Maria Tavernini és Andrea de Franciscis a szóban forgó falvak egyikét látogatta meg, ahol a folyamatot saját szemükkel kísérték végig.
A termesztők egyre magasabban fekvő területeken végzik törvénybe ütköző munkájukat, hogy ezzel is minimálisra csökkentsék a razziák számát. A rendőröknek érthetően nincs kedve három, hat, vagy 12 órát gyalogolni azért, hogy elpusztítsák egy szegény falu hasisát és ültetvényeit.
A cannabis indica szüretelése után a termesztők órákat töltenek azzal, hogy kinyerjék a növény gyantáját, amiből a hasis egy fajtája, a világ egyik legjobbjának tartott charas készül, melynek egy grammjáért 20 dollárt (5500 Ft) is elkérhetnek a haldokló Nyugaton, de az ár évről évre emelkedik.
Ennek ellenére a termesztők nem tudnak tartósan kiemelkedni a szegénységből, sőt, sokszor csak ez választja el őket az éhezéstől. A falvak sem válnak nagyobbakká vagy fejlettebbekké, sokszor még mindig csak egyetlen központi kúttal rendelkeznek az öreg templom és a néhány aprócska, rizst, lisztet, cigarettát, szappant és zöldségeket tartó boltok mellett.
A falvakban felnövő gyerekek jó része a néhány éven át tartó oktatás során elhagyja a falut, hogy a szomszédos települések valamelyikében, vagy épp egy városban komolyabb tanulmányokat is végezhessen.
A charas elterjedése természetesen a hippikorszaknak köszönhető. A hetvenes években a Hindu szent embereket, a szádhukat a Himalája hegyei közé követő, meditálni akaró nyugatiak akadtak rá a szerre. A falusiak látták, hogy ebből jövedelmező üzlet lehet, így az addig készített gyantás növénykeverék helyett ráálltak a charasra, mára pedig évente több tonnányit készítenek.
Hivatalos adatok persze nem léteznek, sőt, az indiai kormány épp annak illegalitása miatt soha nem készített még felmérést a határain belül folyó termesztés, valamint a hasispiac nagyságáról.
Az igény évről évre nő: gombamód szaporodnak a charasfogyasztásra specializálódott vendégházak és épületek, sőt, az indiai nagyvárosok lakói is sokszor megjelennek a falvakban, hogy bevásároljanak.
India 1961-ben ugyan aláírta az Egységes Kábítószer Egyezményt, de annak rendelkezéseit csak huszonnégy évvel később, 1985-ben iktatta törvénybe. A kender azóta illegális, de az ország korábbi kábítószerügyi biztosa, Romesh Bhattacharji szerint
