Egy felmérés szerint a magyarok 63,4 százaléka tudja, hogy ki volt az első olimpiai aranyérmesünk. Kvízműsorok kérdése lehetne: vajon kinek a nevéhez fűződik a második magyar olimpiai bajnoki cím? A válasz ugyanaz: Hajós Alfréd.
A Guttmann Arnold néven – 1878. február elsején – született kiváló sportoló és építész 1896-ban Athénban 100, valamint 1200 méteren lett első úszásban. A hosszabb távon aratott sikerét – bulváros találásban – a halálfélelmének köszönheti. A versenyt ugyanis a tengerben rendezték meg, az úszokat hajóval vitték be, s azok egyesével kecmeregtek ki a partra.
A sportban és az építészetben is az élen járt (MTI)
„Rettegtem a gondolattól, hogy mi történne, ha a hideg vízben görcsöt kapnék. Az élethez való ragaszkodásom túlszárnyalta a győzelmi ambícióimat” – mondta utóbb. A „magyar delfin”, aki a Műegyetemen az építészetben szerzett tudását kamatoztatva 1924-ben a párizsi ötkarikás játékok szellemi versenyében, Lauber Dezsővel közösen egy stadiontervvel ezüstérmet szerzett – ez ugyanakkor akár győzelemnek is betudható, tekintve, hogy az aranyérmet senkinek sem ítélte oda a zsűri.
Hajós építészként csaknem olyan ismert, mint sportolóként, több jeles, ma is megcsodálható épület terve – a teljesség igénye nélkül: a debreceni Aranybika Szálló, a miskolci Népkert Vigadó, a margitszigeti uszoda, továbbá a Millenáris sportpálya – is a nevéhez fűződik. Hajós a magyar futball históriás könyvébe szintén beírta a nevét, jóllehet, csak hobbiból rúgta a labdát.
Játékosként, balösszekötőként válogatottságig vitte, pályára lépett a nemzeti csapat első találkozóján (1902. október 12. Ausztria-Magyarország 5:0), majd 1906-ban két szövetségi kapitányként két mérkőzésen (Csehország-Magyarország 4:4, Magyarország-Ausztria 3:1) dirigálta a csapatot. Sportújságíró és MOB tagja is volt; 1955. november 12-én hunyt el.