- Tavaly a kalocsai speciális gyermekotthon névtelenséget kérő dolgozói keresték meg a 24.hu-t. Arról számoltak be, hogy egyes nevelők veréseknek, alázásoknak vetik alá az intézményben élő gyermekeket.
- Megkerestünk volt növendékeket is, akik az információkat megerősítették.
- Közben kiderült, hogy a 10-18 éves fiúk lelkigondozását olyan pap végzi, akivel szemben korábban egyházi eljárás folyt egy fiatalember szexuális molesztálása miatt.
- Az otthon igazgatója ránk csapta a telefont, a gyermekjogi képviselő érdemben nem válaszolt. A pap, Mészáros István atya interjút ígért, aztán mégsem nyilatkozott. Az intézményt fenntartó EMMI csupán azt közölte, hogy a kalocsai intézményben példaértékű munka folyik. További kérdéseinkre semmilyen választ nem kaptunk.
- A lelkész felettese, Bábel Balázs érsek nem talál kivetnivalót abban, hogy molesztálási ügybe keveredett pap foglalkozik az intézeti fiúkkal. A korábbi ügyről annyit mondott, hogy „pedofília nem történt”, és a lelkész tette szerinte „világi törvénybe nem ütközött”.
- Cikkeink nyomán Szél Bernadett országgyűlési képviselő az ombdsmanhoz fordult, aki idén februárban vizsgálatot végzett az otthonban, és ennek eredményeit májusban közzétette.
- Ugyancsak februárban Vadai Ágnes DK-s képviselő írásbeli kérdéssel fordult a legfőbb ügyészhez a cikksorozatban feltárt ügyek miatt. Polt Péter a beadványt feljelentésként értékelte.
- A Bács-Kiskun Megyei Rendőrfőkapitányság már le is zárta a kiskorú veszélyeztetése miatti nyomozást: bizonyítékot nem találtak.
- Az általunk megkérdezett Nehéz-Posony Kata büntetőügyvéd viszont úgy látja: azért nem találhatott bizonyítékot a rendőrség, mert nem is igazán keresett.
Az otthon hivatalos nevét leírni és megjegyezni sem könnyű, így hangzik: EMMI Speciális Gyermekotthoni Központ, Általános Iskola és Szakiskola Kalocsai Gyermekotthona, Általános Iskolája és Szakiskolája. A római katolikus plébánia szomszédságában, a női börtöntől pár száz méterre található rácsos ablakú épületet egyszerűen csak fiúotthonnak hívják a helyiek. Tíz és tizennyolc év közötti fiatalok gondozása zajlik itt, akiket többnyire hátrányos helyzetű családból emeltek ki, és magatartási zavarokkal, némely esetben mentális problémákkal küzdenek.
Cigaretta mint jutalom és büntetés
Az intézmény vezetősége bő tíz éve változatlan összetételben élvezi a kormányzat bizalmát (Juhász Gábor, az otthon igazgatója 2014-ig volt a Fidesz önkormányzati képviselője Kalocsán). Ugyanakkor rendszeresen kerülnek napvilágra olyan információk, amelyek alapján valami nem stimmel a rácsos ablakok mögött. Verésekről és a gyerekek súlyos elhanyagolásáról írt az otthon belső forrásai alapján már 2014-ben is a Magyar Narancs; az állampolgári jogok biztosa 2016-os jelentésében pedig azt tárta fel, hogy kulcscsomóval ütöttek meg egy gyereket, pofozzák őket, valamint nem elégségesek a kapcsolattartási lehetőségeik a gyámjaikkal. Az akkori beszámolóknak azonban a lapunknak nyilatkozó ombudsmani hivatal szerint nem lett személyi következménye.
Több durva eset az után került nyilvánosságra, hogy a kormánypárti Magyar Nemzet tavaly idilli hangvételű riportban számolt be a fiúotthonban nevelkedő gyerekek életéről. Legalábbis a lapunkat megkereső, egzisztenciális félelmek miatt névtelenséget kérő nevelők azt állították: ez a cikk volt, ami miatt úgy döntöttek, beszámolnak a történtekről. (Az írás egyébként az után jelent meg, hogy a kormányzat bejelentette: a bezárt fóti „gyermekváros” speciális nevelési igényű lakóit többek közt a kalocsai intézetben tervezik elhelyezni.)
A szerkesztőségünkbe juttatott hangfelvétel, valamint a nevelők személyes beszámolója és néhány volt növendékkel való beszélgetés olyan elemeket tartalmazott, mint hogy
- bot és csípőfogó is szerepelt a fegyelmező eszközök között,
- volt, akit telefonkönyvvel ütöttek, így nem maradt nyoma a verésnek,
- a gyerekeket cigarettával jutalmazták, illetve annak megvonásával büntették,
- egyiküknek a heréit taposták,
- megesett, hogy kutya módra, nyüszítve kellett körbejárniuk a felnőttek utasítására,
- az erőszakot gyakran „kiszervezik” a felnőttek, hogy az erősebbek szedjék ráncba a renitens gyengébbeket.
Ezeket a volt növendékek és az otthon lapunknak nyilatkozó dolgozói állították. Arról azonban csak a nevelők számoltak be, hogy Mészáros atyához gyakran kell átjárniuk a parókiára a fiúknak, és olykor furcsán viselkedve, alkoholszagúan jönnek vissza.
Az idén lefolytatott ombudsmani vizsgálat további súlyos hiányosságokat és jogsértéseket tárt fel az otthonban. A biztos megállapította, hogy a gyerekek nem kapnak elegendő ételt, az iskoláztatásuk több éves elmaradásban van, az épület pedig túlzsúfolt és felszereléshiányos. A gyerekek arról számoltak be a vizsgálat során, hogy az újonnan érkezőknek verekedéssel, bokszolással kell beilleszkedniük, és ez a felnőttek szeme láttára történik. Néhányan beszéltek arról is, hogy a felnőttek bántják őket. (Az ombudsmani jelentés részletes szövege itt olvasható.)
X. bá egyfolytában ütöget, lefog, ordibál velem, és üti a fejemet
– mondta az egyik növendék a vizsgálat során.
A másik azt mondta a nevelőről: „nem bántott, csak megette a reggelinket, és kutya módon bánt velünk, azt mondta, maradjunk kussba, beszélni sem lehetett”. A vizsgálat során a lelkészt illetően egyedül Juhász Gábor igazgatót hallgatták meg, aki tagadta, hogy bármi probléma volna, sőt: forrásainkkal szemben azt állította, hogy soha nincsenek négyszemközt a gyerekek Mészáros Istvánnal.
Aki nem keres, az nem is talál
A 24.hu birtokában levő, nyomozást megszüntető határozat szerint kiskorú veszélyeztetése miatt, ismeretlen tettes ellen indított nyomozást a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-Főkapitányság, de „a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg”. A határozat előzményként utal az alapvető jogok biztosának idei jelentésére, valamint a 24.hu-n megjelent cikkekre is. Az indoklás aprólékosan, minden részletre kiterjedően tartalmazza, hogy a hatóság milyen nyomozati cselekményeket alkalmazott az eljárás során.
- Öt évre visszamenőleg értékelték a korábbi belső vizsgálatok, jegyzőkönyvek, illetve az ombudsmani jelentések adatait, és
- meghallgatták az otthon vezetőségét, a gyermekjogi képviselőt, valamint a gyermekvédelmi gyámokat.
Nehéz-Posony Kata büntetőjogász, a TASZ ügyvédje megkeresésünkre elmondta: ellentmondásosnak tűnik, hogy
- van egy feljelentés alapjául szolgáló információhalmaz egy gyermekvédelmi intézményben történő rendszeres bántalmazásról,
- ami összecseng egy korábbi és egy mostani ombudsmani jelentés adataival,
- a nyomozóhatóság pedig csupán aktákat vizsgál át,
- és néhány intézményi szinten érintett személyt kérdez meg.
Az a formula, ami a nyomozást lezáró határozat szövegében olvasható, hogy tudniillik „bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg”, az ügyvéd szerint korántsem jelenti, hogy nem történt bűncselekmény, csak arra utal, hogy ebben a konkrét eljárásban nem találtak olyan bizonyítékot, amely bűncselekményt támasztana alá.
– Természetesen a nyomozóhatóság végezhet úgynevezett előzménykutatást, vagyis átnézheti és értékelheti a mások által addig elvégzett vizsgálatok eredményeit. Csakhogy ez nem helyettesíti, hogy különleges felhatalmazásával élve elvégezzen saját nyomozati cselekményeket, amik a feljelentés alapján szükségesnek látszanak. Az előzménykutatás, aminek alapján a rendőrség lezárta a vizsgálatot, legfeljebb kiindulópontja lehetett volna egy szakszerűen véghezvitt nyomozásnak. A határozatból ugyanis csupán egy közvetlen, saját jogú nyomozati cselekmény derül ki: ez pedig az, hogy meghallgatták a gyermekjogi képviselőt is, aki nem tudott felnőttek általi bántalmazásról.
Ugyanakkor a gyermekjogi képviselő is csak arról értesülhet, amit el mernek mesélni neki a növendékek. Köztudomású, hogy a gyermekvédelmi és szociális intézmények többnyire zárt, hierarchikus rezsimként működnek; a tanúk, akik nem értenek egyet az esetleges bántalmazással, illetve a gyerekek, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, maguktól nem fognak nyilatkozni, hiszen tartanak a megtorlástól. A növendék is felfogja, hogy ha »beárul« egy felnőttet, annak következménye lesz rá nézve.
Egy kerékpárlopás is fontosabb
Nehéz-Posony szerint nemcsak a törvényi előírásokkal, hanem a józan ész szabályaival is ellentétes, ha a rendőrség egy nyomozás során kihagyja a sértettek, illetve a szóba jöhető közvetlen tanúk mindegyikének meghallgatását. Egy következetes hatósági eljárásban ráadásul volna lehetőség rá, hogy név nélkül, zárt adatkezeléssel történjenek a kihallgatások. Amennyiben a kihallgatottak biztonságban érezhetik magukat, be tudnak számolni arról is, ha elszenvedtek valamilyen visszaélést, vagy tanúi voltak ilyesminek. Ha pedig ugyanazokat a történeteket, szituációkat nagyjából hasonlóképpen elmondja néhány ott dolgozó ember és gondozott kiskorú, az már bizonyítéknak tekinthető arra, hogy az események megtörténtek. S ha megneveznek konkrétan elkövetőket, akkor van helye annak is, hogy az illetőket a hatóság gyanúsítottként kezelje vagy vádat emeljen ellenük.
Az ügyvéd szerint fontos lenne azt is jogszabályban meghatározni, hogy egy-egy kisvárosi, állami fenntartású intézmény esetében ne a helyi nyomozóhatóság járjon el, hiszen a rendőrség emberei személyesen ismerhetik a vezetőket vagy akár a munkatársakat, tehát előfordulhatnak közvetett összeférhetetlenségek.
A nyomozás nem tért ki az ombudsmani jelentés azon a megállapítására sem, hogy a nevelőintézetben a gyerekeknek az intézménybe érkezésükkor meg kell verekedniük a többiekkel, és ez a beszámolók szerint felnőttek szeme előtt zajlik. Sőt, az előzményvizsgálat során nyilvánvalóan át kellett nézni a hatóságnak azokat a tényfeltáró cikkeket, amelyekre az ombudsmani jelentés is hivatkozik, s amelyek szerint a kortárs agressziót egyes esetekben felnőttek irányítják, mintegy „kiszervezve” a fizikai fenyítést a növendékeknek. (Az ombudsman a jelentésében „rendszerbántalmazásnak” minősíti az ilyen jellegű eseteket.)
A jogász tapasztalata szerint általában a nyomozó hatóságok nem tartják nagyon fontosnak Magyarországon a szociális, illetve gyermekvédelmi intézményekben élőkkel szembeni jogsértések alapos felderítését.
– Többnyire elmondható, hogy egy kerékpárlopás miatt is sokkal komolyabb nyomozás folyik, mint egy gyermekbántalmazási ügyben, ha az a társadalmi periférián lévő szociális gondozottakat érinti – állítja Nehéz-Posony Kata.
