Tavaly év elejétől önálló a Garamvári-műhely, jövőre olvadnak össze, tisztulnak le a nevek, brandek. Garamvári két lábon áll a földön: az egyik a pezsgőgyártás, a másik a borkészítés. A lellei birtokon ’97 óta folyik a felújítás-telepítés, az ültetvények fele már vadiúj, mert a legfontosabb a jó szőlő, ott dől el a meccs igazából, nem a pincében. A szortiment le fog szűkülni 4-5 borra, lesz egy-két csúcsküvé, vörös is, fehér is, a végén úgy 1 millió palackkal, ami „nem semmi”. Az alsó emelet olcsó, de korrekt borai fölött az ismert, a címkén fehér kócsagot mutató kategória palackjait láthatni, ezek olyan 600–1000 forint bruttó között szóródnak, felül van (lesz) egy 10–15 százalékos szegmens, itt a szelektált, hozamkorlátozott, a dűlők adottságait kihasználó csúcsborokat látni, ezek se drágábbak 2400 forintnál.
A rozé szép, sötét, lilás rózsaszínű itóka visszafogott férfias cabsavos illattal, élénk savakkal, tartalmas, kicsit tán ásványos ízzel. A zöldesfehér Irsaiban tökéletes egyensúlyban kapaszkodik egymásba az illatban-ízben intenzív muskotályos-virágos jelleg és az ismét friss sav, kiváló, kiegyensúlyozott nyári bor ez száraz ízképpel. A Sauvignon blanc más, mint a megszokott reduktív sauvignonok, melyeknél a teljes érés előtt leszedett gyümölcs, a hidegerjesztés és a fajélesztő összjátéka kialakít egy könny?n felismerhető „sauvignonos” (bodzás-egreses-füves) illatot. (Megjegyzendő, hogy más boroknál is nemegyszer találkozhatni ezzel a reduktív technológiai illattal. Voltam már olyan teszten, ahol a legszebb sauvignon blanc egy chardonnay volt). Szóval a Garamvári sauvignonja nem ezt a könnyen érthető és kommersz illatot hozza, és kiegyensúlyozott, élénk savú, friss bor ez is. Igaz ez a világos szalmasárga, klasszikus reduktív chardonnay-re is. A gyümölcsös vörös küvé tartalmas, harmonikus, jó ivású, a legkev?sbé a pinot-ra gerjedtem. A címke talán lehetne kicsit áramvonalasabb is, és vénülő szememnek a betűk is hangyafütyi nagyságúnak tűnnek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
