Az újszülött hüllők halandósága az első évben a legnagyobb. A rákosi vipera szaporulat túlélésének maximalizálása érdekében a tenyészprogramban született kiskígyók terráriumban, egyesével elhelyezve, „ébren” töltik első telüket. Az így felnevelt egyedek a talajmenti fagyveszély elmúltával, május elején kerülnek ki a szabadtéri terráriumokba. A 2008. augusztusában született viperák közül 205 egyed, a korábbi években bevált gyakorlatnak megfelelően ébren töltötte a telet.
Mesterségesen nevelt példány (fotó: MME)
Mesterséges teleltetés
A folyamatos táplálásnak köszönhetően a születésükkor átlag 2,4 grammos és 13,9 centiméteres kiskígyók átlag 7,7 grammosra és 22,8 centisre nőttek. A tél során eddig mindössze 3 egyed pusztult el – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A Rákosivipera-védelmi Központban szabadtéri terráriumokban tartott egyedeknek mesterséges üregekben van lehetőségük a telelésre, természetesen ragadozóktól védett helyen. A mesterséges üregek belvízmentes helyen, a talaj fagyhatárnál jóval mélyebbre lettek telepítve. Az üregek ellenőrzése és az így nyert információk felhasználása a folyamatos fejlesztésben előfeltételei a természetvédelmi program sikerességének.
rákosinak nem tetszett…
A rákosi vipera egy kizárólag Magyarországon előforduló, rendkívül ritka mérgeskígyó-alfaj, a Kárpát-medence faunájának elismerten az egyik legveszélyeztetettebb állata. Az idők folyamán – Rákosi Mátyásra tekintettel – politikai okokból (és a faj szempontjából helytelenül) parlagi viperának és rákosréti viperának is nevezték. Az Alföldön a homoki vipera névvel illették, azonban a hivatalos természettudomány ezt a megnevezést egy másik faj megjelölésére alkalmazza.
(wikipedia.hu)
Ezer veszély a természetben
A Fővárosi Állat- és Növénykert és az MME szakemberei közösen vizsgálták a telelő viperákat. A megfigyelt kígyók 73,5 százaléka a mesterséges telelőüregek aljában tartózkodott, ám a februári hideg idő ellenére egy hím egyedet már a felszínen figyeltek meg. Az élőhely-rekonstrukció helyszínére telepített 15 üreg vizsgálata során a korábbi évekhez képest nem találtak telelő kétéltűeket, ami valószínűleg az elmúlt években tapasztalt szárazság számlájára írható.
Természetes élőhelyükön a rákosi viperák a telet rágcsálók elhagyott járataiban töltik, hőszabályozási okokból lelassult állapotban. A telelés helyének megválasztása döntő lehet az állat túlélése szempontjából, hiszen helyváltoztató képességük ilyenkor korlátozott. Fontos, hogy az üreg fagymentes legyen, belvizektől védett magaslaton helyezkedjen el, és a télen aktív ragadozók (borz, róka, vaddisznó) se tudjanak rátalálni.
