Nagyjából az 1990-es években a Toyota végleg megnyerte a minőségi háborút az európai konkurensekkel szemben, és még abban az évtizedben eldöntötte a versenyt egy másik területen: a költségek lefaragásában és a jövedelmezőségben.
Hiányzott azonban a Toyota palettájáról egy erős dízelmotor, mert az Avensisben a 116 lóerős 2.0 D-4D tényleg nem sokat mutathatott fel. Nem meglepő, hogy a Toyota ezt a rést is betapasztotta. A tesztautó a 2,2 literes motorok közül az erősebbiket, a 177 lóerős D-CAT változatot kapta.
A motor két meglepetést is szerzett. Velőig hatoló ereje volt a kisebbik, mivel egy 2,2 literes turbódízel ezekkel a paraméterekkel eleve csak jót ígért. A 177 lóerős motorral lehengerlő a gyorsulás, az Avensis minimális fordulatról erőből húz, majd a fordulatszám növekedésével rátesz még sok-sok lapáttal. Kicsivel 4000 alatt kifullad, egy váltás erejéig türelmünket kéri, majd ugyanez a produkció megismétlődik 4-5-6. fokozatban. Ami viszont az erődemonstrációnál is hatásosabb volt, az a motor kifinomultsága. Hidegen indítva is csendesen és puhán működik, a más dízeleknél tapasztalt kezdeti traktorhangnak nyoma sincs, járása egyenletes és szinte zajtalan.
Nagy sebességről erősen lassítva az Avensis kellemetlen, kígyózó mozgásba jött, ebben a helyzetben mutatott bizonytalansága az egyetlen komoly negatívum, ami viszont erősen fékezi az ember kedvét, hogy kiaknázza a motorban rejlő tartalékokat. Kanyarban a futómű véletlenül sem jön zavarba, az Avensis kiegyensúlyozottan fordul, mindegy, hogy gyorsan vagy normális tempóval célzunk meg egy ívet.
A belső térben is a bőség és a pompa dominál. Az Avensis olyan, mintha egy fából faragták volna. Masszívsága, zörgésmentessége, a jó anyagminőség, a csend és más részletek gyorsan meggyőzik az embert meghibásodási statisztikák és J.D. Power felmérések nélkül is, amelyekben az Avensis aratni szokott.
Ebben a kategóriában közepesnek mondanánk a térkínálatot, tehát vannak az Avensis-nél tágasabb konkurensek, de ez nem azt jelenti, hogy zsokékra vagy F1-es pilótákra szabták volna a belső teret. Két magas utas kényelmesen elfér egymás mögött, a kombiban a hátsó fejtér is bőséges. Elöl túl magas az üléshelyzet nagyra nőtteknek, jóval lejjebb engednénk az amúgy kényelmes vezetőülést. Alaphelyzetben nagy a csomagtartó is, igaz lehajtott ülésekkel a vetélytársak némelyike jóval több helyet nyújt.
Egyenletes 110-nél, előzéseknél ennél gyorsabban, de végig takarékosságra törekedve 6,1 litert fogyasztott a tesztautó. Kényelmes autópálya tempóval hajtva 7,3 liter fogyott száz kilométeren, városban elég 8,5 liter. A fogyasztás átlagos, nyilván a részecskeszűrő is rontja a motor hatásfokát, de ennyit bőven megér az az érzés, hogy nem húzunk koromfelhőt magunk után és autónkat a ma kapható legtisztább dízelmotorok egyike hajtja a nitrogén-oxidokat és szilárd részecskéket egyszerre ártalmatlanító DPNR katalizátor révén.
Alapfelszereltséggel 7,3 millió forintba kerül a 177 lóerős Avensis kombi, a tesztautót a fényűző Sol Executive csomag drágította majdnem kilenc millió forintra. A magas vételár öntudatos árképzésről tanúskodik, amire a Toyotának meg is van az alapja. Ezért az autóért ezzel a felszereltséggel reális a 9 milliót közelítő összeg.
A kocsiról bővebben itt olvashat.
