Két szomszédos bolygónk közül az utóbbi időben kizárólag a Marsról érkeztek híradások, új felfedezések egész soráról számolva be. A Vénusz ezzel szemben igen minimális figyelmet kapott, pedig legalább olyan érdekes, mint vörös társa, sőt egyes furcsa tulajdonságainak köszönhetően még felül is múlja azt. Ennek, és az európai űrügynökség Venus Express szondájának köszönhetően végre reflektorfénybe került az Amerikai Csillagászati Társaság Bolygótudományi Karának 38. éves ülésén ugyanis a Vénusz volt az egyik legfőbb téma.
A tudósok spekulációi szerint a Vénuszt egykor végeláthatatlan óceánok borították, melyek azonban az idő múlásával eltűntek, emellett pedig minden más ismert bolygónál rejtélyesebb légköri szerkezettel rendelkezik. A testvérbolygónknak tekintett égitest elsősorban a mindent eltakaró, rendkívül sűrű szén-dioxid-felhőinek köszönheti, hogy mindeddig nem igazán sikerült feltérképezni. Ez azonban már a múlté, az ESA Venus Express szondája által visszasugárzott adathalmaz minden eddiginél részletesebben tárja elénk a sűrű légkört, elsőként engedve betekintést az alsóbb légrétegekbe.
Az adatokat feldolgozó kutatók és tudósok olyan alapvető kérdésekre várnak választ az elemzésekből, mint a bolygó légköri összetétele és dinamikája. Emellett több rejtélyt is igyekeznek megfejteni, ilyen például a vénuszi légkör szuperrotációja, a bolygó vulkáni tevékenysége, valamint azt a különös ultraibolya-elnyelő anyag, ami a felhőcsúcsoknál örvénylik.
A Venus Express április óta kering a bolygó körül, így igencsak meglepő lenne, ha a kutatók minden vágyát teljesítette volna az elmúlt fél évben. A szakemberek egyelőre annak örülnek, hogy mind a hét műszer kifogástalanul működik, hatalmas adatmennyiséget sugározva vissza a Földre. A szonda ultraibolya, látható és infravörös fénytartományokban, valamint rádióhullámok segítségével vizsgálja a bolygót. Az elsődleges célkitűzés a légkör átfogó elemzése.
Ehhez nyújt hathatós segítséget a VIRTIS (látható és infravörös hőkép-spektrométer), ami kihasználva az úgynevezett infravörös ablakokat, azt a néhány hullámhosszt, amit nem nyel el a szén-dioxid, képes áthatolni az amúgy ködszerű felső rétegeken, tanulmányozva az alatta húzódó közeg vegytanát. Frank Mills, a küldetés egyik felügyelője szerint a mai Vénusz leginkább az élet kialakulása előtti Földre emlékeztet, melynek légköre elsősorban szén-dioxidból és jelentős mennyiségű kénből tevődött össze.
A rejtélyes légkör
A tudósok szeretnék megérteni az evolúciós eltéréseket, mi okozta az óceánok eltűnését és az elszabadult üvegházhatást, ami hosszú távon akár a Földet is fenyegetheti. Ezekhez jó kiindulási pont lehet a légköri kén-dioxid mennyiségének megmérése és szerepének megismerése, mivel ennek oxidálódásából jön létre a vénuszi felhők főkomponense, az üvegházhatást tápláló kénsav. Az utolsó ilyen mérés 20 évvel ezelőtt zajlott le, így a VIRTIS igen nagy rést fog betömni vizsgálataival. A gázok vulkáni eredetűek is lehetnek. A korábbi földi mérések és a Pioneer űrszonda műszerei a kén-dioxid tetőződését, majd fokozatos csökkenését mutatták ki, ami arra utal, hogy a bolygó vulkánjai még működnek.
Az UV-fényt elnyelő anyagra az európai szonda VMC-kamerája adhat magyarázatot. A VMC látható és ultraibolya fényű felvételeket készít a bolygóról. A látható fényben a felszín átlátszatlan marad, ultraibolyában azonban örvénylő időjárási sémák rajzolódnak ki. Hogy miből állnak, az még tisztázatlan, egyesek szerint egy aeroszol vagy apró kristályok alkotják, mindenesetre nem szén-dioxid. A korábbi azonosítási kísérletek mind kudarcot vallottak.
Elemzik a déli félteke két örvényét
Ennyit tehát a légkör összetételének kérdéseiről. Ha ez valakinek még nem lenne elég izgalmas, annak tudjuk ajánlani a szuperrotáció jelenségét, mely szerint a légkör gyorsabban forog, mint az alatta húzódó bolygótest. Míg a Földön a szelek keleti és nyugati irányba mozognak, a Vénuszon látszólag csak keleti irányba zajlik mindez, méghozzá nagyobb sebességgel, mint a bolygó forgása. A tudósok nem értik, mi idézi elő ezt a felgyorsult forgást, illetve hogyan írják le a jelenséget.
A talányok megválaszolásához némi támponttal szolgálhat a VIRTIS által a déli sarkkörnél felfedezett kettős örvény, ami gyakorlatilag a déli félteke cirkulációjának közepén kettős ciklonként helyezkedik el. A Venus Express segíthet az örvény mélységének meghatározásában, valamint a teljes körforgás mechanizmusának megfejtésében is – véli dr. Sanjay Limaye, a küldetésben részt vevő egyik bolygótudós. A szonda adataiból az elkövetkező években fokozatosan felépíthető lesz a bolygó egykor áthatolhatatlan légkörének új dinamikai térképe, hatalmas mértékű előrelépést biztosítva, bár ez a sokszor évtizedes adatok és a találgatásokon alapuló elméletek tükrében egyáltalán nem meglepő.
