10. A forralt bor ízesítésű lett az év szaloncukra
A Pál utcaiak Gerébje az, aki asszisztál a forralt boros szaloncukor magyarországi karrierjéhez. Azért áruló, mert föladja ragaszkodását az igazsághoz, s még ha tudtán kívül is, a hazugság oldalára áll. Nyilván sokan lesznek a TikTokon, akik azzal vádolnak majd, hogy a túlságosan korai szilveszteri start nyomán antiédességista terroristával kevert radikális ideológusra ittuk magunkat, de erről egyáltalán nincs szó.
Gyurcsány Ferenc kései alanyi, közéleti-szerelmes lírája, a csodálatos művészeti alkotásokra paradicsomlevest locsoló úgynevezett klímaaktivisták, akik mellett egy random Való Világ-kaszting felvonulói kódexmásoló szerzetesnek tetszenek – e kísérletek eltörpülnek a popcornos túrókrémtől a vegán baconízű majonézig épülő hadtest igazság, kultúra és nyelv ellen viselt háborújának hatásaihoz képest. Miért? Könyvet tudnánk teleírni az indoklással, ezúttal csak minibizonyítási eljárásra van tér, ami azért nem zárja el teljesen a lehetőségeket előlünk, hiszen ennél is szerényebb érvelés kísérte a Soros-terv kormányzati bemutatóját, mégis kijött belőle egy-két kétharmad. Tehát: a forralt bor elsődleges szándéka és identitása szerint meleg, a szaloncukor pedig hideg. Ezek objektív tények. A nyelv is őrizte eddig határait, mintha maga Bakondi György húzta volna föl a kerítést a forróság köré: a szavak jelentéstartományai körülhatárolhatók. Csakis akkor beszélhetünk igazságról, ha ezeket a határokat megvédjük. Mert a világról szóló beszéd, a hazánk jövője, azaz az életünk elbeszélése, az ügyek megvitatása, hang nélküli, elfelejtett honfitársaink védelme nem lehetséges máshogy, csak akkor, ha a hideg nem lesz meleg.
Arra már tényleg nincs már terünk, hogy a végletekig dekonstruáljuk a szörnyeteget, így nem jutunk el odáig, mit jelent a forralt bor íz, hogy a receptúrák változásai okán hogyan nem lehet kontúrok között pihenő a jelentése, hogy a gasztropolitikai populisták hogyan nyitnak ki ezzel olyan asszociációs mezőket, amelyeknek funkciója a képzeletünk elrablása, hogyan teszik nyilvánvalóvá a neoliberális kapitalizmus mesélt történetének álságosságát, hiszen olykor nem a kereslet határozza meg a kínálatot, hanem a kínálat a keresletet (kiáltott már fel valaki odahaza, hogy de megennék egy forralt bor ízű szaloncukrot?!), és így tovább.
E helyen csak addig tudunk eljutni: a forró nem lehet hideg.
9. Majka elénekli rendszerkritikus dalát, de nem említi a legfőbb hatalmast
Ez az ország nem volt forradalmi ország, s amikor az urai csináltak valami forradalomfélét, azt már jóelőre eladásra szánták
– írta Ady Endre a Robbanó ország című publicisztikájában, hiszen a Kárpát-medencében köztudott, hogy „a puliszka nem robban”, amit a kései Kertész Ákos rajongói behelyettesíthetnek moslékkal. Mégis kisebb forradalmat indított el Majka és az Anti Fitness Clubból ismert Molnár Tamás az Azt beszélik a városban című „rendszerkritikus” dalukkal, amit napokon belül több millióan hallgattak meg, és még Kéri László is méltatta az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Ez már eleve gyanússá teszi a produkciót esztétikailag, hiszen a jó dalokról nem beszélni szoktak, hanem bulizni vagy legalábbis sírva vigadni rájuk.
A Majka-életműben biztos nem is ér fel a Belehalok című gigaslágerrel, amit akár Ady is kérhetett volna egy muzsikuscigánytól a Három Hollóban, miután lehúzott egy snapszot, de az biztos, hogy fontos hozzájárulás a Kemény István Búcsúlevél című versével beindított 2011-es Élet és Irodalom-vitához, ami arról szól, van-e még tere közéleti költészetnek Magyarországon. Amikor a fiatal ózdi hőst Maya Gold pornószínésznő kényeztette orálisan a Való Villában, ki gondolta volna, hogy húsz évvel később ő pörgeti ki a romantikus költőeszményt a „törvény írja elő, hogy az elit tovább nyúljon”, „mocskos végrehajtók, hitelbe bukott lakás”, „paraziták, élősködők, akiket támogat a rendszer” soraival, miközben lőtt a 2021-es vadászati világkiállításra, a párizsival pózoló Jakab Péterre, továbbá a „kamukeresztény”, „ereszen lecsúszó” Szájer Józsefre. Esetleg még Schmitt Pálnak is adhatott volna egy pofont, vagy Grósz Károlynak is beszólhatott volna, az ugyanis kicsit elvesz a „rendszerkritika” éléből, hogy a dalban nem hangzik el Orbán Viktor neve, még csak utalás sem a tizenkét éve teljhatalmú miniszterelnökre. Ady nem spórolta ki, hogy odakúrjon a „vad, geszti bolond”, „magyarnak, úrnak egyként rongy” Tisza Istvánnak, de hát Ady Endre nem volt jól fizetett arca egyetlen Tisza-párti médiumnak sem. József Attila szerint „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”, Majka mégis megpróbálta adni a rendszerkritikus lázadót úgy, hogy számvetésünkkor még a NER-média koronagyémántjának, a TV2-nek a sztárja.
Az ózdi hős interjúja szerint ráadásul azért hozta csak ki a választás után hozta ki a dalt, nehogy befolyásolja annak eredményét. De ezzel együtt is biztos: az Action for Democracy többet tett volna a rendszer megdöntéséért, ha Márki-Zay Péter és a Mindenki Magyarországa Mozgalom támogatása helyett Majkától rendel összellenzéki kampánydalt.
8. Orbán Viktor a kétharmados győzelme után Zelenszkij ukrán elnökön nevet a színpadon
Évtizedek óta természeti adottságnak tűnt, hogy Európa népei levonták a tanulságot az első és második világháborúból, és nem esnek egymásnak többé, esélye sincs az etnonacionalista uszítás komoly térnyerésének. Ám február 24-én telibe kapott minket a történelem azzal, hogy Oroszország általános támadást indított Ukrajna ellen, dacára annak, hogy nem sokkal előtte az amerikai hírszerzés jelentésein heherésző Bayer Zsolt kijelentette a Sajtóklubban, hogy
Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja.
Aztán megtámadta, de hát minden korszakos geopolitikai gondolkodó lő mellé egyet-egyet karrierje során. Aztán tanulságos volt persze látni, a tizenkét éve mindenhol puskaport szagoló Napóleonunkból miként lett menten egy lapító Zsákfos a háború kitörése után, amint nem „Brüsszel” ellen kell plakátháborúzni, hanem a gyerekkórházat is szétbombáztató Putyinról kellett volna két mondatot mondani. Kis túlzással a Carmina Burana nyitányát választja bevonulózenének, ha interjút ad a Kossuth Rádióban, erre a tavasszal meg nem sikerült az orosz elnök akcióiról kinyögni bármi olyat, ami illet ahhoz, amit tett.
Noha abban az időszakban az agresszorról nem kívánt egyetlen érdemi mondatot sem kinyögni, ment ez, ha a másik oldalról lehetett beszélni. A tárgykörben az erkölcsi mélypontra akkor jutott a kormányfőnk, amikor az újabb kétharmados győzelme után megjött a hangja. Ennek nyomán „Gyuri bácsi” mellett beszólt a népévével együtt éppen a túlélésért küzdő, a megtámadott fővárosában mindvégig ott maradó Zelenszkij ukrán elnöknek is. A szaremberség legjelentősebb rendszerváltás utáni újradefiníciós kísérlete talán a Holdról is hallatszott.
7. Kulcsár Edina elhagyja Csutit, összejön G.w.M.-mel
Talán csak 395-ben kezdődött erősebben az év, mint az idén: akkor januárban I. Theodosius halálával keleti és nyugati részre szakadt a Római Birodalom, az idén meg szakított Kulcsár Edina és Csuti. Láttuk már néhányszor felrobbanni újságok adatelemző szoftvereit, de az erről szóló cikkek úgy elborították az üzenőfalakat és a lapokat, hogy a magyar értelmiség jelesei már nyilván nyílt levélben kérték volna az Akadémiát, hogy a Trianon 100 Kutatócsoporthoz hasonló válogatott történészkollekciót bízzon meg a párról szóló tudás földolgozásával – ám mielőtt az eltartott kisujjt kézmozdulatból jellemmé formálók célba érhettek volna, a magyar celebritások emelték a tétet: Kulcsár Edina ugyanis összejött G. w. M.-mel.
A 2014-es Miss World Hungary, aki aztán második lett a Miss World nevű, a formát a tartalom fölé emelő esztétikai vetélkedőn azt a Varga Márkot választotta tehát, akinek a Mi titkunk című nótáját már több mint 11 milliószor hallgatták meg a Youtube-on, kultikus strófáját e helyütt is körülbelülre idézzük: „Testvérem, mondd el, minek a szerelem, hogyha minden este full szett, / Amivel ledzsalok én a buliba, és már ott lent / Várnak a csajszik, Finlandia, Jack Daniels és bekavarok egy randit, / És akkor dicsérgetem, milyen szép a haja / Oltogatom egy percet és a lába egyből laza”. Aki sűrűbben lát mandulatejes lattét, mint Tippmix-szelvényt, annak emlékezetes találkozása a valósággal a fölismerés, hogy Tiborcz István Diófa Alapkezelőjének aktuális manőverei hogyan tűnnek Kolodko-szobornak az ismertségipari parkban, ahol már Csuti is velociraptor, Kulcsár és G.w.M. meg nyilván Tyrannosaurus rex.
Persze még minket, a népi kultúra és a populizmus rajongóit is lelombozzák a fejlemények, elvégre régen azért tétje volt egy Való Világ-párbajnak, az országnak sem volt mindegy, hogy mire megy Majka a sajnos korán elhunyt VV Lorenzóval. Innen jutottunk odáig, hogy már nemhogy az embert nem ismerjük, aki a hírekben szerepel, de a műsort sem, ami az azonosítására szolgál (a részletekért lásd: Exek az Édenben Berni). Persze az ismertségipar és a közösségi média nyilvánossága mára odáig jutott, hogy nem kell a történeteknek kapcsolódniuk bármihez, a képek és a nevek elégségesek, megteremtették a fikciós valóságot. Azaz a valóság látszatát. Ami pedig látszat, az tetszőlegesen szerelhető, alakítható, mondjuk úgy, menedzselhető. De nem kesergünk, hiszen már tudjuk, hogy Csuti összejött aztán Szorcsik Vikivel, akivel szakított is, új szerelme van, Kulcsár Edina pedig babát vár G.w.M.-től. Van tehát jövő, Instán látjuk majd, ha felsír.
6. Negyedszerre semmisül meg az antiorbánista ellenzék a választáson
Az Egyesült Államokban élő embereket a Függetlenség napjában látott ufóveszély, a koronavírus és a jelenleg támadó infláció-recesszió együttes gazdasági hatásai sem sodorják olyan gazdasági válságba, amelybe az küldhetné, ha annyi pénzt kellene összedobniuk, amennyiből a magyar ellenzék képes választást nyerni a Fidesz ellen. Az idén immár negyedszer verte tönkre Orbán Viktor az állásaikat elhivatottan őrző embereket. Ez egyébként alighanem csak a magyar politikában lehetséges konstrukció, ajánljuk tehát e területet minden víziszonyos úszómesternek és szorobánnal kalkuláló fejszámolóművésznek. E világban az alkalmatlanságok, az identitászavarok, a kudarcok nincsenek hatással se a fizetésre, se a karrierre.
Persze az ellenzéki pártok dicséretére legyen mondva, hogy legalább rotálnak, mint José Mourinho fénykorában: eltérő vezetőkkel és eltérő konstrukciókban buknak el négyévente. Ugyanakkor figyelemreméltó a kudarctűrőképességük, mert ugyanolyan állhatatos, rendíthetetlen ellenzékként folytatják munkájukat, noha tevékenységük leginkább azokra a vasárnapi „profi bokszolókéra” hajaz, akit a feltörekvők első meccseire hoznak, hogy verje agyon, így szerezzen önbizalmat az érdemi meccsekre. Ehhez olyan akaratgazdagság, monotóniatűrés kell, hogy ahhoz képest a bolygó hollandi egy borderline személyiségzavaros kenguru kiszámíthatatlanságával dolgozik.
Most három és fél évet még várni kell a következő megméretésre, hátha ugyanazok, ugyanazzal a politikával, ugyanazzal az intellektuális háttérrel messzebbre jutnak. Persze egy reményük lehet, hiszen Orbán rendszerének egyetlen igazi ellenfele az idő. Amelyről azonban ritkán mondják, hogy a parlamenti ellenzék legerősebb szövetségese. Amennyire ugyanis roncsolja a pillanat urait és mutatja meg a jövő föláldozását, annyira gyilkolja a demokratikus emlékezetet arról, hogy lehet más is.
5. Térítésmentesen váltanak országot a Liu testvérek
Nagyjából 1,5 millió forintot vissza kell fizetnie Szűcs Dorottyának – írta Facebook-bejegyzésében a 28 éves biológia-kémia szakos tanár, miután felmondott az Eötvös József Gimnáziumban, ahol 207 ezer forint volt a nettó fizetése. A fiatal tanár, akinek álma volt az iskola, amelyben tanult, és ahová visszatért tanítani, a tanárok Pintér Sándorral folytatott konzultációja után döntött úgy, hogy elég. Ezzel szemben a szakszövetség úgy döntött, ingyen elengedik az olimpiai bajnok korcsolyázó Liu testvéreket, annak ellenére, hogy a felek által aláírt szerződés szerint vállalják a felkészítésükre fordított pénz visszafizetését, ha országot váltanak. A Mandiner szerint százmilliókról volt szó. Hogy nem tekinthetnek el a visszafizetésről, arról maga a szövetség elnöke, Kósa Lajos beszélt, márpedig a csengeri örökösnő főszereplésével zajló történet óta világos, hogy ő a hajdúsági Warren Buffett, és olyan távol áll tőle az elemi ostobaság, mint Németh Szilárdtól a veganizmus. Tehát úgy tetszett, hogy a fivérek Kínába távozásáért a fogadó félnek, az érintetteknek vagy esetleg egy szponzornak pengetnie kell, elvégre a Fidesz Magyarországán a közpénz szent, s Mészáros Lőrinc szabad.
Aztán a klasszis sportolók találkoztak Orbán Viktorral, majd a szövetség úgy határozott, ahogyan az FTC is: mehetnek ingyen. Nyilván nem a kormányfő szólt oda, hogy hagyják őket, elvégre a miniszterelnök csak nem kezelheti úgy a közösségi pénzt, mintha hajnal négykor az utcán talált félig harapott, csípős szósszal agyonlocsolt gírosz lenne pitában. Mármost, az indoklás nyilván az, hogy sok dicsőséget szereztek az országnak, ne terheljük hát őket. Tegyünk úgy, mintha e felfoghatatlan sportteljesítményük mögött nem állt volna tízmillió magyar, aki összedobta a pénzt, aminek köszönhetően a világ legjobb edzői foglalkoztak velük, aminek nyomán mindent megkaptak komplett karrierjük során, amit ez az ország nyújtani képes. De úgy mindent, hogy ebben az országban egyetlen szakma sincs, ami a sportolókéhoz hasonló elbánást kapna, ez alól talán csak a NER-feleség nevű antifeminista mozgalom vezetői jelentenek kivételt, akiknek ékköve Rogán-Gaál Cecília, aki az előző, még a valósággal valamilyen viszonyt ápoló életéből csak a nevét őrizte meg, nyilván teljesen függetlenül attól, hogy ezzel emlékeztetni tud mindenkit arra, az ország leghatalmasabb miniszterének oldaláról érkezik.
Amikor az orvosokat röghöz kötjük, akkor azzal indokolunk, hogy rengeteg pénzt költünk az oktatásukra. Persze ez akkor működik, ha a rögös időszakban is méltó feltételeket kínálunk, esetleg olyanokat, amelyek miatt még maradni is akarnak majd a kötelezőn túl is. Arról azonban még nem érkezett hír, hogy Orbán Viktor fogadott volna két rezidenst, mert akkora életmentést mutattak be, hogy azonnal széttépte a szerződéseiket. Arról sem tájékoztatott a Facebook-oldala, hogy tanárokat invitált volna, mert túl vannak tanítványaik az ezredik sikeres angol nyelvvizsgán. Inkább csak annyit tudni, hogy a nettó 207 ezer forintért az életét a magyar jövőnek szentelő tanárnak 1,5 milliót kell fizetnie, az Orbánnal fotózkodó, kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolók meg mehetnek ingyen. Hova? A világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmába, ahol nyilván nem kellett volna Patreon-oldalt indítaniuk, hogy gyűjtsenek az ellentételezésre.
Kósa Lajos természetesen besegített, hogy teljes legyen a történet, mert gyorsan beárazta a magyarságot. Nyilatkozatában elejtette, hogy idehaza 50 millió forintot adnak egy olimpiai aranyért, de Kínában 700-800 milliót, majd feltette a kérdést: akad valaki, aki ne próbálna élni ezzel a lehetőséggel? Kegyeleti okokból nem számoljuk ki, hogy a Budapest-Belgrád-vasútvonal kínai hiteléből hány ilyen valaki jöhet ki, aki próbálna élni a lehetőséggel.
4. Matolcsy „őszödi beszéde” és a benzinárstop elengedése
Matolcsy György elmehetne gazdasági varázslónak Haitire, ott fel se tűnne, hogyan váltogatta a receptjeit, mivel a karibi szigeten úgyis évente elsöpör mindent egy hurrikán. A százmilliárdossá váló fia Porsche-gyűjteménye se tűnne fel Papa Doc és Baby Doc országában, ahol a szegény gyerekek örülhetnek, ha konzervdobozt kapnak karácsonyra, hogy focizzanak vele, de az országvezetők Miami szalonjaiban vásárolhatnak. Az Európai Unióban azonban unortodoxnak számít Matolcsy jegybankelnöki tevékenysége a Pallas Athéné alapítványbirodalommal és a közpénzjellegüket elvesztő tízmilliárdok szétszórásával – ez ugyanis nem szerepel a munkaköri leírásában, míg a forint megvédése az inflációtól igen.
Csakhogy az idén bekaphattuk a Berlin-Ankara növekedési banánt, amelyet Matolcsy egy évtizede vizionált: az EU egy országában se drágulnak úgy az élelmiszerek, mint nálunk. Orbán Viktor a jelenséget el is nevezte „szankciós inflációnak”, és hogy mennyire előrelátó országvezető, mutatja, hogy már hónapokkal az első Oroszországot sújtó szankciós csomag előtt ársapkázták az üzemanyagokat a drágulás miatt, majd ezt követte néhány alapvető élelmiszer árának rögzítése még januárban.
Minthogy elég sokan voltak, akiket nem érdekelt az a kérdés, hogy tizenkét év Fidesz-kormányzás után milyen gazdasági-szociális összeomlás fenyeget, ha a kabinetnek békeidőben kell hadigazdasági intézkedéseket hoznia, így politikailag sikeres volt az akció. De sejteni lehetett, hogy az árstopok hosszú távon súlyosbítják a problémákat, hiszen mióta Diocletianus római császár az ármaximáló rendeletével akart rendet rakni a birodalom piacán, mindig ugyanaz lett a szabályozás következménye: áruhiány és a feketepiac fellendülése. Rosszabb rendszerek ezt azzal súlyosbították, hogy a piaci beavatkozás miatt előálló termékhiányt a belső szabotőrökre és a külföldi összeesküvőkre fogták. Az üzemanyag árát hatóságilag maximáló és az alapvető élelmiszerek árát befagyasztó NER-ben sem lett más az árszabályozás következménye, mert ami nem ment Diocletianusnak és az élelmiszerek áráról emlékezetes beszédet mondó Robespierre-nek, az Orbánnak sem sikerülhetett: újabb probléma nélkül helyrepofozni az elszabaduló árakat. Szakirodalomként hadd ajánljuk Kornai János A hiány című 1980-as, korszakos munkáját.
Miután Matolcsy a parlamenti gazdasági bizottság előtt mindenkit megdöbbentve olyan keményen kritizálta a NER gazdaságpolitikáját, mintha az ellenzék köztársasági elnök-jelöltjeként nyilatkozna az ATV-n, másnap Mikulás-ajándékként a kormány elengedte a benzinárstopot. Addigra már annyira kiürültek a kutak, hogy a Mad Max-filmek világát idéző autóshordák indultak Bázakerettyére, a magyar olajipar zalai bölcsőjébe, hátha ott még akadhat nafta.
3. Kirúgják az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetőit az augusztus 20-i időjárás-előrejelzés miatt
Sajnálhatjuk, hogy 2015-ben abbamaradt a Mandiner „Ilyen ország pedig nincs” sorozata, mert miután kirúgták az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetőit egy be nem igazolódó vihar-előrejelzés miatt, leírhatták volna, hogy talán csak Észak-Koreában történhet hasonló. Persze nem mondjuk, hogy minden téves prognózis bocsánatos, mert ha egy kutatóállomáson azért nem jelezték előre egy földrengést, mert a tudományos munkatársak napi 24 órán át a Napiszart nézték a monitorokon, akkor zavarják szét a társaságot, nyilván Safraneket is okkal vonták felelősségre a Macskafogóban.
De ami az idén történt, az tényleg a személyi kultusztól terhelt sztálinista diktatúrákért kiáltó botrány. Mint az közismert, pártunk és kormányunk úgy akart diadalt aratni a „háborús infláció” felett – akkor még csak szondázták a megfelelő kifejezést a Századvégnél –, hogy augusztus 20-án megrendezi minden idők legnagyobb bebaszásünnepét féláras italokkal, remélve, hogy jövő tavaszig ki se józanodik a lakosság, ahogy azt Szent István is tanácsolta gazdasági válság esetén Imre hercegnek.
Az évszázad aszálya után azonban a semmiből akkora vihar csapott le augusztus 19-én este Budapestre, hogy még a diszkó rettenthetetlen Dzsingisz kánjának, Leslie Mandokinak is félbe kellett szakítania a koncertjét, és másnap estére is hasonló zivatart jósolt az OMSZ, ami annyira gyanús, hogy csak a Hihetetlen Magazinnak lehet rá kielégítő válasza, illetve a Hír TV azon megmondóinak, akik dokumentumfilmként nézték a James Bond-mozikat. Az augusztus 20-i rendezvényekért felelős Operatív Törzs vezetője, Kovács Zoltán be is jelentette: a szervezőkre bízzák, megtartják-e az ünnepi programokat. Ez a gyávaság és felelősséghárítás tökéletesen illett ahhoz a kormányhoz, amely évtizedek óta jól működő intézményeket képes szétverni öt perc alatt, egyeztetés nélkül, de ha egy népszerűtlen intézkedést kell meghozni vis maior miatt, akkor élő pajzsként tolja maga elé a „szakembereket”, hogy rájuk hárítsa a felelősséget.
A vihar azonban a tűzijátékkal együtt elmaradt, ami teljesen irracionális bűnbakkeresésre sarkallta a beégett kormány propagandamédiáját: egy lépésre voltunk attól, hogy a meteorológiát „burzsoá áltudománynak” minősítsék az Origón, és hogy az OMSZ vezetőinek múltjából előkaparjanak egy Soros-ösztöndíjat, de minimum egy gólyabáli részegséget. Majd megtorlásul, nyilván a „szabotázs” miatt – de indoklás nélkül – leváltották Radics Kornélia elnököt és Horváth Gyula szakmai elnökhelyettest. Mostantól senki sem mondhatja hát, hogy ez nem következmények nélküli ország.
Hogy mennyire nem, azt jelzi, hogy Horváth alig egy hónappal később visszatérhetett tanácsadóként korábbi munkájához, az őt kirúgó Palkovics László pedig már nem miniszter, hanem minden bizonnyal a legjobban fizetett állami alkalmazott.
2. Meghalt Berki Krisztián
Amikor Berki Krisztián meghalt, egy XXI. századi Magyarország-történet ment el. Kevés karrier beszél el többet az országunkról, mint ennek a kortárs sviháknak az élete, aki cserekapusból lett az FTC vezérigazgatója, nehéz gyermekkor után talált mentort, aki direktorrá varázsolta, és ezzel hozzáférést adott neki az elithez és az ismertségiparhoz egyaránt. Valószerűtlen életét ezután már szűrökön keresztül néztük, láttuk a kigyúrt keményfiút, aki váltogatta a celeb barátnőket, elkezdte valóságshow-körtáncát, ami garantálta a címlapokat a bulvárlapokban. Aztán már ott tartott, hogy maga tette ki az Instagramra azt, ahogyan 250-nel hajt egy Porschét, büntetőfékezésekkel került a hírekbe, főpolgármester-jelölt is lett. Szomjazta a figyelmet, alighanem úgy tudta, mindent megkapott, amire vágyott: luxusautókat, híres nőket, hírnevet. A kivasalt herét végül nem, mert noha korábban azzal turnézott, hogy túlesett a beavatkozáson, később bevallotta, kamu volt az egész. Ez a szélhámoskodás nekünk különösen fájt, elvégre 2014-ben a Top10-be választottuk az eljárást, noha először nem tudtuk eldönteni, hogy kínzás vagy kényeztetés, Caligula- vagy Szent Ignác-filmben van-e a helye.
Berki popkulturális hatását jelzi, hogy a múlt évben is beverekedte magát a Top10-be, akkor azzal, hogy élőben közvetítette gyermeke születését: 1490 forintot kellett fizetni az emberi méltóság felszámolásának megtekintéséért. Hírfolyamokban, üzenőfalakon zajló élete az idén tragikus véget ért. Egy erkélyen vesztette életét úgy, hogy a kilencéves kislánya talált rá, aki ébresztgette, mert azt hitte, alszik.
Története egy Magyarország és a kortárs média sztorija. Ez Berki oldaláról alighanem szinte mindig úgy látszott, a médiát, a nyilvánosságot használta, hogy sikeres, azaz híres legyen. Ám ahogyan arra az erkélyre nézünk, pontosan tudjuk, mennyire nem látni valójában az ismertségipar lájkjainak és partijainak, hírességeinek és figyelemgazdagjainak takarásából, valójában ki is használ kit. Azt, hogy a nap végén hogyan vezet a semmibe a celeblét elviselhetetlen nehézsége.
1. A bébi polgármester licitált falubélije elárverezett házára, majd kitette a lakókat
Az az ország, amelynek Farkas Flórián a romapolitikusa, és amelyben a forralt boros az év szaloncukra, tudhatóan föladta meggyőződését a jó és a rossz elválaszthatóságáról, amiben persze nagyban hasonlít a FIFA-ra, valamint az észak-kelet magyarországi diszkók kidobóembereire.
Az értékkonszenzusok és közösségi normák fölszámolása utáni időkben, amikor messze nagyobb az állami elismertsége az adócsalónak és az ezereurosókat a faszhelikopterük propellerének használó NER-aranygyerekeknek, mint a betegeskedő barátainkat, honfitársainkat, rokonainkat utolsó energiájukkal is ápoló nővéreknek és az életüket egy másik magyar szenvedésének enyhítésére áldozó otthonápolóknak, tehát még ebben az értékvesztett korban is figyelemreméltó aljasságot mutatott be a bébi polgármester.
Történt, hogy az általa vezetett falu szélén a végrehajtók elárvereztek egy házat, miután a benne lakók belerokkantak a svájci frank alapú hitelükbe. Az elöljáró elindult a licitversenyen, s kikiáltási áron, 3 millió forintért el is vitte az ingatlant, noha ha senki nem jelentkezik a házért, esetleg mutatkozott volna még némi remény a lakóknak, hogy valahogyan még utoljára megkíséreljék megmenteni otthonukat. Amelyből aztán a polgármester rövid időn belül kitette őket. Mikszáth Kálmán figurái kapucinus szerzetesnek látszanak a polgármester mellett, aki persze annyit merített a tökéletesen tiszta erkölcsű szerzeteshagyományokból, hogy a kamalduliakhoz hasonló némasági fogadalmat tett, igaz, ő azt leszűkítette az újságírói kérdésekre adott válaszokra. Így nem tudjuk meg tőle, mennyire találja helyesnek, emberiességet, közösségiességet üzenő eljárásnak, hogy annak a közösségnek a tagját segít ellehetetleníteni, amelynek vezetésére szerződött, és biztosan elemi szüksége volt-e szegény falubéliek otthonára két háza és nyolc egyéb ingatlana mellé.
Vannak, akik azt mondják, törvényes volt az ügy, nincs semmi látnivaló, a polgármester ugyanúgy licitálhat, mint a többiek, arról nem szólva, hogy tetszettek volna fizetni a hitelt, képzeljük el, mi lenne, ha mindenki önfeledten halmozná az adósságot. Hiszen nyilván nincs nyugtatóbb családi élet, mint a faluszéli házban a tartozás terhét nyögni, és azzal a tudattal élni, minden elveszhet, amiért oly sokat dolgoztak-fizettek, és hát nyilván át kellett volna látni a devizahitelezésben rejlő kockázatokat is, fölismerni ott, Béb szélén a rizikókat, ha már az akkor aktuális balliberális kormányban és a Magyar Nemzeti Bankban nem sikerült.
Erről, a felelősségek határairól sokat lehet vitatkozni, de abban nem annyira látunk erkölcsi dilemmát, hogy a polgármesternek kell-e magára vállalnia a ház megszerzését a lehető legalacsonyabb áron, majd a lakók eltávolítását. És ha ez helyi, közösségi, többségi támogatással történik, akkor pláne nyilvánvaló, hogy abból az ingatlanból nem Györgyöt és Mónikát rakták ki. Hanem
