A frissen kipattant szexbotrányig a Jobbik hétvégi kongresszusát visszafogott, a korábbiakhoz képest nyugodt kampány előzte meg. A hét elején több jobbikos politikus és háttérember is ezt mondta a 24.hu-nak, hogy össze sem lehet hasonlítani a mostani elnökválasztást azzal, ami két éve, illetve 2018-ban volt, pedig sürgés-forgás, telefonálgatás, tapogatózás ezúttal is van bőven.
Szombaton alelnököket és választmányi elnököt is választanak a pártban, azaz a hétvégén évekre eldőlhetnek a dolgok a Jobbikban – az is, hogy kinek lesz jövője a pártban, és kinek nem.
Forrásaink állították a hét elején: az elnökválasztások közt érezhető fő különbség a harciasság, az intenzitás. A mostani, Jakab Péter és Stummer János közti összecsapást egy nyugodt, korrekt meccsként írták le, míg a négy évvel ezelőtti Sneider Tamás–Toroczkai László párharc közel sem volt az (pártszakadás is lett belőle végül, ami a Mi Hazánk megszületéséhez vezetett), de a 2020-as elnökválasztás is a belső küzdelmek és egy kiszivárgott hangfelvétel miatt maradt emlékezetes, melyen Jakab tételesen felsorolta kiben nem bízik, kivel nem akar együtt dolgozni elnökként. Mostani ellenfele, Stummer János is a felsoroltak közt volt, a többi megnevezett „fekete listás” pedig ma már nincs is a pártban.
Mindez egyúttal jelzi Stummer szerény esélyeit a szombati szavazás előtt, kérdés azonban, hogy a Szilágyi György élettársát érintő botrány okoz-e érdemi változást a párton belüli erőviszonyokban.
Alulmúlták a horror-forgatókönyvet is
Belső elégedetlenségre jócskán lenne ok a Jobbikban április 3-a után. Íme néhány:
- a Jobbik az egyetlen ellenzéki párt, amelynek a 2022-es választás után nagyítóval kell keresnie, hogy minek is örüljön. A 2018-ban még épphogy bejutó, nemrég még ötfős DK-ból lett a legnagyobb ellenzéki frakció. A Momentum annak örülhet, hogy ott van a parlamentben, ugyanakkora frakcióval, mint a Jobbik és az MSZP (és ezzel jelentős állami forráshoz jut), az LMP, a Párbeszéd és az MSZP pedig leginkább a túlélést értékelheti: önállóan aligha jutottak volna be az Országgyűlésbe.
- Ehhez képest a Jobbik az ellenzéki pártok közül egyedüliként egyetlen egyéni körzetet sem nyert, noha – ezt már egy pártközeli forrásunk mondja – a legrosszabb forgatókönyvben is legalább három mandátummal számoltak. A fővárosival, a miskolcival, illetve a dunaújvárosi körzettel. Esetleg a tapolcaival. „És még ehhez a horror-forgatókönyvhöz képest is nulla lett, pedig még az LMP is nyert egy körzetet.”
- Budapesten egyetlen körzetben nem nyert az ellenzék: az egyetlen fővárosi jobbikos jelölt, Szilágyi György kapott ki. Az előválasztáson pedig még a régi fellegváraik egy részét is elvesztették, ez meg is látszott az áprilisi számokon.
- Mindezek miatt a négy évvel ezelőtti 26 képviselői helyhez képest most csupán tízzel vág neki a Jobbik a következő ciklusnak, soha nem volt még ilyen kicsi a párt parlamenti csapata. A régi frakció jelentős része pedig nem lett képviselő.
- Arról nem is beszélve, hogy a választás után az ellenzéki oldalon egyesek azonnal a hiányzó, korábbi jobbikos szavazókra mutattak a vereség fő okaként, noha ennél jóval átfogóbb a probléma.
Mindezekhez képest némileg meglepő, hogy még sincs letargia vagy éppen forradalmi hangulat a pártban. Épp ellenkezőleg.
Csak semmi pánik!
Jöjjön két gyorsértékelés Kelet-Magyarországról, az előbbi az egyik jobbikos képviselőjelölttől, a másik pedig egy 2018-as indulótól:
- „Nem tragikus az eredmény. Jó kampányt csináltunk, én nem hibáztam, rengeteget dolgoztunk. Az emberek így döntöttek, ezt el kell fogadni. Amúgy a pártban nem érzek elégedetlenséget, ilyen itt, ezen a vidéken biztos nincs.”
- „Az eredmény katasztrofális. A háború, a médiatúlsúly, az emberek megvezetése: ez okozta a kormány ekkora arányú győzelmét, és az, hogy a félretájékoztatásra az ellenzék nem reagált határozottabban a kampányban. De ma már nem felelősöket keresünk, hanem megoldást. És ez a vidék Jakab Péterben látja a jövőt. Egységesnek kell maradni, nyugodtnak, most ez a legfontosabb a Jobbikban.”
Hozzájuk hasonlóan nem kongat vészharangokat Szilágyi György sem, aki alulmaradt a XVII. kerületben a fideszes jelölttel szemben. Szilágyi volt az egyetlen korábbi, általunk elért parlamenti képviselő, aki névvel vállalt nyilatkozatot a Jobbikról (még az élettársával kapcsolatos ügy csütörtöki kirobbanása előtt), mindenki más elutasító volt, de legalábbis anonimitást kért.
Pánikhangulat? Semmi ilyet nem tapasztalok a párton belül. Én pedig, ahogy 2010 előtt, úgy ezután is megtalálom a magam számítását az életben. Hogy ez mennyire a Jobbikon belül lesz, vagy azon kívül, azt még nem tudom megmondani
– mondta még a múlt héten a 24.hu-nak Szilágyi. Hozzá hasonlóan sokaknál lesz vízválasztó a hétvégi kongresszus, tucatnyian még nem döntöttek a kinn vagy benn kérdéséről, két parlamenti hely ráadásul valójában még kiadó – tudtuk meg forrásainktól.
Ismeretlenek a frakcióban
Az új Jobbik-frakciónál érdemes kicsit elidőzni, akad benne ugyanis érdekesség. Például az, hogy korábban a Jobbik frakciója jelentős mértékben támaszkodott az előző ciklus csapatára, ám ez a folytonosság most megszakad: a tízből hatan újak. A hatból két képviselőről – Végh Noémiről és Szabó Hajnalkáról – pedig alig tudni valamit. Politikusi honlapjuk nincs, eddigi tevékenységükről nem lehet információt találni az interneten, és hiába kértük önéletrajzukat a Jobbiktól, cikkünk megjelenéséig nem kaptuk meg azokat. Véghet kerestük közvetlenül is, de eddig nem reagált.
Próbáltunk utánajárni, ők vajon miért előzhették meg a listán az elnökség számos, eddig képviselőként dolgozó tagját (a mandátumtól így búcsúzni kényszerülő Ander Balázst, Dudás Róbertet, Potocskáné Kőrösi Anettet, Szilágyi Györgyöt vagy épp Szabó Gábor választmányi elnököt), de nem kaptunk épkézláb magyarázatot, forrásaink jó része inkább passzolt. Több helyről hallottuk ugyanakkor azt a jóslatot, hogy Végh és Szabó végül hamarosan visszaadja a mandátumát, és ezt a két helyet olyanok kapják meg a kongresszus után, akikkel megegyezett Jakab, de nem tudtak végül egyéni mandátumot nyerni. Magyarán Végh és Szabó taktikai okból kerültek befutó helyre, hogy a Jobbik aztán saját maga tudjon gazdálkodni ezzel a két hellyel, ha már látszik, hogy végül ki jutott be egyéni mandátum révén, és ki nem, vagyis jobbikos egyéni sikerek esetén ne az ellenzék más szereplői kapják ezeket. Ha ez így van, akkor Végh és Szabó csak átmenetileg mondhatják magukat parlamenti képviselőnek.
Ezt látszik alátámasztani, hogy a 199 tagú Országgyűlésben az RTL Híradó gyűjtése szerint négy képviselő nem kapott semmilyen tisztséget, még bizottsági tagságot sem: a két jobbikos politikusnő mellett Hadházy Ákos (aki a képviselői esküjét sem tette le az alakuló ülésen, és az ellenzék egészét arra biztatta, ne vállaljanak pozíciókat a parlamentben), illetve a fideszes Navracsics Tibor, akiből információnk szerint miniszter lehet az ötödik Orbán-kormányban.
„Még nyitott kérdés, hogy az egyéniben elbukó politikusok közül ki ülhet be a frakcióba” – mondja ezzel kapcsolatban az egyik vesztes jobbikos jelölt. Úgy értesültünk, hogy a két, a politikában eddig teljességgel ismeretlen képviselőnőn kívül más nem fogja visszaadni a mandátumot, legalábbis nem tervez ilyet. A sok új arc magyarázata pedig állítólag Jakab ambíciója arra, hogy megújítsa a pártot, ugyanakkor arra is, hogy már most bebiztosítsa a frakcióban a többségét – ahogy ezt tette korábban az elnökségben –, azaz kizárólag hozzá lojális személyek üljenek ott, ezzel elkerülve az előző ciklust végigkísérő esetleges kiszállásokat.
Így került be a frakcióba például a Tolna megyei méhész, Bencze János, aki Pakson kapott ki simán, 28:63 arányban Süli János minisztertől. Szintén újonc a parlamentben a korábbi Haladás-focista Balassa Péter (akit 2020-ban a kiszivárgott hangfelvételen Jakab a bizalmasai közt emlegetett), illetve Sas Zoltán, aki rögtön meg is kapta a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztját (a testületet az előző ciklusban épp Stummer János vezette). Sas – aki Gyömrőn volt korábban önkormányzati képviselő – az előző ciklusban e bizottságban dolgozott jobbikos szakértőként, még az első ciklusban az egykor tulajdonában lévő Kárpáti Kerecsen Kft. pedig 6,2 millió forintos megbízást kapott a frakciótól korrupciós ügyek elemzéséért. Sas volt már a párt országgyűlési képviselőjelöltje, aztán kilépett, majd visszacsatlakozott, igaz, az előválasztáson tavaly nem indult el – a parlamentbe most mégis ő jutott be ilyen kacskaringókkal.
A kihívó: akiben nem bízik Jakab
Az elnökjelölt Stummer János esete azt is jól mutatja, miért ekkora a csend a Jobbikban. Ő az utolsó, aki nyíltan kritikát fogalmaz meg Jakabbal szemben arccal és névvel, aki arról beszél, hogy a politikusoknak most nem a parlamentben a helyük.
Stummer és Jakab hűvös viszonya nem újkeletű. Amikor 2020-ban Jakab Péter lett az elnök, írtunk arról, hogy az elnökválasztás előtt a Jakab-klán és az ősjobbikos Szávay István csapata között milyen ellentétek alakultak ki. Egy kiszivárgott hangfelvételen bő két évvel ezelőtt Jakab név szerint sorolta fel Stummert azok közt említve, akikkel nem szeretne együtt dolgozni az elnökségben. A névsorolvasásnak itt nem volt vége: Varga-Damm Andrea, Bana Tibor, Bencsik János, (ők ma már nem a Jobbik tagjai) és Gyüre Csaba neve is ott volt azok közt, akikről Jakab azt mondta: nem érzi, hogy támogatnák őt. Név szerint említette Szávay körét, az akkori belső ellenzékét, azt a korábban az ELTE-n tanuló, hök-ös múlttal rendelkező csapatot, amelynek Stummer is a tagja volt.
Ebben a beszédben Jakab megnevezte azokat is, akikben bízik, egytől egyig közülük kerültek ki az új alelnökök. Itt érdemes az új Jobbik-frakció kérdéséhez visszakanyarodnunk. Míg korábban az elnökség lett „jakabosítva”, most már a frakció is: nincs benne Stummer, de Gyüre sem. A korábbi frakció egyik tagja ezt így fordítja le:
Egy pártnál megszületik az a kényelmi szempont, hogy az elnök olyan emberekkel dolgozzon, akikkel akar. Ez az áramvonalasítás a DK-ban és a Fideszben is megtörtént. Most, hogy a Jobbik-frakció ekkorára zsugorodott, itt is meg tudják tenni. Nem kell egyensúlyozni, ma már nincsenek radikálisok, nem kell külön képviselő nekik, most már csak mérsékeltek vannak, a jakabisták.
Stummer kiszorítása abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy a szakpolitikusok közül ő látszott a leginkább az elmúlt ciklusban a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökeként főleg a Pegasus-ügynek köszönhetően, most mégis egy képviselői tapasztalattal nem rendelkező politikus kapta meg ezt a posztot.
Mennyi esélye van Stummernek?
Stummer kiszivárgott szándéknyilatkozatából a Jakab-korszak határozott kritikája olvasható ki. Szerinte a választási vereség után Jakab Péter nem ismeri el, hogy „bajban vagyunk. A Jobbik politikáján változtatnunk kell”, ugyanakkor a „mostani pártvezetéssel erre a követlen előzmények okán nincs esély.” A Jobbik tagsága – érvel Stummer – fogyatkozik, ennek oka pedig a jelenlegi párt „politikanélkülisége.” Stummer az ellenzéki pártokkal kapcsolatban is kritikus: szerinte most „fel kell állni az asztaltól”, és hiba volt feladni a két lista gondolatát. Ez azt jelenti, hogy kellene egy lista az „óbaloldali” pártoknak, egy pedig a 2010 után parlamentbe jutottaknak, ez természetesen azt is jelenti, hogy fel kellene bontani a szorossá vált Jobbik–DK együttműködést, noha a Jakab-korszak újítása a Gyurcsány-párttal való olajozott együttműködés, amelynek kialakulásáról részletesen írtunk tavaly. (A két lista feladását – mondják a pártbeliek – az exjobbikos Volner János a Fidesz-többség által elfogadott törvényjavaslata indokolta, ennek értelmében az országos listaállítás feltétele 71 egyéni képviselőjelölt lett.)
Miután a pártból lényegében teljesen kiszorultak a Jakabbal korábban kritikát megfogalmazók, Stummer esélye minimális, nem is igen tudni olyan országosan ismert politikusról, akit maga mögött tudhat, (a választmányi elnöki posztra jelentkező dunakeszi önkormányzati képviselő, Varga Zoltán támogatja őt szándéknyilatkozatában információink szerint) ennél – több forrásunk szerint – a küldöttek körében valamivel jobban áll Stummer. A harmadik induló az elnöki székért egy tolnai vállalkozó, Nagy Rudolf, aki szintén éles kritikát fogalmazott meg Jakabbal szemben, ám az aspiránsok közül ő a legesélytelenebb.
Tanulni a Fidesztől: ez a jövő?
Mit kellene csinálni, hogy növekedjen a Jobbik? – kérdeztük végül forrásainktól. Szilágyi György szerint az elmúlt időszakban
jobban kifejezhettük volna jobboldali arcélünket. Karakteresebbnek kellene lennünk olyan témákban, mint a szociális problémák, a kivándorlás és a devizahitelesek kérdése.
Szerinte a „jobbikosok pontosan érzékelték a helyzetet, ami ebben az országban kialakult. A választók, függetlenül melyik ellenzéki párttal szimpatizáltak, szóba álltak egymással. A standoknál kiderült, hogy a jobbikos, a DK-s vagy a momentumos szavazók a dolgok 80-90 százalékában egyetértenek. Ugyanezen az úton kell haladni, nem kell árkokat ásni. Emellett igaz, hogy markánsabb nemzeti politika kell. Jakab Péter az egyik legnépszerűbb politikus, a nép hangja, kimondja az igazságot. Az igazság pedig mindig hoz, és eredményre visz.”
Egy vidéki jobbikos azt mondja: a néppárti politikát folytatni kell, de erősebb jobboldali karakterrel. „Ezt igenis sikerre lehet vinni, az emberek fel fognak ébredni, két éven belül úgyis gazdasági válság lesz. A mindennapokról kell beszélni, mert az embereket nem foglalkoztatja a korrupció. Ezt tapasztaltam. Ha a kampányban terepen kimondtam, hogy Mészáros Lőrinc, már fordultak is el az emberek. Vagy azért, mert valakijük ott dolgozik, vagy azért, mert belefásultak. Ebbe többé nem lehet beleállni így.”
A Jobbik vezetői szintjén mozgó forrásunk azt mondja:
Valóban nagy hiba volt a kampányban, hogy elengedtük azt, hogy mi egy jobboldali párt vagyunk. Hagytuk, hogy minket is belekeverjenek a maszlagba, hogy kigyomláljanak, miközben a jelöltjeinknek Márki-Zay Péter szavait kellett magyarázniuk. A Hold utcai kampányközponttal sem volt meg az összhang. Amit ott kitaláltak, az sokszor ellentmondott a vidéki élettapasztalatoknak, igényeknek. A kötelező oltás elleni kampányunkat már nem is egyeztettük velük, hanem arra reagáltunk, amit az emberek mondtak nekünk a kisvárosokban, falvakban. Tényleg féltek ettől, ezért léptünk így. Több ilyen kampányfogást kellett volna csinálni.
Az egyik korábbi országgyűlési képviselő azt mondja: „nem hiszem, hogy sok személyi változás lenne a kongresszuson, az elnökségben nem lesz nagy jövés-menés, viszont lesz politikai változás a Jobbikban.” Ezt a fentieken túl még két dologban jelöli meg a volt képviselő: „az ellenzéki oldalon velünk számolni kell, benne vagyunk abban a három pártban – a DK és a Momentum mellett –, amelynek van érdemi támogatottsága, szervezete. Az viszont kérdés, hogy milyen mélységben, szinten kell együttműködni, engedjünk-e el körzeteket. Mindegyik kispártnak mentőövet kell-e dobni újra, ezen is el kéne gondolkodni. Főleg annak, amelyik nem érdemli meg.” Hozzáteszi: hogyha a „Fideszt akarjuk legyőzni, akkor a Fidesztől lehet tanulni. A párt 2002-es építkezéséből lehetne inspirálódni. Ezt a munkát 2018 után elmulasztottuk.”
Még egyszer visszatér a most szombatra:
Ha Stummer nem kap ki nagyon, pláne ha kicsit is szoros lesz az eredmény, az olyan jel lenne Jakab felé, amit érdemes megfontolnia. Ha viszont Jakab nagyot nyer, akkor papírja lesz róla, hogy ez már tényleg az ő pártja.
A mostani elnököt védő forrásaink nem győzték elégszer emlegetni, hogy Jakab Péter már nem egy 20 százalékon álló, egymilliós támogatottságú pártot vett át bő két éve Vona Gábortól, hanem egy 6,6 százalékos eredményt hozó EP-választás utánit Sneider Tamástól, amikor is a Jobbik „romokban volt.” A megkérdezett jobbikosok nem tudtak vagy akartak most százalékot mondani, hogy hol állhat népszerűségben a párt, de abban bíznak, hogy nincsenek az említett 6,6 százalék alatt. Vagy ha mégis, akkor nem nagyon.
