és nő,
aki alelnök lett az Egyesült Államokban. Utóbbi miatt pedig Emhoff lesz az első férfi az alelnök házastársa kategóriában, ráadásul egyébként zsidó is, ami azt jelenti, hogy csatlakozhat Ivanka Trumphoz: az előző elnök lánya volt ugyanis eddig izraelita felekezetűként legközelebb az elnöki pozícióhoz.
Bár mindig csodáltam és támogattam a feleségemet a munkájában, a szakmai életünk a közelmúltig két külön világ maradt
– írta cikkében az 56 éves Emhoff. A férfi maga sem volt ismeretlen a saját területén – a szórakoztatóiparban tevékenykedett ügyvédként –, de ahogy ő fogalmazott: „legyünk őszinték: senki sem tudta eddig, ki vagyok én”.
Ami már csak azért sem meglepő, mert Kamala Harrisről sem tudott a széles közvélemény egészen a közelmúltig, hiszen csak négy éve lett szenátor. Igaz, teljesen ismeretlen azért nem volt, egy állami főügyész nem lehet az, és már akkor úgy beszéltek róla, mint a legendás legfelsőbb bírósági tag, Ruth Bader Ginsburg lehetséges utódjáról.
Emhoffnak ez az ismeretlenség (pontosabban az, hogy nem ő van a középpontban) jól is jön, mert többi között olyan, nem igazán óriásplakátra kívánkozó ügyeken dolgozott, mint egy szexuális zaklatással vádolt nightclub-tulajdonosé vagy egy Afganisztánba AK-47-eseket eladó fegyverkereskedőé.
Az alelnök férje végül tavaly augusztusban a kampány miatt fizetés nélküli szabadságra ment az ügyvédi irodától, ahol partner volt. Igaz, nem sokáig maradt munka nélkül, mert decemberben kiderült, a Georgetown Egyetemen kezd el jogot oktatni tavasszal. Érdekesség, hogy a first lady, Jill Biden is folytatja a középiskolai és főiskolai pedagógusi munkáját.
A nagybetűs szerelem
Emhoffnak ez már a második házassága, az elsőből, a filmiparban dolgozó Kerstin Mackintől két gyereke született, Cole huszonhat, Ella huszonegy éves.
A New York-i ügyvéd és az akkori kaliforniai főügyész egy vakrandin ismerkedett meg, ami nem is sülhetett volna el jobban. „Nem akartam, hogy vége legyen”, emlékezett vissza Emhoff, azért másnap reggel írt egy emailt Harrisnek, mikor ér rá a következő négy hónapban. Egy évvel később már össze is házasodtak.
Emhoff fia így nyilatkozott a New York Timesnak:
Doug és Kamala együtt a legémelyítőbben cuki és nyálas. Sokszor azt kérdezem magamtól, mikor vetkőzik már le ezt magukról?
Ella ehhez annyit tett hozzá, hogy olyan, mintha a pár még mindig a mézesheteit töltené. Mackinnel és a fiatal felnőtt gyerekekkel is jó a kapcsolata, utóbbiak (a Kamala név és anya szó keresztezéséből) Momalának hívják, a volt feleség pedig a kampányban is önkénteskedett Harris sikeréért.
Szerepkeresés
„Nem vagyok a politikai tanácsadója, a férje vagyok” – nyilatkozta a Marie Claire-nek Emhoff, aki bár a GQ-nak arról írt, szinte egyik napról a másikra lett ügyvédből second gentleman, vagyis alelnök férj, ez nem teljesen igaz. Harris kaliforniai főügyészként a demokraták egyik nagy reménysége volt, szóval amennyire bízik a feleségében (nyilatkozatai alapján), abban is biztos lehetett, hogy eljön az a nap, mikor egy esetleges összeférhetetlenség miatt a saját karrierjétől el kell egy időre búcsúznia. Már csak azért is tisztában kellett ezzel lennie, mert – szemben Obamáékkal, Clintonékkal és Bush-ékkal – nem fiatalkori kapcsolatról van szó.
Megtisztelő, hogy én vagyok az amerikai elnökök vagy alelnökök házastársai közül az első férfi. De az az igazság, hogy nők generációi előttem arra használták ezt a pozíciót, hogy támogassanak ügyeket, amikben hisznek, és bizalmat építsenek a hazai és külföldi intézményeink iránt, sokszor különösebb elismerés vagy dicséret nélkül.
Újra kellett gondolnia, ki is (legyen) ő, ami az esetében azért is más, mert eddig a feleségek jelentős részére úgy tekintettek, mintha nekik nem is lett volna előtte életük. Hogy ez mennyire nincs így, elég, ha a sikeres jogi karriert csak a Fehér Házba való költözéskor feladó Michelle Obamára, vagy a férje elnöksége után is aktív politikai karriert építő Hillary Clintonra gondolunk.
Vagyis a cikk elején felsoroltakon kívül számos más dologban is különböznek az eddig általánosnak vélt amerikai vezető típusától, sőt akár az általánosnak vélt családfelfogástól is:
- az ötvenes éveikben ismerkedtek meg,
- nincsenek közös gyerekeik,
- nem a feleség feladata mindenben támogatni a párját,
- a politikus nem apafigura.
E mellett viszont igaz, hogy ahogy elődjeinek, úgy neki sem lesz konkrét politikai feladata, leginkább a felesége mellett kell majd megjelennie, illetve neki is lesz egy szívügye, ami az eddigi nyilatkozatai alapján úgy tűnik, az igazságszolgáltatáshoz és a jogi képviselethez való egyenlő hozzáférés lehet. Jimmy Kimmel viccelődött még Harris alelnök-jelöltté választása után arról, hogy nem biztos benne, Amerika
készen áll-e az első Doug nevű first ladyre.
Mire Harris azt válaszolta: „Igazából nagyon élvezi ezt a hitvesi szerepet. Nagyon otthonosan érzi magát benne”.
A szerep újdonságát mi sem mutatja jobban, minthogy a megnevezését (second gentleman) is külön kellett bejelenteni, ugyanis eddig még senkinek sem kellett komolyan elgondolkoznia, hogy hívják az elnök, alelnök férjét.
I'm so incredibly honored and humbled to be the first @SecondGentleman of the United States. As we countdown to Inauguration Day, I've been doing my homework—and looking to the past for inspiration. pic.twitter.com/bhE7SvCls2
— Doug Emhoff (@DouglasEmhoff) January 16, 2021
Az interneten gúnyosan Wife Guy-nak nevezték el, vagyis olyan férjnek, aki attól lesz híres, hogy a felesége híres lett. Emhoff szeretne példát mutatni egy olyan társadalomban, ahol nem átlagos, hogy egy fehér férfi a szakmai életének csúcsán ott hagyja a jól fizető állását, hogy a segítse a feleségét céljai elérésében.
Emhoff a GQ-ban megjelent írását Harris anyjának, Shyamalának a gondolatával zárta, aki mindig azt mondta a lányainak: „Lehet, ti lesztek az elsők, de még jobb, ha nem egyben az utolsók is”.
Szeretném, ha ez rám is igaz lenne. Lehet, hogy én leszek az első second gentleman, de tudom, hogy nem én leszek az utolsó.
