A jótékonyság és adományozás története egyidős az emberiséggel, ezt azonban hosszú időn át nem sikerült rendszerbe foglalni, vagy épp intézményesíteni: az igazi változást a Római Birodalom, illetve az őskeresztények hozták el: az I. század végén uralkodó Nerva császár, majd utóda Traianus által kidolgozott rendszer, az alimenta lényege az volt, hogy az árvák és a legszegényebbek gyermekei rendszeres pénzügyi támogatást, ételt, illetve oktatást kapjanak, mindezt pedig a háborúk során szerzett javakból, illetve az ingatlantulajdonosokra kivetett adókból finanszírozták. A közel kétszáz éven át fennállt rendszert végül jó eséllyel Aurelianus császár állította le 272-ben.
Az őskeresztény közösségek ennél egy fokkal szélesebb fókuszt találtak maguknak, hiszen az elesettek segítése náluk a szegények számára való gyűjtést, az özvegyek támogatását, a munkaképtelenek teljes eltartását, a lelki segítségnyújtást, valamint a rabszolgák kiváltását is magában foglalta, a szükséges összegeket pedig adományokból teremtették elő. Lehetőségeik a keresztény vallás engedélyezését (313) követően a Római Birodalom határain belül, illetve azokon kívül is tágultak, így megjelentek az egyházi fenntartású kórházak, valamint a szegény- és árvaházak, amik a fejlődéssel lépést tartva ma az egész világon jelen vannak. Ez a folyamat hívta életre a gyógyítást és ápolást legfőbb céljául kitűző szerzetesrendeket is, a fenti ügyek azonban még további egy évezreden át nem számítottak a különböző államok feladatainak.
Kivételek persze voltak – az Anglia első tényleges uraként jegyzett Æthelstan (897?-939) például szegényházat alapított –, a világméretű áttörésre azonban a felvilágosodás koráig kellett várni, amikor Nagy-Britanniában gombamód jelentek meg a különböző jótékonysági, illetve segítő szervezetek, ez a szokás pedig rövidesen a Brit Birodalom más részeire, illetve Európába is átgyűrűzött.
A világ első, utcagyerekeknek szánt szegényotthona is ebben a korszakban született: a Foundling Hospital nevet viselő intézmény 1741-ben azért jött létre, hogy a London utcáin élő gyerekek, illetve otthonukból kitaszított gyerekek és árvák biztos otthonra leljenek.
Ezt közel két évtizeddel később, 1758-ban követte a Whitechapelben megnyílt Magdalen Hospital for the Recption of Penitent Prostitutes, ami nevével ellentétben nemcsak a prostituáltak, de a házasságon kívül született gyermekeikkel együtt, vagy azok nélkül otthontalanná vált fiatal lányoknak is segédkezet nyújtott.
Az első nagy segítő szervezetek a XIX. században már egyéb ügyek mellett is kiálltak, sőt, a kormányoknál is lobbizni kezdtek a változásokért, legyen szó akár a gyerekekkel való rossz bánásmódról, az állatkínzásokról, vagy épp a rabszolgakereskedelem megfékezéséről. Sokuk mindezek mellett csak egy-egy kisebb réteg segítését tűzte ki célul: ilyen volt például a brit Labourer’s Friend Society, ami 1830-as létrejötte után a munkásosztálynak való kisebb földek osztását, valamint tagjai saját otthonhoz jutását szorgalmazta és segítette.
Mindezekkel a folyamatokkal párhuzamosan a filantrópia is erőre kapott: előbb a brit és amerikai, majd az európai középosztály, illetve a felső tízezer képviselői is úgy döntöttek, hogy a tőlük telhető legtöbbet igyekeznek megtenni a szociális lakásépítésért, az oktatás javításáért, a közétkeztetésért, az ingyenes iskolai ebédekért, valamint az idősek egy otthonban való ellátásért.
Ezek a folyamatok természetesen manapság is jelen vannak, a tehetős filantrópok, az alapítványok, valamint a karitatív szervezetek, és az azokkal rendszeresen együttműködő vállalatok pedig saját eszközeikkel továbbra is azért dolgoznak, hogy a világon egyetlen ember se legyen, akinek nélkülöznie kell, legyen szó háborús zónáról, vagy épp egy apró zsákfalu lakóiról. A modern kor persze itt is hozott változást, hiszen megjelentek a segítésre kitűnően használható online platformok, ahol bárki indíthat gyűjtést, vagy akár a Facebookon is szervezhet segítségnyújtó akciót.
Egyszerűbb persze a Magyarországon is jelenlévő közhasznú szervezetek egyikét, vagy az azokkal együttműködő csoportok törekvéseit támogatni: ilyen például a Jeruzsálemben már a XI. század végén aktív, kórházként és menedékként egyaránt szolgáló ispotályt fenntartó Máltai lovagrend hazai leágazásához kötődő Magyar Máltai Szeretetszolgálat, ami 1989 márciusi bejegyzése óta számtalan ügyet képviselt: menekülteket támogatott, segélyszállítmányokat indított útnak, rászorulókat segít, valamint saját mentőszolgálatot, illetve számtalan más intézményt működtet.
