És amikor a virágot leraktad szüleid sírjára, arcodon a könnycseppet felszárította már a szél, a kőfaragóra gondoltál-e? Igen, a kőfaragóra, aki napkeltétől alkonyatig, tűző napon emelte inas-csontos kezével a súlyos kalapácsot, és faragta a követ, bár el nem tudta képzelni, hogy a tömbökből, vajon mikorra lesz templom, Isten dicsőségére - Bátyi Zoltán jegyzete.