Molnár Márta két évesen került óvodába a 3-6 évesek közé. Ellökték, elvették a játékát, bántották. Azt mondja, ezt olyan traumaként élte meg, hogy nem tudott szeretetet, kötődést kialakítani, csak az édesanyjával. Sokáig kirekesztettnek érezte magát mindenhol és folyton kereste a közösségeket, ahol szeretve érezhette magát.
Kamaszként talált rá a táncra, ami igazán felszabadította, kezdte a diszkótáncokkal, klasszikus társastáncokkal, majd spirituálisabb vonalon folytatta önismereti, testtudatos mozgásokkal. Tavaly, 35 évesen azonban – egy gyerekkori balesete miatt – csípőprotézist kapott, így fő szenvedélyének, a mozgásnak sem hódolhatott úgy, mint a műtét előtt.
Három éve a Szigetfesztiválon látott először élőben szufi táncot, annyira elbűvölték a percekig forgó, majd imbolygás nélkül egyszerre megálló művészek, hogy eldöntötte, megtanulja ő is ezt a mozgásformát.
Hamar kiderült, hogy ezt nemcsak a teste, hanem a lelke is gyorsan befogadta. Ma már tanítja is, és legalább napi 10 percet pörög. Azt mondja, egyszer már 3 órát is forgott egyfolytában. Mi csak negyedórát kértünk tőle a Bazilika előtt. Megosztotta velünk azt is, mire jó ez a meditációs forma és hogyan éri el, hogy nem szédül. A videóból kiderül:
