Az 1950-es években előbb a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer szabta át radikálisan az ország mindennapjait, a magyar társadalom működését, és rendezkedett be.
Drasztikusan megnőtt ugyanis a szeszesital-fogyasztás az 1950-es évek végétől, 1985-re pedig már a világ élvonalába jutottunk e tekintetben. Hofi Géza ekkor készíti el a Piál a föld című paródiáját, amely egyrészt kifigurázza a nyugati sztárokat és a We are the world című világslágert, másrészt ott van benne az az ország, amely megállás nélkül iszik. A dal így kezdődik:
Az alkohol a torkon átlohol,
bármi lesz, segít a szesz,
ha lesz.
De idézhetnénk a Beatrice klasszikusát is, a 8 óra munkát, amely így indít: „A munkának vége, kijössz a gyárból / Egy vodkától erős vagy és bátor / Egy részeg fazon a kezed után nyúl / Nem tudod miért, jól belerúgsz.”
Ebben a cikkben azt járjuk körbe, hogy mi történt abban a közel három évtizedben, amikor kis túlzással Magyarországon évről évre nőtt az alkoholfogyasztás, milyen okai voltak ennek, mit tett mindezért a Kádár-rendszer, és hogyan változott meg az, hogy mit iszunk.
