A világ legrégibb égboltábrázolása a legóvatosabb becslések szerint is legalább 3600 éves. A lelet felfedezése már önmagában is kalandregénybe illő. A 32 cm átmérőjű aranyberakásos bronzkorongra 1999 nyarán két sírrabló bukkant rá, amikor fémdetektorral felszerelkezve végigvizsgálta a Sachsen-Anhalt tartománybeli Nebra városka környékét. A két bűnözőnek ekkor még fogalma sem volt, hogy milyen fontos dolgot találtak: mint később kiderült, ekkor az emberiség eddig ismert legrégibb csillagvizsgálójának első nyomait fedezték fel.
De térjünk vissza a történetünkre! A leletet, többszöri kísérlet után, végül 32 000 márkáért adták el egy orgazdának, aki később jóval borsosabb áron (700 000 márkáért) próbálta értékesíteni a feketepiacon. Ekkor már a Sachsen-Anhalt tartomány régészeti hivatala is felfigyelt a felkínált „portékára”. Egy baseli hotelben egy múzeumpedagógus és egy tanár találkozót beszélt meg a „műkincskereskedővel”, ahol a svájci rendőrség segítségével sikerült lebuktatni. Az orgazda és a sírrablók börtönbe, a bronzkorong pedig a hallei múzeumba került, ahol, azóta már százezrek látták.
A legkorábbi égbolttérkép
A telihold (Nap?) és a holdsarló mellett a csillagok is megjelennek a nebrai bronzkorongon. Ez utóbbiak közül egy hetes csoportot – a bika csillagképhez tartozó Plejádokat – biztosan sikerült azonosítani, ez adta a megoldás kulcsát az ábra jelentését megfejteni próbáló két tudós – Harald Meller régész és Wolfhard Schlosser régész, csillagász – kezébe. A bronzkor idején a Plejádok a fogyó holddal március 10-én, a teliholddal október 17-én álltak ilyen konstellációban. Feltételezhetően a tárgy egyik funkciója szerint olyan „égbolttérkép”, amely a mezőgazdasági munkák kezdete és befejezése időpontjának meghatározásához nyújtott segítséget.
További érdekesség, hogy a korongra később ráerősített aranyívek – ami a keleti, illetve nyugati horizontot jelenti – által bezárt 82 fokos szög pontosan megfelel az ezen a területen a téli és nyári napfordulók idején a naplemente és napfelkelte által bezárt szögnek. Az ábrázolás tökéletesen pontos, a lelőhely szélességi körének megfelelően mutatja a nyári, illetve a téli napforduló idejét. A térképet úgy pozicionálták, hogy a bal oldali ív vége a Mittelberg hegyre (itt találták meg a már említett csillagvizsgáló nyomait), a jobb oldali pedig a 80 kilométerrel távolabb lévő Brocken hegyre mutasson. Így az eszköz a nap éves útjának követésére is alkalmas lehetett.
Kultikus tárgy vagy kalendárium?
Az utolsókét a korongra kerülő sarló formájú elemet az egyiptomihoz hasonló napbárkaként azonosították. Ennek csupán díszítő funkciója van, a nap kelet–nyugat irányú vándorlását jeleníti meg. Ez viszont jelzi, hogy egyszerre volt kultikus tárgy és használati eszköz is.
De miért is olyan szenzációs ez a régészeti lelet? Az anyagvizsgálatok eredményei szerint a bronz készítéséhez használt rezet a mai Ausztria, míg az aranyat a mai Erdély területén bányászták. Ez, illetve az imént felsorolt tények bizonyítják, hogy a Nebrai Korong nem a Földközi-tenger térségéből, hanem Közép-Európából származik. Sőt a Kr. e. 1600-as dátum a tárgy földbe kerülésének dátuma, valószínűleg Kr. e. 2100 és Kr. e. 1700 között készülhetett, vagyis minimum 200 évvel régebbi, mint az eddig legrégebbinek tartott egyiptomi kozmoszábrázolások, ami persze újabb érdekes kérdéseket vethet fel a bronzkori európai társadalmak fejlettségével kapcsolatban.
