Azokban a családokban, ahol 3 év alatti gyerek él, a szülõk mindössze 46 százaléka mesél mindennap, a 4 és 8 év közötti gyerekek családjában pedig még ritkább a napi mese (31 százalék). Ennek hosszú távon komoly, negatív társadalmi hatásai lehetnek – ismertette a kampány beharangozó sajtótájékoztatóján Závecz Tibor, az Ipsos véleménykutatási igazgatója a témában zajlott kutatás eredményeit.
A 30 év alatti szülõk valamivel gyakrabban mesélnek 3 év alatti gyerekeiknek (53 százalékuk, míg az idõsebb szülõknek mindössze 38 százaléka mesél naponta). Az is elgondolkodtató, legalábbis meglepõ adat, hogy az apukák mindössze egynegyede mesél mindennap (a 3 év alatti gyerekeknek 28, 4 és 8 év közötti gyereknek 22 százalékuk).
Az Ipsos a városban és a falvakban élõk mesélési szokásait is kutatta. A 3 év alatti gyerekek esetében nincs látványos különbség (a városlakók 48 százaléka naponta mesél, vidéken ez a szám 45), ám a 4 és 8 év közöttiek családjában sokkal nagyobb az eltérés: a városokban lakók 36 százalékánál napi program a közös mesélés, vidéken ez csak a családok 22 százalékára igaz.
A kutatás arra is kiterjed, hogy a szülõk általában mit mesélnek a gyerekeknek, és – nem meglepõ módon – a népmesék és a híres írók mûvei a legnépszerûbbek (51 százalék). A szülõk által kitalált történetek és a mondókák alig maradnak el ettõl, néhányan pedig misztikus történetekkel, „fantasykkal” szórakoztatják a kicsiket (12 százalék), elsõsorban persze a férfiak. Az is érdekes, hogy a 30 év feletti szülõk gyakrabban olvasnak híres, Grimm-, Andersen-, vagy éppen Lázár Ervin-mesét, mint a fiatalabbak, és õk a kitalált történeteket is jobban preferálják.
Megfigyelhetõ az Ipsos kutatásából, hogy a mai felnõtteknek még ritkábban meséltek gyerekkorukban (a nõk 26, a férfiak 22 százaléka hallott mindennap mesét), és még a diplomásoknál sem túl jó az arány: mindössze 47 százalékuk hallott mesét mindennap (a középfokú végzettségûeknél ez a szám 25, az alapfokúaknál pedig).
A Médiaunió olyan üzenetet fogalmazott meg, amely hosszú távon segítheti a gyerekek szellemi-érzelmi-erkölcsi fejlõdését, hogy boldog és magabiztos felnõttekké válhassanak – ezáltal jó néhány súlyos társadalmi probléma válik megelõzhetõvé. A kampány célja, hogy a gyerekek és szüleik (nagyszüleik, közeli hozzátartozóik) gondolkodására egyszerre hasson, hogy a mesék üzenetei, tanulságai alapján kiegyensúlyozottabbak legyenek. A közös mesélés segít, egyben tartja a családot, kapaszkodót nyújt a gyerekeknek (is) a világ eseményei közötti eligazodásban. Így lelkileg kiegyensúlyozottabb, konfliktuskezelésben jártasabb felnõttekké válhatnak, ami végsõ soron a társadalmi beilleszkedés alapja. Ezáltal pedig más társadalmi célú kampányok iránt is fogékonyabbá válnak.
A kampánya arra szeretné ösztönözni a családokat, hogy olvassanak mesét, beszéljenek és beszélgessenek róla, hiszen így tartalmas, minõségi idõt tölthetnek együtt amellett, hogy az irodalom értékes alkotásaival ismerkednek meg! A kampány célcsoportja elsõsorban a kisgyermekes (0-12 év) szülõk, nagyszülõk, idõsebb testvérek, alapvetõen azonban a teljes társadalom, hiszen minden rétegben egyaránt fontos a család, a közösség szerepe. Manapság minden második házasság válással végzõdik, pedig az esti meseolvasás olyan meghitt kaland, intim bûvölet, bensõséges csoda, amely erõsítheti a családi kötelékeket, összetarthatja a családot – a mese mindenütt jó, de legjobb otthon. Az esti meseolvasás az önálló olvasáshoz vezetõ elsõ lépcsõ, ráadásul egyben egy nagyon hosszú távú és széleskörû befektetés, amely nem is drága.
A kampány indulása nem véletlenül került szeptember 30-ára. Ez a nap Benedek Elek születésének évfordulója, és ennek alkalmából a kampány indító eseménye a „A magyar mese óráját”, amit a Médiaunió hirdetett meg szintén idén elõször. Az ország óvodáiban ugyanabban az idõpontban, délután egy órakor ugyanazt a mesét olvasta minden óvó néni. Közel 300 óvoda és bölcsõde csatlakozott a kezdeményezéshez, sõt több híresség is országszerte: D. Tóth Kriszta (Budapest), Azurák Csaba (Budapest), Kálmán Olga (Szentendre), Görbicz Anita (Gyõr), Kondás Elemér (Debrecen), Székhelyi József (Szeged) és Szerednyey Béla (Veszprém), akik szintén egy-egy óvodában meséltek a kicsiknek.
