A látványát nehezen viseltem, az volt a fő gondom, hogy az egyik mellem itt volt fenn, a másik ott lógott lent. Nem volt szinkronban. Testképzavar kezdett kialakulni, nagyon nehezen viseltem, el voltam keseredve. Nem tudtam magammal mit kezdeni és elfogadni magam
– így emlékszik vissza a mellrákkal járó csonkolásos műtéte utáni időszakra Beáta, aki 39 éves volt, amikor csomót talált a mellében. A három hónapos kisfia elutasította az anyatejet a melléből, csak fejve fogadta el, ezután találta a csomót, amit masszírozgatni kezdett, hiába. Egyik nap a kisfia megharapta a mellét, és a sebe nem gyógyult. Orvoshoz fordult, de a nőgyógyász azzal küldte el, hogy nincs semmi baja, ne is foglalkozzon a nem múló sebbel, egy hónap múlva menjen vissza kontrollra. Beáta aztán az interneten kapta az információt, hogy forduljon onkológushoz magánúton, a magánorvos megvizsgálta, azonnal mintát vett a melléből, és már aznap megmondták neki az eredményt: előrehaladott, harmadik stádiumú emlőrák.
Nem megy könnyen a szilikon implantátum elfogadása
„Kemoterápiát kaptam, utána amputálták a mellem. Közben elkezdték a helyreállítást, beépítettek egy olyan eszközt, aminek expander a neve. Töltögették hónapról hónapra, amíg elérte a méretet. Kitágították az izmot, nekem a bordáról vették le az izmot, és félév múlva behelyezték az implantátumot” – mondta. A műtéteket jól viselte, nem volt ideje azzal foglalkozni, hogy mi történik vele, hiszen hetek teltek el úgy, hogy egyik kezelést követte a másik. Ahogy lecsendesedett ez a pörgés, utána jöttek a gondok. Magába fordult, nem tudta elfogadni a szilikon implantátumot. „Ekkor találtam meg Facebookon Bánfalvi Norbert fotós felhívását, mellrákon és mellamputáción, nőgyógyászati betegségeken átesett nőket keresett egy fotózáshoz. Ő megmutatta, hogy milyen vagyok valójában, olyan képeket készített rólam meztelenül, hogy segített elfogadnom magamat így is.”
Beáta friss házasként, kisbabával csinálta végig a kemoterápiás kezeléseket, párkapcsolatában is igyekezett helyt állni, és nem elhanyagolni a közös életüket. A melle mindig is az egyik erogén zónája volt, ez a műtéteket követően megváltozott. „Teljesen érzéketlen, nem érzek ott semmit. Olyan, mintha nem is lenne, hiába van ott a másik mellem, de ahhoz is hozzányúltak, elkezdődött a helyrehozatala, ilyenkor idegeket vágnak el, így a másik is érzéketlen. Híztam tíz kilót, hormonzavaros lettem, elkezdett ömleni a tejem, elkezdtem enni. Jelenleg várják az orvosok, hogy le tudjak fogyni, csak utána fejezik be a rekonstrukció másik felét.” Az emlődaganatos betegek általában egy-másfél évig élnek egy, vagy mindkét mellük nélkül, az expander behelyezése után még sok időt kell várni a plasztikai sebész helyreállító műtétjére. Ez az átmeneti időszak már gyógyultan zajlik, ekkorra általában már vége a kemoterápiás kezeléseknek.
Zavar, hogy aszimmetrikus a mellem, strandra se tudok elmenni. Próbálok úgy öltözködni, hogy ne látszódjon, egy-egy bolero és a melltartó segít. A munkaruhámban nagyon látszik, de az nem zavar. A másik oldalamra nem szeretnék mellbimbót, helyette tetoválást szeretnék, egy pipacsot. Ez számomra jelkép, bárhova sodorjon az élet, ott helytállok, ahogy a pipacs is bármilyen szikár talajba kerül, gyökeret ereszt, búcsút intve a múltnak.
Akár két év is eltelhet a helyreállító plasztikai műtétig
A csonkolásos műtét hiába csak az egyik mellett érinti, a megmaradt, egészséges mellet rendszeresen hozzáigazítják a pótolt mellhez, így az emlődaganatos betegek onnantól fogva teljesen más mellformával élnek együtt. A mell elvesztése, levétele sokkoló élmény. A pótlása ugyan ad némi jobb érzést, de maga a folyamat megváltoztatja a nőket. A szintén mellrákos Ágota 36 évesen talált a mellében csomót, majd amikor magától elment a mammográfiai vizsgálatra, megkapta a röntgenasszisztenstől a mondatot, hogy még csak 36 éves, mit keres a vizsgálaton. Elültették a fejében a gondolatot, hogy mivel fiatal, biztos nem lehet rákos. Egy év után ment vissza egy kontrollra és a nőgyógyászhoz, akkor már három csomót találtak, láncszerűen szaporodott a mellében.
Szégyelltem, és a mai napig szégyellem a testemet. Azt a fajta sokkot, amit a mellem elvesztése okozott, azt soha nem éreztem előtte. Az tényleg sokkolt. Nem tökéletes a két mellem. A heg mindig ott lesz, a hátamban van egy heg, fél méter körülbelül, a mellemen is van heg, most már a hasamon is van heg. A mellemen az egész vágás látszik. A levétel úgy működik, hogy teljesen lapos leszel és lesz egy csík rajta. A hónaljamból is kivették a mirigyeket, ott is van egy vágás, és ezeket semmi nem tudja eltüntetni. Az implantátumhoz a hátamból vettek pótlást. Két verzió van, hogy vagy hasból vagy hátból veszik, miután nekem nem volt hasam, így nem volt kérdés, hogy a hátamból veszik.
Ágota hat kemoterápiás kezelést és huszonnyolc sugárkezelést kapott, levették az egész bal mellét, így az be volt fordulva egy darabig. Expandert helyeztek be, hogy legyen helye a szilikon implantátumnak. Az ő mellei nagyobbak lettek, mint voltak, az eredménnyel elégedett. A köztes időben, amíg várt a helyreállító műtétre, protézist hordott egy speciális melltartóval. A protézisvásárlást az édesanyjával együtt intézték. „Nagyon jó protézistartó melltartók vannak, nem látszott, hogy nem igazi az egyik. Nézegettem a régi képeket, a Facebook feldobja időnként, hogy éld át újra ezt a napot, és emlékszem, 2016-ban egy háromszöges bikiniben voltam a strandos fotón, kilógott a vágás a mellemnél, de akkor nem érdekelt. Anyukámmal mentem el vásárolni, ott az üzletben nagyon kedvesek voltak. Receptre lehet venni a protézist és a hozzá való melltartó. A méretemhez képest kiválasztottuk mindkettőt. Nekem túlságosan nagymamis volt, magas volt a felső része, hogy eltakarja az egészet, és nem tudtam hordani. A protézishez inkább egy háromszög melltartót vettem máshol és abba tettem bele. Amikor lehajoltam, elállt, de nekem ez jobban megfelelt.
A műtét után semmilyen ruhát nem tudtam rendesen hordani, az egyik oldalon van cici, a másikon meg semmi, egy kicsit el is ferdült a járásom, mert takartam az egészet.
Az emlőrák olyan támadás a test ellen, amit nehéz kivédeni, interjúalanyaim mindegyike egyetért abban, hogy a felépülésükhöz rengeteg szeretet, támogató környezet, fegyelem és önuralom szükséges. A környezet tehát meghatározó azokban a pillanatokban, amikor a mellet leveszik, amikor a haj teljesen kihullik. A lelkiállapoton sokat segít a plasztikai sebész a rekonstrukciós műtéttel. De nem mindenki vállalja a plasztikáztatást, Dóra például megelégszik az emlőprotézissel, fürdőruhában, fehérneműben is ezt viseli. Ma már úgy gondolja, hogy a betegsége előtt jóval kevesebbszer kellett volna fehérneműt viselnie, ma erre törekszik. „Jóállású női emlőt viselek, bőrszínűt. Ezt meg kellett tanulnom ápolni, gondozni, mint a saját testemet. Nem mindig viselem, mert a melltartó helyenként vág vagy szúr, nem kényelmes. Amikor dolgozni megyek, a protézist melltartóval együtt felveszem, hazajövök, átöltözöm és leveszem. Ha barátok jönnek hozzánk, akkor a póló alá felveszem, de egy mellel csak a családom előtt jelenek meg. Szerintem egy ilyen műtét után lehet szépnek lenni, annyira szép fehérneműket kapni a protézises boltban.”
Rossz érzés az utcán látni a dekoltázsokat
Bori saját testével való kapcsolata teljesen megváltozott a mellei elvesztése után, ma már saját egyesületével, a Mellrákinfóval segít másokon. Levették a bal mellét 2012-ben, a jobb mellét a balhoz igazították, és egy év múlva kicserélték az expandert szilikon implantátumra. „Nem volt soha nagy önbizalmam, holott ez a visszajelzés másoktól. Emögött a nagy magabiztosságom mögött azonban teljesen más ember lakik.
Amikor elvesztettem a mellemet, rájöttem, hogy nagyon szép melleim voltak. Mondta is az orvosom, hogy kár ezekért a mellekért, mire mondtam, hogy dehogy kár, tökre lóg, jó lesz a szilikon cici. Ezt szépen átértékeltem azóta, és úgy érzem, hogy milyen jó lenne visszakapni azt a lógó cickót.
Nem csak a saját mellek elvesztése az egyetlen, amivel meg kell küzdeni ilyenkor a mindennapokban, hiszen a kezelések után még egy év biztosan eltelik a helyreállító műtétig, ami alatt a gyógyult nők dolgozni mennek, felöltöznek csinosan, nyaralnak, strandolnak. Az utcán sétálva az egészséges nők dekoltázsa újra és újra szembesíti őket a betegséggel, és az azzal járó veszteséggel. A vezető beosztásban dolgozó Krisztina, aki most 50 éves, és akinek két és fél évet kellett várnia a helyreállító műtétre, így emlékezett vissza erre az időszakra. „Akkor pont nem volt autóm, és tömegközlekedtem. Amikor parókában, azzal a tudattal, hogy tudod, hogy csak egy darab mellprotézis van benned, nyáron nézed a dekoltázsokat az utcákon, az egy nagyon rossz érzés.”
A mellek elvesztése, azok átalakulása testképgondokkal, lelki viaskodással jár együtt, rövid és hosszú távon is hatással van a párkapcsolatra, a szexuális életre, a női magabiztosságra. A szervezés, a tudatosság igen fontos, a tájékozottság, az öntudat lendíti át a betegeket egyik lépcsőfokról a másikra. A történetekből is látható, hogy a saját megérzés, az utánajárás nem hipochondria, hanem nagyon is jogos, addig kell menni, amíg ki nem derül, mi okozza a nem múló sebet a mellen vagy a növögető csomókat.
A betegség mellékhatásának mondható nőiességgel, szexualitással járó gondok mindmáig tabutémának minősülnek. Holott a saját testtel való elégedettség, a mellek megváltozásával járó testképváltozás, a szexuális élethez való visszatérés a kemoterápiás kezelés után és a párkapcsolati problémák a betegség alatt mind olyan témák, amikkel fontos foglalkozni.
A soron következő cikkekben ezekről lesz szó, rávilágítva arra, hogy ugyan az emlőrák kezelésének folyamatában rendelkezésre áll az onkológián pszichológus, sok esetben konkrét segítséget nem tudnak adni: a betegek félnek az intim témákról beszélni, egymás közt keresnek válaszokat. Az öt nő közül, akikkel az interjúk készültek, mindössze egyikük vette igénybe a pszichológust, azonban az ő szexuális élete, a női magabiztossága azóta sem állt helyre, a párkapcsolati gondjait, a válását viszont fel tudta dolgozni. A következő cikkekben a párkapcsolatban bekövetkező változásokról, a szexuális élet megváltozásáról, a női önképről lesz szó.
A cikk létrejöttében segítettek: Dr. Tamás Róbert plasztikai sebész főorvos, Könyves Gusztáv szexuálterapeuta és a Mellrákinfo Egyesület.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf – Bielik István / 24.hu
