Bálint György kertészmérnök, volt országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa százéves volt, halálát a Facebook oldala jelentette be.
Bálint György 1919-ben született Gyöngyösön, gazdálkodó zsidó családban. 1941-ben szerzett kertészmérnöki oklevelet, egy évvel később munkaszolgálatra hívták be, majd a mauthauseni és a gunskircheni koncentrációs táborba került. A szökésére így emlékezett vissza:
Ez egy harminc méter mély kehely egyetlen bejárattal, tökéletesen alkalmas a megsemmisítésre. Dolgoznunk nem kellett, kutyás SS-ek őriztek bennünket. Dinamittal kipárnázták a sziklafalat, ha azt berobbantják, a kőomlás után nincs gond a foglyokra. Ahogy láttam, hogy lazul az őrzés, harmadmagammal megszöktem. Ez történt május harmadikán, negyedikén pedig az amerikaiak fölszabadították a tábort, amit persze nem tudhattunk előre. Az erdőben, bokrok alatt, a két front között töltöttük az éjszakát, röpködött felettünk akna, gránát, repülőgép. Reggel hallottuk, ahogy érkeznek az amerikaiak, kimentünk az úthoz, emlékszem, egy teherautó platójáról néger katona integetett mosolyogva, hogy „go home, you are free!”. De hát annyi erőnk se volt, mint nekem most. Egy parasztháznál megmosakodhattunk, enni kaptunk, aztán egy kaszárnyába szállítottak, kihallgattak, majd Bad Schallerback szanatóriumába küldtek. A hajunkat leborotválták, lefertőtlenítettek. Fürödhettünk rendesen, és három év után először vetett fehér ágyban aludtam. Német orvosok és egy olasz apácarend tagjai ápoltak. El kell mondjam, hogy különös figyelmet kaptam egy Annunciáta nevű nővértől, aki ugyan sose ült az ágyam szélére, de széket gyakran hozott, s azon megpihenve beszélgetett velem németül. Pár hét alatt meg is erősödtem szépen, s úgy döntöttem, hazaindulok.
Ő és egy testvére túlélték a holokausztot, a család többi tagja azonban nem. A háború után hazatért, és az apja gazdaságát vitte tovább, ám 1948-ban közölték vele, vagy távozik, vagy kulákként internálják.
Az előbbit választotta, és a következő évben mezőgazdasági mérnökként diplomázott a Magyar Agrártudományi Egyetemen, de kulákként nem kapott rendes munkát:
Három év alatt hét állásom volt a sofőrségtől a kertészetig minden, mert amint kiderült, hogy kulákcsemete vagyok, a személyzetis elzavart. Eluntam, elhatároztam, nem megyek állásba, inkább kiskertet gondozok. Pestszentimrét és Pestszentlőrincet választottam, munkáskörnyék, kis házak, a férfiak vagy elestek, vagy hadifogságban, aki otthon, az is zömmel hadirokkant. Becsöngettem portákra, hogy szívesen ások, kapálok, metszem a szőlőt, a gyümölcsöst, permetezek, bármit. Kézről kézre adtak
– mondta 2018-as interjúnkban.
Az 1953-as enyhülés után a Földművelésügyi Minisztériumban és a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott. Később főagronómusként dolgozott Mányon, az Állami Biztosító szakértője, majd 1967-től újságíró lett, eleinte többnyire szakfolyóiratokban publikált: 1969–1981 között a Kertészet és Szőlészetet, 1970–1981 között a Kertgazdaságot, 1972–1981 között a Kerti Kalendáriumot, 1984–1988 között a Kertbarát Magazint szerkesztette.
1994 és 1998 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt, a pártból 2009-ben lépett ki. Képviselőségére így emlékezett:
Nekem igazából egyik párt se stimmelt a gondolatvilágomhoz, kivéve az SZDSZ-t, ahol sok értelmes embert láttam, s hittem, tanulhatok tőlük. Megegyeztünk, indítottak, győztem, Érd és Százhalombatta egyéni képviselője lettem.
A választókerületemben becsültek, tiszteletben tartottak, de hamar rájöttem, hogy a politikai élet nem az én világom. Eleve nem vagyok jó vitatkozó, kínlódtam. A feleségem pedig, aki okos asszony, válaszút elé állított: vagy ő, vagy a politika. Én meg úgy voltam vele, hogy akkor inkább ő.
A rövid politikai kitérő után visszatért a médiába, és még százévesen is jó egészségnek örvendett, noha néhány évvel korábban autóbalesetet szenvedett. Századik születésnapján a Reuters készített vele videointerjút, amiben azt mondta száz évére visszatekintve, hogy a föld és a környezet ápolása a legcsodálatosabb munka, és mindenkit arra biztatott, ha van kertje, bármilyen kicsi is, termesszen zöldséget, gyümölcsöt, már csak azért is, mert akik így tesznek, többet is fogyasztanak ezekből. Az is kiderült, hogy Bálint gazda aggódott a klímaváltozás miatt, és az önellátó közösségekbe szerveződést javasolta, mivel 2050-re tízmilliárd lehet a Föld népessége.
Idén is adott még interjúkat, a Hot magazinnak azt mondta:
Elkopott minden: a hallásom és a látásom is megromlott. Nehezen járok, ami nemcsak a baleset eredménye, hanem a korral is jár: elkopnak a térdízületek.
Az ország túlzás nélkül egy közkedvelt, milliók által szeretett és tisztelt, nagy tudású embert veszített el a százéves Bálint György halálával, aki július 28-án lett volna 101 éves.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
