A tömeg követelése
A Magyar Nemzeti Múzeum mögötti Pollack Mihály téren és a mellette lévő Bródy Sándor utcában már öt óra körül elkezdtek gyülekezni az emberek. Azt követelték, amit a megelőző nap késői óráiban a Műszaki Egyetem diákjai is: olvassák a diákok tizenhat pontját. A tüntetők küldötteit végül beengedték a rádió épületében, ám amikor a többé-kevésbé eredményes tárgyalás eredményét akarnák tudatni a kintiekkel, azok egyszerűen kifütyülték saját küldötteiket. Ekkor a rádió elnöke Benke Valéria is megpróbált a tömeghez szólni, azonban szerencsétlenségére – Nagy Imréhez hasonlóan – ő is „Elvtársaknak” szólította a tüntetőket, akik válaszul megdobálták a kezükbe akadó tárgyakkal.
A békéltetés kudarca
A rádió munkatársai tovább próbálkoztak, kiküldtek egy közvetítőkocsit, hogy a tüntetők követeléseit felvegyék. A rádió azonban nem közvetített szó szerint, ami felbőszítette a tömeget és végül elüldözték a rádiósokat, akik a kocsit hátrahagyva elinaltak. Ezt a járművet aztán később felhasználták a rádió ostroma során.
Benke Valéria telefonok kér segítséget, rövid időn belül meg is érkezik Losonczy Géza és Vásárhelyi Miklós, akik nagy Imre köréhez tartoztak, azonban a forradalmárokat ez cseppet sem érdekelte. Az utolsó cseppet Gerő Ernő nyolc órás beszéde jelentette, ezután tüntetők másztak be a rádió ablakain őket azonban a bent lévő AVH-sok kiszorították, majd a tömeget is megpróbálták feloszlatni könnygázzal és tűzoltófecskendőkkel.
Ki lőtt?
A helyszínre rendelt Petőfi Akadémia tisztjei, megérkezésük után megpróbálták megnyugtatni a tüntetőket, azonban a Rádió épületéből rájuk lőttek, hogy milyen okkal ma sem tudjuk.
Ostrom
Ezután több fegyveres alakulat érkezett a helyszínre, ők hozták az első fegyvereket. A tüntetők határozott fellépésének eredményeként egyes katonák átálltak, mások egyszerűen átadták fegyvereiket és távoztak a helyszínről. Persze a többség teljesítette a parancsot: bejutottak az épületbe. A helyszínre rendelt híradó ezred katonái, aki először kiszorították a tüntetőket a Kiskörútra, de mivel nem tudták tartani a pozíciójukat, ezért inkább visszavonultak és védelemre rendezkedtek be.
Az első valószínűleg figyelmeztetőnek szánt lövéseket az épületből adták le, az első halálesetek pedig negyed és fél tíz környékén történtek, a fegyveres küzdelem híre futótűzként terjedt a városban. Innen már nem volt megállás
A fegyverropogás éjféltől folyamatossá vált és már az is nyilvánvalóvá vált, hogy védők nem kapnak számottevő utánpótlást. A következő nap tíz óra körül a kintiek végül bejutottak a Rádióban, néhányat a védő ÁVH-sok közül azonnal kivégeztek, mások azonban – sok esetben a személyzet segítségével – elmenekültek.
A Magyar Rádió ezután a Parlamentből, egy hirtelenjében berendezett stúdióból sugározta adásait.
