Árak, díjak
Svájcban a benzin 1,79 – 1,83 CHF (egy svájci frank kb. 178 forint körül mozgott. A hegyvidéki szállodák, panziók 60-90 CHF között kínáltak elfogadható, tiszta, kétágyas szobát, kissé feljavított kontinentális reggelivel. Tekintettel a nem túl nagy távolságokra, érdemes a városoktól kissé távolabb szállást keresni. A nagyvárosokban, főbb turista attrakciók helyszínén ugyanis heti 7 napon át kell a parkolásért fizetni, célszerű a kocsit távolabb letenni.
A férfiak még a traktoron ülve is jól ápoltak, nem beszélve a hagyományos viseletüket büszkén hordó asszonyokról. Lehet, hogy a szemünknek egy kicsit sok és giccses a házak előkertjének dekorációja, a kerti törpe, vagy kis műanyag állatok, mesterséges tavacskák betlehemre emlékeztető kompozíciója, de annyi bizonyos, hogy mindez a gondos gazda kezéről tanúskodik. Az szinte közhelynek számít, hogy a házakat, a hozzá tartozó kerteket csak jelképes kerítés, vagy sövény határolja (rácsok sehol sincsenek), és mindenütt felfestett parkolóhelyek igazítják el a nyári és téli látogatókat.
Bevándorlók, barátságok
A francia területen, a genfi kantonban úgy éreztük, mintha átléptük volna a képzeletbeli országhatárt és Franciaországban lennénk. Eltűntek, de legalábbis jelentősen csökkentek a virágok az ablakokban és a balkonokon, a városkép is más (talán megbocsátják nekem, ha azt mondom, elegáns, de rendezetlenebb), még a szennyvízelvezető csatornanyílások is francia szabvány szerintiek.
Az igazi meglepetés Ticino tartományban, Luganóban ért bennünket. Nemcsak az időjárás változott meg, a hegyi párás, hűvös idő helyett igazi mediterrán nyár fogadott, de a hangulat is hamisítatlanul olasz volt. Más a zajszint, sokkal hangosabb az utca, mindenütt gyümölcs- és zöldségárusok, a teraszokon kávézó, söröző vendégek, a helyenként meredek, kacskaringós utcákon hömpölyögnek a turisták. Bár minden út a tóhoz vezet, de ennek ellenére vigyázni kell a tájékozódással, mert a sok kis utca, terecske a színes látnivalóival könnyen eltérítheti a kevésbé gyakorlott tájékozódót.
Hazaúton Graubünden kantonban, célul tűzve ki a híres Via Mala látogatását, ismét más vidékre értünk. Komor hegyek, félelmetes szurdokok, mélyben morajló folyók vezetik vissza az utazót az Alpok fenséges világába.
Ezek után már egészen elfogadhatónak tűnik a svájci útikalauzok azon megállapítása, miszerint a helyi lakosok gyakorta még a más település, vagy kanton polgáraival szemben is bizalmatlanok, csak a „saját fajtájukkal” szeretnek dolgozni, barátkozni, vagy házasodni. Ennek azonban ellentmondani látszik a legális bevándorlók, vendégmunkások nagy száma, akik – bár döntően a helybeliek számára kevésbé vonzó feladatokat látják el – láthatóan jó színvonalon élnek.
Hegyek-völgyek között
A 4000 méterig nyúló hegyvonulatoknak és a remek síterepeknek köszönhetően a hegyi települések télen-nyáron sok kirándulót vonzanak, a bel- és külföldi turizmus szinte sohasem szünetel. Feltűnő volt a kistelepüléseken is a házőrzők, azaz a kutyák szinte teljes hiánya. (Macskát is jóval kevesebbet lehetett látni, mint idehaza.) A kutya inkább városi jószágnak számít megfigyelésem szerint, és természetesen mindenütt megtalálható a városokban a kutyamelléktermék eltávolításához szükséges eszközöket nyújtó ingyenes automata.
A svájci utazás során kikerülhetetlenek a lélegzetelállító szerpentinek, a hágók és a megszámlálhatatlanul sok alagút. A hazai útépítés mizériáján edződött magyar utazó csak ámul-bámul és irigykedik. Laikus is látja, hogy ilyen terepen utat, sok kilométeres alagutakat építeni rendkívül drága. Ráadásul a turista helyenként dönthet, ha gyorsabban akar célba jutni, akkor az impozáns alagutakat választja, ha nézelődni, megállni támad kedve, akkor felkapaszkodik a szerpentineken és úgy kel át a hágókon. Újabb közhely: a kontinentális, sőt hegyvidéki éghajlat ellenére az utak állapota lenn és fenn is kifogástalan, de a fenntartásukra is nagy gondot fordítanak. Számos helyen találkoztunk útépítéssel, de a forgalomelterelés, ideiglenes lezárás sohasem volt hosszú és sehol sem okozott torlódást.
Bőven van látnivaló
Mindenekelőtt a természetet, amelyre ráillik, hogy a jó isten jókedvében teremthette. Kis területen a természeti szépségek olyan gazdag tárháza áll rendelkezésre, hogy az utazó többször visszatérhet az ismétlés kockázata nélkül. Páratlan látnivalót nyújt a Trümmelbach vízesésrendszer a maga többemeletnyi, mindig más és más képet mutató zuhatagával, vagy a fenséges Szent Gotthárd hágó, az alpesi tavak, a Rajna világhírű szurdoka a Vila Malánál és természetesen a hegyek.
Közülük is legnevesebb a „szűz”, azaz a Jungfrau, amely azonban nem osztogatja könnyen kegyeit. Mielőtt nekivágnánk a mintegy 45 perces fogaskerekű vonatozásnak a Kleine Scheideggre (40 CHF-ért) abban a reményben, hogy közel kétezer méterről gyönyörködjünk a Jungfrau (4158m) szűzi fehér palástjában és szintén négyezres testvércsúcsai (Mönch és Eiger) fenséges látványában, célszerű az időjárásról alaposan informálódni. Máskülönben úgy járhatnak, ahogy mi jártunk, a vasút végállomásánál nemcsak 10 fokot alig meghaladó hőmérséklet és eső, hanem tejfehér köd fogadott bennünket.
Egész fenntartózkodásunk alatt a hegyek látványa és a kisebb túra lehetősége helyett be kellett érni az idegenforgalmi látványosságként szerződtetett kedves bernáthegyi kutyával, a pásztorkürtöt még magyar forintért is megfújó fiatal pásztorral és a cserépben pompázó havasigyopárral.
Városi séták
Igazságtalanság lenne a városok látnivalóit nem említeni. A történelmi Szt. Gallen, a kissé rideg Zürich, a bájos Luzern, az elegáns Bern, vagy akár a franciás Lausanne és az olaszos Lugano mind bő tárházát nyújtja a városnéző séták szépségei iránt fogékony utazóknak. Különleges barokk templomok, puritán, de impozáns méretű münsterek, elegáns városi paloták, tornyok, szökőkutak, gazdag múzeumok kínálják magukat lépten-nyomon.
Aki valamilyen európai nyelven meg tudja értetni magát, annak a kommunikáció sem jelent gondot. A hivatalos német, francia és olasz mellett a turizmussal foglalkozók (és ki nem az Svájcban?) általában értenek és beszélnek angolul is.
