Új ellenségkép születik
Olyan témákat kell felhozni, amelyektől félnek az emberek, és ezt úgy tálalni, hogy úgy tűnjön, hogy a veszély a baloldalról jön
– írta még 1972-ben Richard Nixon amerikai elnöknek a pár éve elhunyt neves kampánytanácsadó Arthur J. Finkelstein, aki éveken át dolgozott a Fidesznek is. Orbánék megfogadták tanácsát: a kormánypárti politizálás hatékonyságának egyik „titka”, hogy folyamatosan „baloldali” vagy „liberális” címkével ellátott ellenségképeket gyárt, amelyektől aztán megvédi a nemzetet. A legkönnyebben persze azt az ellenséget lehet legyőzni, amely nem is létezik. Ilyenek a 2015-ös menekültválság idején „a magyar kultúrát veszélyeztető migránsok”, akik a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai szerint is szinte kivétel nélkül az országon átutazni igyekvő menedékkérők voltak, vagy a Covid-idején az „oltásellenes baloldali pártok”, melyek éppúgy nem léteznek Magyarországon, mint a „nemváltó óvodások”.
Ebbe a sorba illeszkedik most az erőszakos szélsőbaloldal képe, amelynek a megteremtésére épp egy szélsőjobboldali rendezvény, az idei Kitörés napja kínálta az apropót. A február 11-ei rendezvényre készülve ugyanis külföldről érkezett szélsőbaloldali aktivisták több esetben viperával és gázsprayvel támadtak szélsőjobboldalinak vélt emberekre. Ugyanakkor szélsőjobboldaliak megvertek antifasisztának tartott embereket, de az általuk elkövetett súlyos testi sértésekről a rendőrség nem igyekezett részletes tájékoztatást adni, ezekhez az esetekhez kapcsolódóan nem volt széles körben meghirdetett sajtótájékoztató, és nem értekezett róluk a kormány által irányított média sem.
Nem úgy a szélsőbaloldali erőszakról. Február közepén már sorozatban jelentek meg az olyan cikkek, amelyek „eddig nem tapasztalt brutalitást”, „politikai indíttatású vérengzést”, „antifás embervadászatot” emlegettek. A szokásos koreográfia szerint az ügyészségi és rendőrségi hírek legfőbb kiszivárogtatója, a Pesti Srácok adta hírül először, hogy a Szikra Mozgalomhoz, Jámbor András országgyűlési képviselőhöz és pár további ellenzéki politikushoz „köthető” Dobos Krisztina az a magyar személy, akit a négy gyanúsított egyikeként elfogtak a viperás támadásokkal összefüggésben. A Magyar Nemzet „A szélsőbaloldal elfogadott taktikai eszköznek tekinti az erőszakot” című cikkében pedig már úgy fogalmazott, hogy a Jámbor András körüli személyek és szervezetek „Budapestre importálták a terrort, a gátlástalan erőszakot”. Mindezt a később alaptalannak bizonyult gyanúsításra, a baloldali Mércén megjelent néhány írás kiforgatására, illetve arra alapozva, hogy a Kitörés napján a Szikra Mozgalom is részt vett az antifasiszta ellentüntetésen.
A Fidesz és a túraszervező szélsőjobb
Feltűnő, hogy a Magyar Nemzet idézett cikke a szélsőbaloldalt minden esetben válogatottan erőszakos jelzőkkel írja le, viszont a neonáci Kitörés napját „a február 11-i hagyományos eseménynek” nevezi, „melyen hazai és külföldi nemzeti radikálisok a második világháború végén Budán a szovjet ostromgyűrűből kitörő és többségükben elesett magyar és német katonákra emlékeznek”. Az óvatos fogalmazást az indokolhatja, hogy míg a hazai baloldali politikusok és a külföldi erőszakos szélsőbaloldal kapcsolata nem mutatható ki, addig a Fidesz holdudvarának radikális szárnyával is összefonódott hazai szélsőjobb szcénának komoly nemzetközi kapcsolatai vannak. A mára ténylegesen nemzetközivé vált neonáci indíttatású Kitörés-túra szervezőinek fideszes kapcsolatai és állami támogatásai jól dokumentálhatók.
Az egyik főszervező az önmagát természetráró és hagyományőrző szervezetként azonosító, 1999-ben alakult Börzsöny Akciócsoporthoz köthető Moys Zoltán, aki Lezsák Sándor honlapja szerint politikus veje. Róla 2014-ben a 24.hu írta meg, hogy médiacége, a Dextramedia Kft. az MTVA egyik több százmillió forintért foglalkoztatott beszállítója lett 2010 után. Azt pedig az Átlátszó tárta fel, hogy a Dextramedia Kft emellett a korabeli Jobbik-frakció szerződései között is felbukkant: 2011-ben 4,7 millió forintért szerződtek a képviselőcsoporttal, de a párthoz kötődő szélsőjobboldali szervezetek és politikusok domainjeit is kezelték, illetve az akkori Jobbik N1TV-je számára is gyártottak anyagokat, például azt az elhíresült összeállítást, amely pozitív hangvételben emlékezett meg Adolf Hitler születésnapjáról. Az Átlátszó 2020-as tényfeltáró cikke szerint „kötésig gázol a magyar állam pénzében, médiájában és kapcsolati tőkéjében a becsületnapi Kitörés-emléktúra szervezői-szellemi háttércsapata”, a túrát hivatalosan szervező Hazajáró Honismereti és Turista Egylet ugyanis a 2018-as beszámolója szerint működési támogatást kapott az Emberi Erőforrások Minisztériumától.
További kapcsolódási pont a kormányközeli médiaholdudvar és a szélsőjobb között a korábban a kitörés napjáról egy Hitlert és Szálasit dicsőítő német hadiparanccsal megemlékező Horváth Tamás, aki a szélsőjobboldali Identiteszben és Erő és Elszántságban töltött évek után rövid ideig a kormányközeli vasarnap.hu főszerkesztője volt, majd a Moys Zoltán és Szakács Árpád által alapított és Földi László, valamint Földi-Kovács Andrea egykori és Szabó Anett jelenlegi HírTV-s műsorvezető által fémjelzett Védett Társadalom Alapítvány egyik fő kommunikációs embere lett, majd a Mi Hazánk-közeli Magyar Jelen főszerkesztője, miközben szoros kapcsolatban áll a szélsőjobb szcéna vezetőivel, köztük a Légió Hungáriából ismert Incze Bélával és Lipták Tamással.
Két hónap lejáratókampány – bizonyíték nélkül
A személyi és politikai összefonódások miatt nem meglepő, hogy a Kitörés napja után a kormány által irányított média és a szélsőjobboldali orgánumok (például Kuruc.info, Magyar Jelen) egyaránt belevetették magukat az antifasiszta erőszak veszélyeinek ecsetelésébe. Csak a Magyar Nemzet oldalán 15 cikk jelent meg két hónap alatt „#antifa erőszak” hashtaggel. De beszálltak a kampányba politikusok is. Kocsis Máté, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője február 23-án, a kormánypárt kihelyezett frakcióülésének sajtótájékoztatóján Jámbor Andrásra utalva arról beszélt, hogy „nemcsak az utcai erőszak elkövetőit terheli felelősség, hanem – minimum a politikai – azt is, aki kiengedte ennek szellemét a palackból”.
A kampány során megjelent cikkekben többször idézték nemzetbiztonsági szakértőként Földi Lászlót, a már említett, szélsőjobboldalról is igazoló Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnökét, aki szerint az Antifa egyértelműen terrorszervezet, hiszen a társadalmi rend megbontása a célja. „Az, hogy még nincsenek hivatalosan is terrorszervezetként nyilvántartva, különösen a Budaházy Györgyöt tizenhét év fegyházbüntetésre ítélő elsőfokú bírósági döntés fényében abszurd. Ugyanis míg Budaházy nem követett el semmilyen erőszakos bűncselekményt, addig az Antifa aktivistái igen, s még bombarecepteket is megosztottak, illetve robbanószerkezet készítésére is bujtogattak” – fogalmazott az egykori hírszerző.
Az Antifa-ellenes kampány gondosan összemosta a más országokban történt erőszakos szélsőbaloldali cselekményeket egyes hazai politikai szereplőkkel. Volt olyan, „Jámboréknak fájjon” címmel megjelent véleménycikk, amely szerint a „magyarországi vágyterroristák, a Szikra mozgalmat gründoló kistérségi Szamuely Tiborok (…) nem csupán csodálattal figyelik az Antifa külföldi terrortámadásait, hanem – miként februárban – ájulatukban idecsődítik őket Magyarországra”. Sőt, megjelent olyan cikk is, amely különös egybeesésnek nevezte, hogy „éppen az antifás söpredék garázdálkodásai előtt érkezett hazánkba Samantha Power, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) vezetője”.
Az így már-már globális összeesküvésként bemutatott szélsőbaloldali erőszak egyetlen ténybeli alapja a Szikra Mozgalom aktivistájának meggyanúsítása volt, ami azonban végül megdőlt. Április 27-én ugyanis megszüntették az eljárást Dobos Krisztina ellen, akit – mint a Szikra Mozgalom közléséből utólag kiderült – „egy Facebook-lájk, és egy nagykereskedésben kapható kabát és sál miatt” fosztottak meg a szabadáságától két hétre.
A lejárató kampányt lebonyolító orgánumokat és kormánypárti politikusokat persze ez sem hatotta meg. Az ártatlanul meghurcolt aktivistától bocsánatkérést követelő Jámbor Andrásnak azt írta egy Facebook-kommentben Kocsis Máté: „Igen, mindent tudunk rólad. Magyarország felforgatásán dolgozó, békétlenséget szító, külföldről támogatott kommunista szélhámos vagy. Semmi több. A nyugati antifa barátaid az erőszak számtalan formáját alkalmazzák politikai céljaik elérésére, és ezt a “kultúrát” igyekszel meghonosítani itthon is…”, majd később ezt Kocsis megismételte a parlamentben is, ahol az ügyben Jámbor Andrásnak válaszoló Rétvári Bence, a Belügyminisztérium miniszterhelyettese szintén nem kért bocsánatot Dobos Krisztinától. Ehelyett inkább keményen bírálta Jámbor Andrást, amiért antifa mozgalmakat támogat, amelyeknek semmi keresnivalójuk Magyarországon.
Budaházy kilovagol
Ugyanazon a napon, amikor megszűnt az eljárás a Szikra aktivistája ellen, Novák Katalin köztársasági elnök, Varga Judit igazságügy miniszter felterjesztésére, kegyelmet adott a szélsőjobboldali Budaházy Györgynek, akit 2022-ben, a megismételt elsőfokú bírósági eljárásban 17 év, majd az idén márciusban jogerősen 6 év fegyházra ítélt a bíróság terrorcselekmény bűntette miatt. A Fidesz alelnökéből lett államfő a pápalátogatásra hivatkozva élt kegyelmezési jogkörével, az úgynevezett Hunnia-per 17 vádlottja közül hétnek kegyelmet adott.
Bár, mint láttuk, Földi László szakértő véleménye szerint Budaházy nem követett el semmit, a bírósági eljárásban bemutatott bizonyítékok alapján ő és társai nyíltan és erőszakosan támadtak a 2010 előtti kormányzat politikusaira, az általuk nem tolerált pártokra és társadalmi csoportokra, és erőszakkal próbálták az általuk vágyott irányba terelni a politikai életet. Így például Molotov-koktélos támadásokat intéztek az akkori kormánypártok, az SZDSZ és MSZP pártirodái ellen. Rálőttek Hiller István akkori oktatási miniszter házára. További hat országgyűlési képviselő ellen hajtottak végre gyújtogatásos támadásokat. Antiszemita uszítást követően felgyújtottak egy jegyirodát, a Budapest Pride-ra időzítve két, meleg férfiak által látogatott szórakozóhely ellen hajtottak végre Molotov-koktélos támadást. „Csak a szerencsének köszönhetően nem halt meg senki” – mondta cselekményeikről a bíró 2022-ben.
Miközben tehát több mint két hónapja a szélsőbaloldali erőszak rémképe ömlött a kormányoldali és szélsőjobboldali nyilvánosságból, a kampány mintegy betetőzéseként, Budaházy György teátrálisan megdicsőülve, lóháton hagyhatta el a börtönt, holott ő a magyar bíróság ítélete szerint valóban terrorcselekményeket hajtott végre (szélsőjobboldali) ideológiai, politikai indíttatásból. Kiszabadulása után viszont már arról beszélt, hogy a jelenlegi rendszert és a Fidesz-kormányt legitimnek tartja, ami ráadásul nagyon sok mindent megvalósított abból, amit ő is fontosnak tart. Így nem érzi úgy, hogy most is lázadnia kellene.
Budaházy György szabadon engedését régóta követelte a 2022-ben parlamentbe került szélsőjobboldali Mi Hazánk, de voltak támogatói a Fidesz holdudvarában is, például Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, Bayer Zsolt publicista, Pilhál Tamás, a Magyar Nemzet munkatársa, a már említett Földi László, illetve Böjte Csaba szerzetes, aki gyermekekkel együtt imádkozott Budaházyért.
Az elnöki kegyelem felfogható a szélsőjobboldal felé tett gesztusként, de van olyan elemzés is, amely szerint Budaházy kiengedésével a hatalom potenciális riválist állított a Mi Hazánk pártelnöki székében ülő Toroczkai Lászlóval szemben. További politikai megfontolás lehet a kegyelem hátterében a szélsőjobboldal erőszakosságának bagatellizálása, amely segítheti a kormányoldal szerint inkább erőszakos és felforgató szélsőbaloldal képének kialakítását.
Hogy mi volt a tényleges vagy a legfontosabb ok, nem tudhatjuk. Ami biztos, hogy a Fidesz politikai stratégiája szerint az egész jobboldalt uralni kell. Régóta jól kirajzolódik az a politikai mintázat, hogy ha a szélsőjobboldal egy témára kampányt épít, és az akkora nyilvánosságot kap, amely túlnő a hagyományos szélsőjobboldali szcénán, akkor azt nagy valószínűséggel el- vagy átveszi a kormánypárt. Amikor például Dúró Dóra, a Mi Hazánk politikusa ledarálta a meleg karaktereket is megjelenítő Meseország mindenkié című mesekönyvet, néhány nap múlva Orbán Viktor már nyilatkozott a témában, majd érkezett a gyermekvédelminek nevezett törvény, amely összemosta a pedofíliát a homoszexualitással. Hasonló történt most is. A szélsőjobboldalon sokáig követelték Budaházy rehabilitálását, aminek elnöki kegyelem lett a vége.
Tudják ezt a szélsőjobboldalon is. A Political Capital egy mélyinterjúk alapján készült kutatásában egyes szervezetek vezetői és aktivistái „faltörő kosként” hivatkoztak magukra, olyanokként, akik mennek előre, törik az utat a Fidesz előtt, hogy mindinkább jobbra tereljék a kormányt. Ezért mondhatja Budaházy is, hogy ő elégedett, az Orbán-kormány megvalósította az elképzelései javát.
Mindennek persze következménye van: a magyar társadalom folyamatos jobbra tolódása, radikalizálódása, a szélsőjobboldali eszmék, nézetek és ügyek normává válása. A kormánypárti hátszél nem kifogja a szelet a szélsőjobb vitorlából, hanem évek óta dagasztja azokat. Ennek a jelenségnek a köztársasági elnök döntése egyfajta csúcspontja, amelyet úgy is lehet értelmezhetnek, mint ami legitimálja az erőszakot a Fidesz és a szélsőjobb politikai ellenfelei, valamint a nekik nem tetsző társadalmi csoportokkal szemben.
Slusszpoén: European Fight Night
Az egész „antifa erőszakról” szóló történet csattanója, hogy miután a neonácik nemzetközi ünnepévé vált Kitörés napját követően két hónapig szörnyülködött a kormány által irányított média a „szélsőbaloldali erőszakimporton”, kiderült, hogy május 6-án Magyarországon rendezték a European Fight Night nevű, zártkörű szélsőjobbos rendezvényt, amelyet a szervezők a Covid óta megrendezett legnagyobb radikális nacionalista találkozóként aposztrofáltak.
Az esemény három főszervezője a magyarországi Légió Hungária, a németországi Kampf der Nibelungen és a Pride France. A rendezvényről a széles nyilvánosságnak hírt adó és annak hátterét bemutató Telex és Bellingcat szerint a szervezők számos olyan neonáci csoporthoz is köthetőek, amelyek több országban be vannak tiltva. A nemzetközi szélsőjobboldal az ilyen sporteseményeket a fizikai konfrontációra és a vélt ellenségeik elleni támadásokra való felkészülésre használja, illetve a rendezvények a nemzetközi hálózatépítést és toborzást is elősegítik.
A Bellingcat a magyar rendőrséget is megkereste a European Fight Night kapcsán, mire a rendőrség egy közleményben megerősítette, hogy a titkos harcművészeti gála valóban neonáci rendezvény, és ez ellen megtették a szükséges lépéseket. A szélsőjobboldali Magyar Jelen rögtön közölte: „a balliberális hálózat és a rendőrség nem tudja ellehetetleníteni a gálát, amely másik helyszínen ugyan, de megrendezésre kerül”. A rendezvényt így végül Csókakőn tartották meg, a hatóságok minden akadályozási kísérlete ellenére.
Ugyanakkor a kormány által irányított média és a kormánypárt politikusai egy szót sem szóltak a „antifa erőszak” elleni kampányt keretbe foglaló nemzetközi szélsőjobboldali rendezvényekről, amelyek jól jelzik, hogy Magyarország a nemzetközi (szélső-) szélsőjobb egyik bástyájává vált. Nem írtak „erőszakimportról”, nem firtatták a szélsőjobb külföldi kapcsolatait, és egy hanggal sem ítélték el a szélsőjobboldali vagy egyenesen neonáci eszmék képviselőit.
Van-e egyáltalán szélsőbaloldali erőszak Magyarországon?
Végül érdemes feltenni a kérdést: ha az „antifa erőszak” elleni kormányzati kampányt kiváltó konkrét esetben nincs is bizonyíték magyar résztvevő ellen, lehet-e egyáltalán az erőszak kockázatáról beszélni a magyar szélsőbaloldal esetében? A válasz, hogy nyilvános információk alapján nem ismerünk olyan dokumentált esetet, amely erre utalna.
A magyar szélsőbaloldalnak történelmi okokból rendkívül alacsony a társadalmi legitimációja, nincs se erős szervezeti háttere, se széles körben ható ideológiai vonzereje. A jelentéktelen szélsőbaloldali pártok közül a valamennyire még ismert Thürmer Gyula vezette Munkáspárt legfőbb tevékenysége, hogy a kormánypárt által irányított médiával és a Mi Hazánkkal együtt Putyin-párti propagandát terjeszt. Idén februárban például a Munkáspárt „Békét Oroszországgal! Le a háborúval! Le az inflációval!” címmel tartott tüntetésén egy Mi hazánkos politikus fogta az orosz zászlót. De ebbe a körbe sorolható a Magyar Szociális Fórum is, amelynek aktivitása szintén kormány- és oroszbarát üzenetek közvetítésében merül ki.
Ezen kívül a magyarországi, főként fiatalokból álló, radikális baloldali antikapitalista, globalizációellenes, antifasiszta szubkultúra – amelyet a nemrég elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus is rendre gyöngének és marginálisnak nevezett – főként elméleti tevékenységet folytat, tudományos vagy irodalmi munkákkal, társadalmi vagy ritkábban erőszakmentes politikai aktivizmussal foglalkozik. Ez alól pedig nem kivétel az elmúlt két hónapban a kormányzati lejárató kampány célkeresztjébe került Szikra Mozgalom sem.
Ezzel szemben a szélsőjobboldal a rendszerváltás óta összehasonlíthatatlanul nagyobb politikai erőt és erőszakpotenciált képvisel. Az ebbe a körbe tartozó félkatonai, illetve extrémista szervezetek korábban a Jobbikhoz, ma pedig elsősorban a Mi Hazánkhoz kapcsolhatók. A Political Capital egy 2014-es kutatása pedig azt mutatta, hogy a szélsőjobboldal – akkor a Jobbik, ma feltehetően már a Mi Hazánk – szavazói hajlamosak elfogadni leginkább az erőszakot. Budaházy György esetén kívül nyilvánosan is ismert számos súlyosan erőszakos bűncselekmény, amelyet szélsőjobboldali indíttatásból követtek el. Ilyen volt például a bőnyi rendőrgyilkosság, melyet Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetője követett el, akinek az orosz titkosszolgálati kapcsolatairól korábban részletesen is írtunk. De ilyen volt mindenekelőtt a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat, amelyet kifejezetten rasszista indítékból követtek el szélsőjobboldalhoz köthető személyek.
Mindez nem jelenti azt, hogy külföldön ne létezne szélsőbaloldali erőszak, vagy ez ne jelenhetne meg Magyarországon is. Ám ennek kockázata egy lapon sem említhető a szélsőjobboldali erőszak veszélyével. Ha tehát a kormányzat valóban a politikai erőszak visszaszorítására törekedne, akkor mindezek alapján jelenleg idehaza a szélsőjobboldalra kellene fókuszálnia. Az első lépés lehetne az, hogy médiakampányok szervezése helyett például a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vagy a cseh Biztonsági Információs Szolgálat mintájára szakmailag megalapozott és transzparens módon dokumentálják a szélsőségesnek tekinthető mozgalmak tevékenységét, a tagjaik hozzávetőleges létszámát, valamint a szélsőséges politikai indítékból elkövetett bűncselekményeket.
