„Az átlagos börtönlakónál jogérzékenyebb vagyok” – háborút vív a rendszer ellen egy rab

Az egy pénzszállító autó 2005-ös kirablásáért húsz évre ítélt, büntetését a Budapesti Fegyház és Börtönben töltő Süveges Péter az ügyvédjén keresztül keresett meg, ezek után a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) engedélyével készíthettem vele interjút. A beszélgetésből szövevényes ügy körvonalazódott. Süveges állítása szerint, amikor a börtönben rosszul lett, hiába kérte az orvos, hogy hívjanak hozzá mentőt és vigyék kórházba, a börtönparancsnokság nem engedte. Amikor később, egy újabb rosszulléte miatt mégis kórházba vitték, kiderült, hogy agyi infarktusa volt.

A férfi azt állítja: már korábbi orvosi kezelése, illetve a gyógyszerbeállítása is hibás volt, ezért romlott az állapota. Továbbá azért, mert a börtönparancsnok 20–25 kilós ládákat cipeltetett vele, holott az orvos minden komoly fizikai megerőltetést, még a testedzést is megtiltotta számára. Süveges azt állítja: egészségügyi problémáiban az is közrejátszott, hogy nem hagyják aludni, éjszakánként rendszeresen felébresztik. Az elítélt úgy véli, mindez és más retorziók (például nem engedik neki, hogy a vallását gyakorolva misére járhasson) annak a következményei,

hogy pereket indított a büntetés-végrehajtás, illetve a magyar állam ellen, valamint panasszal és feljelentéssel élt jó néhány esetben.

A szerteágazó ügyekben megkerestük a BVOP-t, illetve a börtönök törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséget, továbbá kriminológus és börtönjogi szakértő megszólaltatásával próbáltuk átlátni az eseteket.

Süveges Pétert a tescós rablásként emlegetett, 2005. májusi bűncselekmény után ismerhette meg a közvélemény. Ez volt az az eset, amikor lábon lőtték az őrt és menekülés közben kézigránátot dobtak a rendőrök felé. Az áruházlánc pénzszállító autójának Budaörsön történt megtámadása ügyében csak 2021 márciusában született jogerős ítélet. Azért húzódott el az eljárás, mert a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és a büntetőeljárás megismétlésére kötelezte a törvényszéket, megalapozatlanságokra és a hatósági dolgozók által elkövetett törvénysértésekre hivatkozva. Süveges szerint hazudott és iratokat tüntetett el az ügyben eljáró ügyészség, ezért még az utolsó szó jogán is azt kérte, hogy zárják ki az eljárásból.

Süvegest egy illegális pénzváltással foglalkozó, az alvilágban is ismert, kalocsai házaspár 2004. november végén történt kivégzésével is megvádolták, ám a bíróság kimondta: nincs olyan hiteles bizonyíték, ami alapján megállapítható lenne, hogy ki vagy kik követték el a gyilkosságokat, ezért felmentette Süvegeséket a vád alól. A vád tanúját, K. Gábort szavahihetetlennek minősítette a bíróság, ahogy a szintén tanúként meghallgatott Tasnádi Péter vallomását sem vette komolyan. Utóbbit azért hallgatták ki, mert azt állította, hogy Süveges beszélt neki a kettős gyilkosság részleteiről. Annyi tudható biztosan, hogy lőtt sérülés okozta a valutaváltóként dolgozó T. Mihály halálát, a felesége holtteste viszont azóta sem került elő. Neki csak a koponyáját találták meg, ám ebből is megállapítható volt, hogy erőszakos sérülés okozta a halálát.

Süveges azonban ezúttal nem vádlott, hanem sértett: ő jelentette fel, illetve perelte be a börtönparancsnokságot, illetve a magyar államot.

*

Mivel indokolták, hogy, bár az orvos ezt javasolta, mégsem szállították el 2024. február 8-án, mentővel kórházba? – kérdeztük Süveges Pétert.

„Semmivel nem indokolták, nem is válaszolnak ezekre a kérdésekre. A közvetlen életveszélyt okozó vérnyomásértékeim azért alakultak ki, mivel a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka, Bozsó Zoltán, illetve az akkori általános helyettese, Rózsahegyi Tamás utasítására olyan intézkedést akartak végrehajtatni velem, mely jogilag megalapozatlan volt. Azt találták ki, hogy a második emeletről a több mint egymázsányi súlyú irataimat, valamint a személyes holmimat kézben hurcoljam le a földszintre, és ott majd laponként átnézik. 17 éve vagyok fogvatartott, de ezt az idén február 1-jén történt esetet kivéve soha nem volt ilyen. Az iratokat korábban mindig a zárkában ellenőrizték, ahogy tették, például, 2023. július 15-én is. Az egy másik kérdés, hogy az ügyvédeimmel folytatott levelezésem és a többi hivatalos iratom tartalmi ellenőrzésével a börtönparancsnok és az akkori általános helyettese megvalósították a magántitok és a levéltitok megsértését, ezt egyébként a Fővárosi Főügyészség vizsgálata is megállapította. Ez az ügy már strasbourgi emberi jogi bíróság előtt van. Azt viszont, hogy velem cipeltessék le az iratokat, még ez az egyébként jogsértő eljárás sem tette volna szükségessé. Ha szerintük indokolt az iratok átvizsgálása, akkor azt zárkában is megtehetik, akkor is, ha épp rosszul vagyok” – mondta el Süveges.

„Tudatos, szisztematikus provokáció”

Az iratellenőrzés szerinte csak ürügy volt.

Amint a fenti eljárástól, a cipeléstől rosszul lettem, egyből nem volt fontos átvizsgálni az iratokat. Ez február 7-én történt, másnap, február 8-án pedig ezt az iratcipeltetést megismételték, amitől újra rosszul lettem. Akkor tagadták meg, hogy mentőt hívjanak hozzám. Először reggel 8 óra körül mértek 180-as vérnyomást, ami utána 216-ra ment fel. Az orvos korrekt módon, a protokollnak megfelelően leírta, hogy mentővel történő szállítást javasol. Ezután pedig ezt a döntést úgymond büntetés-végrehajtási okból felülvizsgálták, holott erre egy életmentő beavatkozásnál nincs joguk. Ilyen alapon, ha valaki itt, a Budapesti Fegyház és Börtönben infarktust kap, akkor a parancsnok dönthet úgy, hogy az illető nem kaphatja meg a megfelelő kezelést?

– teszi fel a kérdést az elítélt, azt is hozzátéve: „a Fővárosi Főügyészség ugyanúgy, mint az irataim ellenőrzésénél, itt is megállapította a jogsértést, ugyanakkor segítségnyújtás elmulasztása, valamint veszélyeztetés miatt nem emelt vádat, egyáltalán semmiféle jogkövetkezménye nem lett a dolognak. Bár sértettje vagyok a bűncselekményeknek, az ügyészség azt sem volt hajlandó biztosítani, hogy az ügyben pótmagánvádlóként léphessek fel”.

Süveges szerint ennek az lehetett az oka, hogy ha beviszik őt a kórházba, akkor meg kellett volna magyaráznia, mitől lett 216/105 a vérnyomása. „Nyilvánvalóan attól, hogy provokáltak azzal, hogy feleslegesen cipeltették velem a holmimat. Semmiképpen nem akarták, hogy ennek nyoma maradjon” – mondja.

Február 1-jén már levittem az irataimat, akkor egy láda kivételével mindent átvizsgáltak. Senki nem akadályozta meg, hogy azt is megnézzék. Azért csinálták, hogy utána erre lehessen hivatkozni: egy láda kimaradt. Ez tudatos, szisztematikus provokáció

– értékeli a történteket. Hozzáteszi: annak ellenére történt mindez, hogy „a bv-intézet saját határozata alapján nem járhatok konditerembe, sőt már szobabiciklire sem ülhetek, és a zárkában is tilos bármilyen testmozgást végeznem, mert a börtön orvosa megtiltotta. De, hogy 20–25 kilós ládákat két emeleten át cipeljek fel-le, az nem volt probléma. Ennek következtében agyi infarktust kaptam, február 19-én pedig újra rosszul lettem. Ezen a napon akarták velem újra megcsináltatni, hogy cipeljek le mindent a földszintre. Tudta a parancsnok és a helyettese is, hogy rosszul leszek tőle, hogy ez akár életveszélyes vérnyomásproblémát okozhat, hiszen napok óta ezzel stresszeltek, és már a stressz önmagában 200-as vérnyomást idézett elő. Február 19-én is összepakoltattak velem mindent, és utasítást kaptam, hogy újra mindent a kezemben hordjak le a második emeletről, hogy majd a földszinten ellenőrizzék, de rosszul lettem, és az odahívott ápoló érzékelte, hogy elfolyós a beszédem, ő mondta, hogy mentőt kell hívni. De nem hívtak mentőt, hanem megvárták, hogy az országos parancsnokságról a műveleti csoport ideérkezzen, és úgy vitettek ki. Tehát amikor az ápoló már konkrétan agyvérzés gyanúja miatt kérte az azonnali kórházba szállítást, akkor is mindent megtettek a szükséges szakorvosi ellátás hátráltatása érdekében. Ezt követően állapították meg a CT-, illetve MRI-vizsgálat alapján, hogy 19-én nem, de korábban már agyi infarktust kaptam” – állítja Süveges Péter.

„Bv-okból” nem jöhetett a mentő

A Budapesti X. és XVII. Kerületi Ügyészség foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette miatt Süveges feljelentésére eljárást indított annak kiderítésére, hogy az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján az elítélt vérnyomáscsökkentő gyógyszereit 2021 szeptembere és 2022 februárja között a megfelelő gyógyszerbeállítás alapján adagolták-e.

Ezt követően elindult a büntetőeljárás. Megpróbálták eltussolni, de mindkét ezzel kapcsolatos fellebbezésemnek helyt adtak. Három éve folyik büntetőeljárás azzal az orvossal, a Budapesti Fegyház és Börtön egészségügyi osztályát vezető Dr. Pintér Jánossal szemben, aki engem a mai napig kezel és aki személyesen közölte azzal az orvossal, aki 2024. február 8-án mentőt akart hívni hozzám, hogy ezt »bv-okból« nem teheti meg. Mindazonáltal nyilvánvaló az értékekből, hogy ez egy rossz gyógyszerbeállítás. Az ügyészség ennek dacára nem hajlandó lezárni a büntetőeljárást, nem hajlandó vádat emelni a Budapesti Fegyház és Börtön egészségügyi osztályának a vezetőjével szemben, és bűnpártoló módon azt is lehetetlenné teszi, hogy pótmagánvádlóként az ügyvédemmel eljárjunk Pintér Jánossal szemben

– hangoztatja Süveges.

Alig találnak orvosszakértőt a kérelmek elbírálására

A börtönök egészségügyi helyzetéről, a fogvatartottak ellátásáról egy szakembert is megkérdeztünk, aki szerint a büntetés-végrehajtás ezen a részen több problémával is küzd. „A tököli börtön részeként működő, egykori bv-kórház felszámolása után az utóbbi évek egyik komolyabb fejlesztése a Berettyóújfalun épített börtönkórház, ahol már európaibb megoldásokkal, XXI. századi technikai felszereltséggel nyitották meg a szakorvosi rendeléseket” – mondta el Bezsenyi Tamás kriminológus, aki szerint a kedvező változás mellékhatással is járt.

Ennek az új helyzetnek lett egy olyan szervezetpolitikai következménye, hogy ettől kezdve minden közvetlen, akut életveszélyt nem jelentő betegségre, degeneratív elváltozásra hivatkozva megszületett ügyvédi kérelmet szinte automatikusan elutasítanak. Jellemző példa, hogy a bevonulás elhalasztása iránti igény elbírálását a vádlott elsőfokú tárgyalását levezető bírósági szerv eljáró alkalmazottja véleményezi. Az igazságügyi szakértők késedelmes kifizetése miatt már alig-alig tudnak orvosszakértőt ezen kérelmek orvosszakmai megítélése érdekében kirendelni, így a bíró a saját hatáskörében, úgymond megérzésre dönt ezekben a kérdésekben

– mondja. Hozzáteszi: a börtönorvosi hivatás presztízse tovább erodálódott az utóbbi időszakban. „Az egyes büntetés-végrehajtási intézetekben évtizedek óta dolgozó börtönorvosok státusza nem szűnt meg, ugyanakkor a közigazgatási szerveknél és az állami vállalatoknál egyaránt kötelező üzemorvosi feladatkörnél is rosszabb megítélésűvé váltak. A mai fiatal rezidensek érthető okokból nemigen látnak perspektívát a büntetés-végrehajtás rendszerén belül. A lassan elöregedő intézeti elosztásban még működő börtönorvosok nyugdíjba vonulását követően nagyon valószínű, hogy az egyetlen súlyponti intézménybe, a Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központjába tevődik majd át minden egészségügyi ellátás” – jósolja Bezsenyi. A kriminológus nyilatkozatából is az derül ki: a súlyosabb eseteket (amilyen Süveges Péteré is volt) nem helyben, hanem a kórházban kellene inkább ellátni. Különösen, ha az orvos is ezt javasolja.

Közérdekű adatigényléssel fordultunk a BVOP-hoz az alábbi kérdésekkel:

• 2020. január 1-je óta éves bontásban hány esetben fordult elő, hogy börtönbüntetését, szabadságvesztését töltő személy betegsége, elhalálozása miatt hazai vagy nemzetközi bíróságon perelték, feljelentették a büntetés-végrehajtási intézményt, börtönkórházat és/vagy emiatt belső vizsgálat, ombudsmani eljárás stb. indult? Ezek közül hányban marasztalták el a BVOP-t, és hányban ítéltek a javára?
• 2020. január 1-je óta a fenti ügyön kívül előfordult-e olyan, amikor szintén amiatt indult per, büntetőeljárás, adtak be panaszt, fellebbezést, kártérítési igényt megfogalmazó keresetet, mert a börtönparancsnokság az orvosi javaslat ellenére nem engedélyezte a beteg kórházba, rendelőintézetbe való azonnali, illetve mielőbbi átszállítását, vizsgálatát, gyógykezelését? Ha igen, pontosan hány esetben?

A kért adatokkal a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága nem rendelkezik. Az egészségügyi ellátás mindig a fogvatartott aktuális egészségügyi állapotához igazodik

– felelték a két kérdésre.

*

Süveges Péter szerint az egészségügyi problémái, illetve a börtönparancsnoksággal való konfliktusai nem ekkor kezdődtek.

„Már 2020 májusában is 180-as volt a vérnyomásom az alvásproblémák miatt. Mert kapcsolgatják a villanyt. Félóránként, illetve háromszor véletlenszerűen. Ráadásul épp a plafonon lévő lámpát, ami az arcomba világít, véletlenül sem az ajtó felettit. A fogvatartottnak a törvény szerint napi nyolc óra folyamatos pihenőidőt kell biztosítani. Ha ezt megszakítják a villany kapcsolgatásával, az már nem folyamatos, tehát megvalósul a jogszabálysértés. Nem az a cél, hogy engem lássanak és ne tudjak öngyilkos lenni. A zárkámban van két, napi 24 órában működő, éjjel is látó biztonsági kamera, és mindkettő a teljes zárkát látja. Ezekkel tűéles, nonstop videóközvetítés készül rólam. Az őr, aki este 19 alkalommal odajön a zárkámhoz, hogy felkapcsolja a villanyt, ezt közvetlenül megelőzően a folyosó végén, egy pultnál ül, és a zárkámról készült videófelvételt egy beépített képernyőn át látja, ahogy ugyanezt nézik a parancsnoki épületben és az országos parancsnokságon is ezzel egy időben. Volt engedélyezve szemtakaró, hogy tudjak aludni, de a börtönparancsnok elvetette. Azért csinálják, hogy – amint az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény által bizonyítást nyert – a kimerítéses, ébresztgetéses alvásmegvonással maradandó egészségkárosodást okozzanak” – állítja Süveges Péter, aki idéz az általa indított perben a Győri Ítélőtábla által meghozott, jogerős ítéletből:

a felperesre vonatkozó egyedi utasítás, rendelkezés és annak végrehajtása a felperes életének önkárosítástól való óvására hivatkozással sem legalizálhatja az éjszakai lámpafelkapcsolással eredményező alvásmegvonással okozott személyiségi jogsértést.

De mi lehet a céljuk ezeknek az intézkedéseknek? – tettük fel a kérdést Süveges Péternek.

Mondjuk úgy, hogy az átlagos börtönlakónál jogérzékenyebb vagyok. Pontosan tudom, hogy mik a jogai egy fogvatartottnak. Azért nem engedik, hogy találkozzak a többi fogvatartottal, nehogy segítséget nyújtsak a számukra azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami jogsértő

– mondja Süveges, aki úgy véli: ez az oka a vele szembeni retorzióknak. „Ezért vagyok elszigetelve, ezért nem találkozhatok több mint öt éve más fogvatartottal, sőt nem is láthatok más fogvatartottat. Amikor engem hoznak-visznek, lezárják az épületet. Senkivel nem beszélhetek. Olyan ember van a mellettem lévő cellában, akivel a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben egy zárkában voltam. És nem engedték, hogy találkozzam a volt zárkatársammal, mert úgymond rossz hatással vagyok a többi fogvatartottra.”

Az elítélt idéz a róla szóló jellemzésből: „Süveges Péter piedesztálra helyezi magát a többi fogvatartottal szemben, de ezzel csak azt leplezi, hogy valójában retteg tőlük”.

Mise helyett börtönfatva

Tényleg fél a rabtársaitól? – kérdezzük tőle.

„Kung-fuban fullkontakt Európa-bajnok voltam, meg van egy Európa-bajnoki második helyem, kickboxban világkupa második voltam, és van öt magyar bajnoki címem, dzsúdóban pedig egy mesterfokozatom. Valószínűleg nem rettegek a fogvatartott társaimtól” – válaszolja szarkasztikusan.

Süveges szerint a jogszabályokat kijátszva izolálják őt a börtönben. „Kiadnak egy egyedi kezelési utasítást, hogy ilyen és ilyen, általuk kreált okból nem vagyok közösségbe engedhető. Úgy kerülik meg a törvényt, hogy ilyen helyi fatvákat hoznak. Sikerült megszereznem a rám vonatkozót, bár nem nyilvános. Pont az a lényeg, hogy nem tárják a fogvatartott elé, így nem tudok jogorvoslattal élni” – állítja riportalanyunk. (Süveges Péter a cikk leadása előtt jelezte: miután a BVOP megismerte a riport tartalmát, a volt zárkatársával történő találkozásra vonatkozó tilalmat feloldották.)

Az elítélt szerint a szabad vallásgyakorlását is korlátozzák.

„Ugyancsak az egyedi kezelési utasításban határozták meg azt is – kizárva ezzel minden jogorvoslatot –, hogy nem vehetek részt római katolikus közösségi szentmisén, dacára a vallásom előírásainak. A törvény szerint a szentmisére jelentkezők létszámát nem lehet korlátozni. Amíg Sopronkőhidán voltam, még misekártyám is volt. Akkor 30 év, nem jogerős ítéletem volt, de mehettem közösségi szentmisére, még a Venyige utcában is. Utána felmentettek a kétszeres emberölésből, illetve a fegyveres rablásokból. És ahogy ide, a Kozma utcába megérkeztem, itt már nem engedték. A mellettem lévő zárkában fogvatartott panasszal élt, hogy nem biztosítják a római katolikus vallás gyakorlásának lehetőségét. Az állásfoglalás szerint nem volt lehetősége szentmise-hallgatásra, szentáldozásra, gyónásra, ezért a panaszának helyt adtak. Vagyis tudják, hogy kötelesek ezt biztosítani, nekem mégsem biztosítják, pedig a Süveges kontra Magyarország ügyben állapította meg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, hogy a katolikus vallásgyakorláshoz hozzátartozik a szentmisén való tevékeny részvétel is” – állítja Süveges, aki úgy látja: abszurd módon bírálják el a panaszait.

Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnokánál a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokának velem szemben elkövetett jogsértése miatt panaszt teszek, elküldik ugyanannak a parancsnoknak, aki a jogsértést velem szemben elrendelte, hogy bírálja el a saját magával szembeni panaszt. Az Alaptörvény XVIII. cikkének 7. pontja nem ezt a jogorvoslatot rendeli biztosítani

– fűzi hozzá.

A civil jogvédőket kitiltották a börtönökből

Évente körülbelül 40 ezer ember fordul meg fogvatartottként a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben, egy időben átlagosan nagyjából 18 ezres a hazai börtönpopuláció. A Magyar Helsinki Bizottság pedig egy évben 1000 körüli panaszt kap a börtönben ülőktől és hozzátartozóiktól

– mondta el a 24.hu-nak dr. Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság büntető igazságszolgáltatással foglalkozó programjának ügyvédje.

„Viszont az utóbbi években a fogvatartotti jogok helyzetére nincs olyan belső rálátásunk, mint korábban. 2017-ig bemehettünk a börtönökbe, meghallgathattuk az érintetteket, illetve volt egy intézményes egyeztetés a panaszokról a BVOP-val és a börtönökkel is. Aztán 2017 októberében felmondták a velünk 1999-ben kötött megállapodást, azzal, hogy enélkül is biztosíthatók a fogvatartottak jogai. Azóta csak az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala végezhet ilyen munkát a börtönökben” – teszi hozzá Ivány Borbála, aki szerint nehéz megmondani, ténylegesen hány, jogsértés gyanúját felvető ügy van a büntetés-végrehajtásban.

Vannak esetek, amikor a fogvatartott sérelmez valamit, de hivatalosan, írásban nem kezdeményezi annak vizsgálatát. Illetve olyan információ is érkezik hozzánk, hogy az érintett panaszt tesz ugyan, de utána azt valami előnyért cserébe, netán informális, szóbeli befolyásolás hatására visszavonja. Ezekben az ügyekben soha nem fog kiderülni, mi történt valójában. Gyakran nemcsak az elítéltek, de a hozzátartozók sem mernek panaszt tenni. A Fecske, vagyis a Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport révén hozzám is eljutott olyan történet, hogy az egyik hozzátartozó, Süveges Péter családtagjaihoz hasonlóan, panaszt akart tenni, hogy biztosítsák nekik az ölelést a látogatáskor, de mivel a börtönben ülő házastársnak épp akkor volt a feltételes szabadlábra helyezésről döntő tárgyalása, nem merte megkockáztatni

– mondja a szakértő.

Az utóbbi évben nemcsak a jogvédők, hanem az újságírók is nehezebben jutnak be a börtönökbe. A legnagyobb feltűnést a Portik Tamással készített interjú félbeszakítása, illetve közlésének megtiltása volt, az ügy végül Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára került. E cikk szerzője korábban rákérdezett a BVOP-nál: 2022-ben, 2023-ban, illetve 2024-ben, március 1-jéig hány fogvatartottakkal készítendő interjút, nyilatkozatot engedélyeztek és hányat utasítottak el, tiltottak meg?

• 2022-ben a 39 beadott interjúkérelemből mindössze kettőt utasítottak el: egyet a BVOP, egyet pedig a rendelkezési jogkör konkrétan meg nem nevezett gyakorlója.
• 2023-ban viszont az 56 kérelemből hét lett elutasítva, s ezekből csupán egyet tiltott meg a rendelkezési jogkör gyakorlója. A többi hat a BVOP által elutasított kérelem (köztük a Portik-, illetve a Jozef Rohác-interjúkérelemek tiltása).
• Figyelemre méltó, hogy 2024 első két hónapjában több interjút utasítottak el, mint 2022-ben egész évben. Nyolcból három jutott erre a sorsra. Igaz, ebből csak egy a büntetés-végrehajtás döntése, a másik kettőt a rendelkezési jogkör gyakorlója utasította el.

Ivány Borbála szerint „a büntetés-végrehajtásban a fogvatartott és a személyzet között lévő, értelemszerűen rendkívül egyenlőtlen viszony és természetesen is meglévő alárendeltség megjelenik a hivatalos eljárásokban is. A fogvatartott sokszor magára marad a panaszával, nincs tanúja, bizonyítéka, míg a büntetés-végrehajtás állományába tartozók egymást segíthetik az eljárások során. Az általuk készített jelentések, más hivatalos iratok sokszor nagyobb bizonyítóerővel bírnak, mint a fogvatartott nyilatkozata. Így esély, például arra, hogy bántalmazást elkövető börtönőröket elítéljenek, leginkább akkor van, ha – mint a sopronkőhidai bv-intézetben történt esetnél – videófelvétel készül róla. De itt is csak a négy felügyelő egyikét marasztalták el, és ő is mindössze 200 ezer forintos pénzbüntetést kapott. Az ilyenek többsége azonban ott történik, ahol nincs kamera, a zárkában, a mosdóban vagy a lépcsőfordulóban” – mondja a jogvédő szervezet munkatársa.

Hozzáfűzi azt is:

Azokat a dokumentumokat, amelyekre hivatkozva egy adott fogvatartottat korlátoznak, például a mozgásában, tehát, például, nem mehet edzőterembe vagy könyvtárba, sem ő, sem a jogi képviselője nem láthatja. Ilyen nemcsak a Süveges-ügyben említett, egyedi kezelési utasítás, de a kockázatértékelési felmérés is. De konkrét jogsértések esetén is előfordul, hogy nem adnak ki a fogvatartott által kezdeményezett vizsgálatban keletkezett dokumentumot, például egy tanú nyilatkozatát, arra hivatkozva, hogy ügyészségi belső irat.

Ivány Borbála szerint a tipikus panaszok egyike, hogy egyes börtönökben a dolgozó rabokat alávetik olyan eljárásnak, amelyet csak gyanú esetén vagy szúrópróbaszerűen, tehát egyedileg lehetne alkalmazni. „Ilyen panasz, hogy fogvatartottakat meztelenül guggoltatnak, szemrevételeznek, ami testüregvizsgálatnak minősül, így csak orvos végezhetné, mégis az őrök csinálják. Azt gondolom, hogy a beadott panaszoknak és a Strasbourgban megnyert pereknek annyi haszna biztosan van, hogy az állam előbb-utóbb kénytelen változtatni. A túlzsúfoltság miatt indult eljárások után mégiscsak elindult az új börtönök építése, vagy a házastársak, szülők-gyerekek most már megölelhetik egymást a látogatáskor. Egyébként, ha nem szüntették volna meg a 2017-ig létező intézményes egyeztetést, sok kérdésben együttműködhetnénk a büntetés-végrehajtással, közösen minden fél számára kedvezőbb megoldásokra juthatnánk, elkerülhetnénk alaptalan panaszokat, de pereket, kártérítéseket is, hiszen mindannyiunk célja az emberséges fogva tartás” – állítja a Magyar Helsinki Bizottság szakértője.

Ki generálja a börtönbizniszt?

A panasszal nem egyszer élő Süveges Péter más ügyben is indított pert Strasbourgban.

Tavaly október 12-én a velem szemben elkövetett visszaélés miatt ismét elítéltettem a magyar államot – ez 10 ezer euróba került az adófizetőknek. A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a családi élethez való jogot sérti, hogy a látogató nem érintheti meg a fogvatartottat. Ezt követően írásban kértem, hogy a feleségemnek, akivel szembeni jogsértés miatt elítélte az Emberi Jogok Európai Bírósága a magyar államot, biztosítsanak a családi kapcsolattartás erősítésére vonatkozó beszélőt. A parancsnok és általános helyettese az írásos kérésemet követően négy hónapig már a büntetés-végrehajtási törvény által biztosítani rendelt beszélőt sem voltak hajlandók biztosítani

– állítja Süveges, azt is megjegyezve: „talán időszerű kimondani, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, Tóth Tamás személyesen generált az adófizetők cechjére egy 5000 euró/fős »börtönbizniszt«”, amelynek rá nézve semmilyen személyes következménye nem volt. Tóth mintha kifejezetten kihívásnak érezné, hogy minél több aspektusában sértse meg az Emberi Jogok Európai Egyezményét” – teszi hozzá gúnyosan Süveges Péter.

Korábban Orbán Viktor miniszterelnök is használta a börtönbiznisz szót, a fogvatartottak ügyvédeit gyanúsította vele.

Süveges Péter úgy látja: az őt sújtó korlátozások egyike-másika kifejezetten nevetséges. „A börtönparancsnokságnak az Izaura tévé és a Dikh TV a kedvence” – jegyzi meg ironikusan Süveges Péter. „2013-ig nekem és sok más fogvatartottnak volt Mindig tévé kártyája, amit mindenki a saját költségén használhatott. Mert én a BBC News-t akarom nézni, amely nem pont ugyanazokat a híreket adja, mint az M1 vagy a TV2. Szeretem a National Geographic és a Spektrum adását is. Ehelyett nézhetjük a TV2-t meg a közszolgálati csatornát. Mintha valami bajt okozhatna, ha Spektrumot nézek, pedig az M1 Híradónál mi veszélyesebb? Na jó, a TV2 híradó” – kommentálja a helyzetet. „Vélhetően önkritikát gyakoroltak, mivel azt követően, hogy az interjú tartalmát megismerte, a BVOP megszüntette az Izaura tévé és a Dikh TV elérhetőségét” – frissítette Süveges Péter a nyilatkozatát a személyes interjú után.

Miért akart öngyilkos lenni?

Azt is kitalálták, hogy naponta csak egy órára kaphatom meg az úgynevezett bv-s telefont, így kényszerítve, hogy kifizessem a 35 ezer forint »óvadékot« a körülbelül 1750 forintos telefonért. Ha az egyik ügyvédemmel egy órát beszéltem telefonon, akkor a másikkal már nem beszélhetek. És minden hétvégén megtiltották – szemben a korábbi gyakorlattal –, hogy bárkinek bármilyen időtartamban telefonáljak. Most viszont csak egy óra időtartamban beszélhetek az összes kapcsolattartómmal és ügyvédemmel. Mi a poén ebben? Az, hogy 2024 januárjáig fel sem merült ez a korlátozás. Addig, amikor kértem, megkaptam a bv-s telefont. A két épület között van nyilvános telefonfülke, amit a séta alatt igénybe vehetnek a fogvatartottak, de én azt sem használhatom, nem engednek oda. Ilyen jellegű korlátozást nem tesz lehetővé a törvény, amely kötelezően előírja, hogy, akinek vannak polgári peres ügyei, annak plusz 20 perc telefonálási időt kell biztosítani a jogi képviselőjével folytatott beszélgetésre. A parancsnok és az általános helyettese hivatali visszaélést követtek el, mivel a jogi ügyben folytatott telefonálás nem számítható bele az egyéb beszélgetésbe, nekem mégis beleszámították. Tehát, ha a meghatalmazott sértetti képviselővel telefonáltam 20 percet, akkor sem az anyámmal, sem más családtagommal nem tudtam beszélni. Már tavaly novemberben beadtam a panaszt, de el sem bírálják. Ez egyértelműen megtorlás, szankció a korábbi feljelentéseim, a megalázó helyzetet legalábbis nehéz körülményekké szelídíteni próbáló harcom miatt

– állítja Süveges Péter.

Emiatt akart öngyilkos lenni? – kérdezzük tőle. „Szerintem más ennél kevesebbért is levágta volna már a fejét” – válaszolja. „De nem tehetem, hisz az ars poeticám Ady Endre A muszáj Herkules című verse. Lehet végigszenvedni egy életet értelmetlenül, de ha már úgyis küzdünk, szenvedünk, miért ne adnánk neki értelmet? Ez pedig sokszor csak azon múlik, tudunk-e nemet mondani az életünket uralni akaró, embertelen hatalmak önfeladásra csábításának?”

„Előkészületben van a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság aktuális, a fogvatartotti jogokkal kapcsolatos jogértelmezését és az azzal kapcsolatos belső jogot bemutató könyvem. Illetve az ősz folyamán elérhető lesz a nevemet viselő Facebook-oldalról, hogy milyen joganyagok alapján és pontosan hogyan lehet törvénysértés esetén a strasbourgi bírósághoz, illetve az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához fordulni. A Magyar Helsinki Bizottság honlapján pedig kifejezetten a feleségem és az édesanyám nevében megnyert keresetek kapcsán konkrét, lépésről lépésre levezetett know-how van feltöltve, hogy a fogvatartottak hozzátartozói miként tudják eredményesen perelni a magyar államot a BVOP-nak a kapcsolattartást akadályozó jogsértései miatt” – ismerteti.

A börtönparancsnokság és az ügyészség válasza

Megkerestük Süveges Péter nyilatkozatával kapcsolatban a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát is, az álláspontjukról érdeklődve.

A hazai büntetés-végrehajtási intézetekben a bánásmód a jogszabályoknak megfelelően történik, a büntetés-végrehajtás az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett végzi a szakmai tevékenységeit. Amennyiben bármilyen szabálysértés vagy kihágás történik akár a fogvatartottak, akár a felügyelet részéről, a szükséges intézkedéseket minden esetben megtesszük

– írta válaszában a BVOP. Hozzátették: „Hazánkban a vonatkozó jogszabályok és a különböző szakmai protokollok szigorú előírásokkal szabályozzák a fogvatartás körülményeit, melyet az ügyészség, mint a törvényességi felügyeletet ellátó szerv, valamint az alapvető jogok biztosa rendszeresen ellenőriz. Azoknak a fogvatartottaknak, akik úgy érzik, hogy jogaik bármilyen módon sérülnek, lehetőségük van panaszt vagy bejelentést tenni. Ugyanakkor az alaptalan vádak súlyosan sértik a büntetés-végrehajtási szervezet és az itt dolgozók jó hírnevét, bizonyos határokon túl kollégáink emberi méltóságát, személyiségi jogait”.

A Süveges Pétert érintő, konkrét ügyekre a BVOP érdemben nem reagált.

A vádhatóság közleménye sem lépett túl az általánosságok szintjén.

A Fővárosi Főügyészség illetékes osztálya az elítéltek fogvatartásának körülményeit, a büntetés-végrehajtási intézet intézkedéseit vagy ennek elmulasztását sérelmező panaszait minden esetben elbírálja, a panasz elutasítása esetén a felülvizsgálati kérelem lehetőségét mind az ügyészi állásfoglalásban írt jogorvoslati tájékoztatással, mind pedig a felülvizsgálati kérelem felettes ügyészséghez elbírálásra történő felterjesztésével biztosította és biztosítja. Azon esetekben pedig, ahol a főügyészség a panaszokat alaposnak találta az ügyészi törvényességi felügyelet törvényben biztosított eszközeivel lépett fel és lép fel a jövőben is

– felelték lapunk megkeresésére.