Egyedi megjelenésével, kisugárzásával és nem utolsó sorban ékszereivel egyszerre ragadja meg az embert. Utóbbi kiegészítőket nem mellesleg saját maga készíti, páratlan érzékkel és egy olyanfajta dizájnnal, melyet nem lehet és nem is érdemes utánozni.
Egyedi stílust teremtettél. De honnan indult a szerelem a képzőművészet iránt?
Németh Hajnal Auróra: Igazából már 3 éves koromban verset írtam,van róla illusztrált bizonyíték is,és amióta ceruzát tudok fogni, nagyjából azóta rajzolok is. De nyilván nem innen datálódik a „művész szeretnék lenni” korszak. Kiskoromban, ha azt kérdezték, hogy mi szeretnék lenni, akkor rögtön rávágtam, hogy hercegkisasszony. Aztán egyre többször megkaptam, hogy eljárt felettem az idő, menyasszony viszont még lehetek, így sokáig ez az opció volt a cél. Viccet félretéve, folyamatosan kézműves es képzőművész táborokba,szakkörökbe jártam. Majd a Révai Miklós Gimnáziumba kerültem, ahol elkapott a tanulás,és nagyon sokáig a jogi pálya vonzott. Aztán a felvételi papír beadás előtt egy nappal az akkori Iparművészeti Egyetemre, ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre felvételiztem. Harmadszorra vettek fel.
Volt mestered, akinek a munkássága hatott a művészetedre?
N.H.A.: Igen, a győri Hefter László. Tőle tanultam az üvegfestést, ami szorosan összefügg az ékszereimmel. Az üveg és az ékszer kapcsolatával régóta foglalkozom, de igazából tavaly óta készítek komolyabb kollekciókat, mióta Győrben felkértek, hogy egy csoportos kiállításon vegyek részt, és rendezzek egy ékszer bemutató performanszot a múzeumok éjszakáján.
Hogyan készülnek a kiegészítők?
N.H.A.: Az ékszereim minden darabja egyedi és mondhatom, hogy különleges,mert nem láttam még hasonlót sem. Felhasználóm a régi, antik tárgyakat – zsebóra, karóra tok, övcsat, fülbevaló, kitűző, bútor, óra kulcs. Ezeket úgymond upcyclingolom. Értéket adok annak a régiségnek, ami már elvesztette a pénzbeli értékét. Próbálom a hímzés mintákat is minimális változtatással átmenteni. Templom ablakokon látható üvegfestéssel kombinálom, méghozzá úgy, hogy magyar hímzés mintákat festek rájuk. A zsebóra medáljaimra a tekerők helyére pedig drágaköveket foglalok: rubin, smaragd, zafír, turmalin, gyémánt, ametiszt, olivin. Most van egy új, luxus kategóriájú kollekcióm is, a Mesés Ékszer fantázianévre hallgató gyűjtemény. Ez mesék, legendák, balladák ékszer formájú illusztrációja. Így született meg többek között Jancsi és Juliska, Borsószem hercegkisasszony, Emese álma, Csipkerózsa, Hamupipőke, Hófehérke, vagy éppen A kis hableány. Ehhez rendeztem egyébként egy jelmezzel, táncosokkal, zenészekkel, énekessel, valamint egy mesélővel színesített performanszot is.
Nálad az ékszerek általában feltűnőek. Hétköznapi viseletre is alkalmasak?
N.H.A.: Mivel én magam mindig hordom őket,tulajdonképp példaként mutatom, hogy igen. Bátorítom a nőket, hogy merjenek színesebben öltözni, nagyobb ékszert hordani, vagy merészebbet. Nem tudom más, hogy van vele, de nekem jobb lesz a kedvem tőlük, általuk különlegesnek érzem magam. Mióta a kisebb-nagyobb divatházaknál is bejöttek a nagy, feltűnő, ám szép és ízléses ékszerek, bizsuk, azóta még bátrabban képviselem a „merd vállalni, ha tetszik” filozófiát.
Milyen nagy terveid vannak a jövőt illetően?
N.H.A.: Folyamatban van egy nagy projekt. Szeretnék kijutni a müncheni Inhorgenta nevű világméretű ékszer kiállításra. A célomhoz nagyon közel vagyok, de azért vannak nehézségek. Úgy tűnik elfogadták a jelentkezésem a kezdő kortárs teremben való megjelenésre, de így is nagy befektetést igényel. Remélem, hogy találok támogatókat és megvalósíthatom az álmomat. Bízom a kreatív, egyedi ékszereimben, melyek talán nemzetközi viszonylatban is egyedülállóak, s talán külföldön meglesz rájuk a kereslet. Arra nagyon büszke vagyok, hogy Németországban és Japánban például már van Auróra ékszer. Nem mellesleg egy teljes arculat és honlap váltáson megyek keresztül, 2-3 hét múlva debütál az auroraglassartist.com es az auroraglamour.com. Ami Győr szempontjából érdekes, hogy a közelgő Barokk Esküvőn is rendezek egy modern performanszot! Alig várom!
