Mikor ismerőseim meghallották, hogy Igor és Ivan Buharov filmjére megyek, fogták a fejüket. Ez már baljós előjel volt. Én pedig annyira nyitott voltam, amennyire csak lehet délelőtt tízkor az ember. A film azonban úgy tűnik inkább a beavatottaknak szól. Mi többiek csak próbáljuk megfejteni, a rejtjeleket, szimbólumokat: mit is akarnak ezek a felsőbb bölcsességű Buharovék, amelyből mi halandók is megértünk valamit.
Nézzük mi történik a vásznon! A főszereplő egy kerekesszékes fiatalember, Egon, akinek ezen kívül nem tudni, hogy mi a baja, de biztosan nagyon lelki válságban van, mert nagyon szenved, a barátai sem bírják ki. Mindeközben egy őszhajú orvos-mérnök-pap figura egy filmet vetít neki. Ikarus busszal idős csapat érkezik egy fürdőbe, ahol az egyik idős úr meghal a vízben. A csapat két tagja ittmarad, hogy intézze a halálesettel kapcsolatos ügyeket. Az egyik közülük, a rosszfogú István aztán találkozik a kövér Marikával. Itt aztán jönnek ismét a zavaros dolgok, öltönyös fürdőzés, koporsókiválasztás, kocsmafilozófia, Marika és István romantikus csókja. Valahogy van valami szégyenérzet, ahogy a két egyszerű ronda ember bimbozó kapcsolatát kukkolja. Aztán Egon tovább szenved, a felesége bezárja a szenespincébe, majd elhagyja. Jön egy újabb vonal, Tomié, a jós kisfiúé, akinek szintén az ősz öregúr sugall dolgokat. Egon ezután egy áldozatszertartásban vesz részt, majd felgyújt egy keresztre feszített bábút. Végül az összes szereplő résztvesz egy szertartáson, ahol lefekszenek aludni, és a jós kisfiú meg az öreg körebejár körülöttük.
A film képi világára rányomja a bélyegét, hogy 8 milliméteres technikával vették fel, és arról nagyították fel 35 milliméteresre. A zajos kép és a sok kézikamerás szuperközeli felvétel tovább zilálják az amúgy is kaotikus filmet, amelyet egyedül az amatőr színészek vicces bölcselkedése teszi élvezhetővé.
A vetítés után az álnéven alkotó Szilágyi “Buharov” Kornél elmondta, hogy a film kiinduló szikrája a Kazár szótár című könyv volt, amelyban Ateh hercegnő szemhéjára egy másik szem van festve. Aki ebbe belenéz, az halál fia. Ateh ezután egy gyors és egy lassú tükör segítségével eléri, hogy a saját kétféle szeme találkozzon, és maga is meghaljon. Innen ered a film címe. Ahogy ebből a történetből is kiderül, a film alkotói a beavatottaknak akartak filmet csinálni, és számukra biztosan az is egyértelmű, hogy a film végén megjelenő jelenet a sok alvó, álmodó emberrel azt a régi gyógymódot idézi fel, amikor a templomban az álmokon keresztül gyógyítottak. Egy nagy közös alvást rendeztek, ami után mindenki gyógyultan sétált ki a templomból, és még biztosan a tibeti álomjóga-módszert is fel tudnák sorolni. Nekünk egyszerű beavatatlanoknak azonban csak a sűrű lila köd látszik. Leginkább úgy tűnik, hogy két srác kamerát kaparintott a kezébe, és sok misztikus szimbólumot összehordva valami álomszerű felvételsorozatot vágott össze, majd játékfilmnek nevezte el.
