Úgy érezzük, olyan országban élünk, ahol valahogy még nem közös ügyünk az oktatás, lakhatás vagy egészségügy. Olyanban, ahol ingerültek a családi ebédek, ahol feszültséget kelt diákként a tanároddal beszélgetni és sokszor nehéz kiállni magadért, másokért. Olyan kevés lehetőség van bármilyen módon fellépni, s amit tehetünk is, csepp a tengerben
jelentette ki Schermann Fruzsina az ADOM Diákmozgalom képviseletében, majd arról beszélt, hogy a külföldre költözés helyett inkább azon dolgoznak, hogy ne kelljen innen elmenni.
Mi, fiatalok, mozgalmárok vagyunk azok, akik szakmai javaslatcsomagot fogalmazunk meg, szervezünk diákfórumokat, építünk a társadalmunkban pókhálóként szövődő közösségeket. Mi szervezünk diáktüntetéseket is, amire eljött 1000, 5000, de 80 000 ember is! A mi kiállásaink nyomán kaptak béremelést a tanáraink és reményt az oktatásban dolgozók! Büszkén állunk ismét előttetek, mert állítjuk, hogy van értelme tenni
folytatta, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Beszélt a Blanketta nevű projektről, amelynek során a fővárosi kultúra elérhetőségéről, diákérdekképvisletről és köztérhasználtról is lehet szavazni. „A kiüresített demokratikus intézmények, az álkérdések és gumicsont-dilemmák miatt idegenedtünk el a közélettől , de mi most valódi kérdésekkel, valódi válaszokkal állunk elétek, amiket valódi tettek fognak követni” – mondta.
Schermann szerint az influenszerek megmutatták, hány emberben van elégedetlenség, hány ember mozdul meg, ha baj van. Egyszeri nagy megmozdulásokra szükség van, de csak azzal nem lehet tartós változást elérni, hanem összetartó közösségek mindennapi munkájára van szükség, amelyek aktivizálják a társadalmat és jobbá teszik a mindennapokat.
