Király 1940-től 1949-ig a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) versenyzője volt, minden idők legjobb magyar férfi műkorcsolyázójaként képviselte a piros-fehér-zöld színeket. Világ- és Európa-bajnokságon összesen tizenhárom érmet nyert. Egyéniben 1950-ben Európa-bajnoki címet érdemelt ki, emellett kétszeres vb-második és egyszeres Eb-ezüstérmes volt.
Klubtársával, Kékessy Andreával páros műkorcsolyázásban is több érmes helyezést szerzett. Az 1948-as olimpián vele nyerte Magyarország első – és 1980-ig egyetlen – téli olimpiai ezüstérmét. 1949-ben a világbajnoki dobogó legmagasabb fokára állhattak fel.
A Budapesti Műszaki Egyetemen általános mérnöki diplomát szerzett, majd az 1950-es londoni világbajnokságról nem tért haza, Kanadában telepedett le. Édesanyját megtorlásként internálták.
Az észak-amerikai országban mérnökként dolgozott és edzősködött, felfedezettje és tanítványa volt a később világhírűvé lett Don Jackson.
Király Ede az utóbbi két évtizedben – amíg egészségi állapota engedte – több ízben járt itthon, a Budapesten rendezett világversenyek tiszteletbeli vendége volt.
