Ez az oldal az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete Közalapítvány életrajzi anyagaiból készült.
Ankarában (Törökország) született magyar-svéd eredetű családban. Apja, aki tiszt volt a Vörös Hadseregben, a Tanácsköztársaság bukása után menekült Törökországba, ahonnan 1939-ben települt vissza. 1949-ben belépett az MDP-be. 1955-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakán, a filmgyárban helyezkedett el. 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, majd a rádió ostromában. Október 25-én a “véres zászlós” tüntetéskor egy katonai alakulat letartóztatta a Vörös Csillag Nyomdában, amikor a tömeg követeléseit akarta kinyomtatni. Három napig a Honvédelmi Minisztérium pincéjében tartották fogva. Innen október 28-án Virág Jánossal összekötőként küldték a felkelőkhöz, hogy előmozdítsák a fegyverszüneti tárgyalásokat. A Tűzoltó utcai felkelőcsoporthoz jutott el, és barátjával, Angyal Istvánnal több fegyverszüneti tárgyaláson vettek részt. “Csolaf” a Tűzoltó utcai felkelők parancsnok helyetteseként a Nemzetőrség Operatív Bizottságának is a tagja. Fontos szerepet játszott a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány megalakulásakor. November 8-ig fegyveresen harcolt a szovjetek ellen, majd a Péterfy Sándor utcai kórházban röpcédulákat sokszorosított. November közepén Franciaországba menekült. December elején a harcok kiújulásának hírére Molnár Lászlóval, a New York-palota volt parancsnokával visszaszökött Budapestre, ahol egy hétig bujkált. Ezután feleségével együtt menekült ki az országból. (Kisgyermeküket csak később engedték csatlakozni a családhoz.) Franciaországban telepedett le. Részt vett a francia közvélemény mozgósításában Gáli József és Obersovszky Gyula halálos ítélete ellen. Párizsban bölcsészdiplomát szerzett, és egy filmstúdióban dolgozott operatőrként. Trockista szervezetek aktív tagja lett. Később létrehozott egy filmvállalatot, amely rajz- és reklámfilmeket készített. Visszaemlékezése a “Pesti utca – 1956” című kötetben jelent meg 1994-ben.