Amit az ember megígér, illik betartani. Alsóörsi Harley-tudósításomban utaltam hűséges “öszvéremre”, és most alkalmam nyílik végre kicsit részletesebben is bemutatni őt. Miért nevezem öszvérnek a Suzuki és a teljes robogópaletta zászlóshajóját, a Burgman 650-est?
Több mint 200 kilós robogó 650 köbcentiméterrel, a Honda Gold Winghez hasonló kényelemmel, robogó, cruiser vagy túramotor? Hát a több mint 500 együtt töltött kilométer sem segített megtalálni a választ a fenti kérdésre, viszont annál több örömmel és kellemes élménnyel ajándékozott meg.
Amikor átvettem a gépet, egy félórás szóbeli használati utasítást kaptam barátomtól, ami mindenre kiterjedt, a 6 különböző méretű rekesz ki- és becsukásától kezdve a tiptronic rendszerű automata váltó kezelésén át a tudom is én micsodával bezárólag, így aztán a sok információtól kissé zúgó fejjel vágtam neki az előreláthatólag igen fárasztó túrának.
A tökély
Hogy milyen kellemesen csalódtam! Az első az üléshelyzet. Eszméletlen széles, kényelmes fotel, a kormány kicsit chopperes, de azért annyira mégsem, hogy megfeszüljön a hátam, viszont elég keskeny ahhoz, hogy közöljön némi információt az útról.
Pazar, amit tovább fokozott az alacsony ülésmagasság. Mivel a kéthengeres motort fektetve építették be a fenék alá, ezzel olyan mély súlypontot sikerült produkálni, hogy a Burgmant pár kanyar után átkereszteltem keljfeljancsinak.
A hatalmas plexi szinte tökéletes szélvédelmet ad, egészen 160-ig, de ennél gyorsabban egy ilyen motorral nem is érdemes menni, a kisebb kerekek és a kéthengeres ekkorra felerősödő hangja miatt nem is nagyon volt rá késztetésem. De a motorról is érdemes pár szót szólni.
Mint minden soros kéthengeres, kellően nyomatékos, és a hangja is sokkal többet ígér. A teljesítmény leadása egyenletes, az alsó fordulattartományban érzékelhető némi megtorpanás, de ezt a tiptronic váltó manuális üzemmódjának kiismerése után sikerült kiküszöbölnöm.
Egészen széles a középtartomány, ahol villanymotorként, nagyon egyenletesen húz, felül természetesen kihuny a tűz, de ez azért mégiscsak egy robogó.
A fékeken érezni, biztosra mentek, messze túlteljesítik a motor és a futómű képességeit. Az Executive kivitel blokkolásgátlóval van felszerelve, kíváncsi lennék, az milyen. Nekem nem hiányzott, egyszer sem blokkoltak a kerekek.
A futómű már hagy némi kívánnivalót maga után, de a tervezők mentségére szóljon, hogy valószínűleg életükben nem jártak a Szentendrei úton, ha jártak volna, biztosan építenek egy hasonlót Japánba – tesztpályának.
Még rosszabb a helyzet, ha utassal együtt keveredünk rossz minőségű útra, kizárólag a remek és hatalmas kapaszkodók mentik meg őt a hátraszaltótól.
Az automata váltó erényei a Harley-felvonulás ideje alatt kerültek felszínre: úgy fél óra, legfeljebb 25 kilométeres óránkénti sebességgel történő kanyargás után már üdvözült vigyor keretezte az arcomat, amikor a hetvennyolcadik megállás-elindulás-araszolás-nekilódulás projektet is erőlködés nélkül abszolváltam.
Eszméletlen jók a Burgman kanyarvételi tulajdonságai, persze szűk kanyarokban, nagyobb íveket értelemszerűen nehezebb húzni vele. Szinte nincs olyan alacsony sebesség, amit ne venne bolondbiztosan, sőt, volt olyan helyzet, amikor régi beidegződéseimtől vezérelve már majdnem letettem a lábam, de meggondoltam magam, és inkább meghúztam a gázt. És lőn csoda, a motor vajpuhán kiemelte magát, mintha dróton húzták volna. Utasom meginterjúvolása után kiderült, hogy hátul is nagyon kényelmes volt az út, ami további piros pont a Burgmannak, mert nagyon ritka, amikor az utas ennyire szabadon és kényelmesen érzi magát két keréken.
Hibácskák
Ha hibáit kellene sorolni, nehéz dolgom lenne. Inkább a klasszikus motorokhoz mért gyengeségeket tudnék csak említeni, abból sem sokat. Automata üzemmódban kicsit késve reagál a gázra, és ezért nem közelíti meg egy 650-es túra- vagy sportmotor dinamikáját.
Kézi üzemmódban ez javul, de a gép megmarad robogónak.
Nagyon lassú tempónál kicsit billeg, ez viszont inkább érzetszinten mutatkozik meg, sosem kerültem felborulás közeli helyzetbe. A kisebb kerekek rossz úton kissé bizonytalanná teszik, de kárpótol a hihetetlen könnyű manőverezhetőség, fordulékonyság.
A fogyasztás 5–6 liter között mozog, nem sok, sőt a Suzuki SV650S-sel 7 alá nem tudtam menni, vagyis inkább jó kis érték ez. A végsebesség inkább feltételezés, én nem mentem 170 fölé, biztos tud többet is, de aki egy robogóval 200-zal akar menni, az megérdemli. 140-es tempó kényelmesen, biztosan tartható, néha odahúzunk, néha lassítunk, nagyon élvezetes, laza utazást biztosít a motor.
És végül az ár. Ez aztán megosztja az embereket, mert közel két és fél millió forint nem kevés egy kiegészítő motorért. Mert ne legyenek kétségeink, ez nem teljes értékű motor: ha vadulni, gyorsulni, motorozni vágyunk, kell mellé egy másik is.
