Ma nem az európai keresztényüldözésről akarok beszélni. Az európai keresztényüldözés szellemi természetű, kifinomult és rafinált módszerekkel dolgozik. Kétségkívül igazságtalan, diszkriminatív, néha fájdalmas, és bár jár hátratétellel, de azért elviselhető. Nem mérhető össze azzal az üldöztetéssel, amely brutális és fizikai, amelyet keresztény testvéreink elszenvednek Afrikában és a Közel-Keleten
– így kezdte a beszédét Orbán Viktor miniszterelnök még 2017 októberében a keresztényüldözésről szóló nemzetközi konferencián Budapesten.
Abban az évben indult a Hungary Helps program, amelynek a célja az üldözött keresztények megsegítése. Néhány milliárdot el is költött a magyar kormány arra, hogy keresztény közösségeket segítsen ott, ahol veszélyben vannak, mindezt a migrációs diskurzusba csomagolva, azzal a jelszóval, hogy: „Ne ide hozzuk a bajt, inkább vigyünk segítséget!”
Mióta az Orbán-kormány rátalált erre a témára, beszélő fejeik közül rengetegen, rengetegszer elmondták, hogy a keresztény a legüldözöttebb vallás világszerte. Azonban kétségkívül Azbej Tristan, az imént említett Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkár sulykolta a legtöbbször ezt a mondatot.
A KDNP-s politikus a Niedermüller Péter ellen szervezett tüntetésen is elismételte, hogy a keresztényeket üldözik a leginkább, ezért azt követelte, hogy távozzon a közéletből a DK-s polgármester. A kormánypártok és a médiájuk is ráugrottak Niedermüller kijelentésére, minden erővel központi témává igyekeznek emelni a keresztényüldözést, ami szerintük immár Magyarországon is virulens, főleg az ellenzék körében. Orbán fent idézett beszédének fényében ez azért méltatlan egybemosása a máshol jellemző brutális üldöztetéssel.
Mivel a téma még biztosan pörögni fog a magyar nyilvánosságban, ezért ideje megválaszolni tényszerűen azt a kérdést, ami a kormányzati érvelés központjában áll:
Valóban a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon?
Amerikai import üldöztetés
A kérdés a politikai térben nem Magyarországon vetődött fel először: az amerikai alt-right megerősödésével nem csak a heteroszexuális fehér férfiakról kezdték azt állítani, hogy minden „mainstream liberális” ferdítéssel szemben ez a csoport van igazából veszélyben, és nem a nők, a színesbőrűek, illetve a szexuális kisebbségek; hanem az az érvelés is egyre gyakrabban előkerült, hogy a kereszténység vállalása valójában lázadás és nem konzervativizmus. Ez az USA-ban kifejezetten fura gondolat, mert kevés olyan ország akad, ahol gyanúsabb lenne ateistának lenni, mint ott. Mindenesetre sikerült gondolati bakugrásokkal eljutni odáig, hogy veszélyes kereszténynek lenni, mert kifejezetten üldözik őket a baloldaliak és a liberálisok.
A neves amerikai think tank és közvélemény-kutató cégnél, a Pew Research-nél is úgy gondolták, hogy a keresztény kötődésű szervezetek tanulmányai után ők is megnézik, vajon tényszerűen igaz-e, hogy ennyire üldözik a kereszténységet. 2019 nyarán adták ki azt az alapos kutatási beszámolót, amire azóta is hivatkoznak szerte világon – így Magyarországon is – azok, akiknek valamiért fontos arra figyelmeztetni: nem csak üldözik a keresztényeket (amit eddig is tudtunk), hanem őket üldözik a legjobban.
Ha egy jó hírű intézmény is ezt állítja, akkor azzal nehéz vitatkozni. Azonban, mint az lenni szokott, az izgalmas dolgok a részletekben bújnak meg, ezekből derül ki, hogy mit kennek el politikai motivációktól vezérelve a „legüldözöttebb keresztények”.
Keresztény népirtás
A Pew Research 2007-től 2017-ig tartó időszakot átfogó alapos felmérésével szinte egyidőben megjelent egy másik jelentés is: ezt Jeremy Hunt brit konzervatív külügyminiszter rendelte meg egy anglikán püspöktől. Ebben a jelentésben kifejezetten csak a keresztényüldözéssel foglalkoztak, és nem is tartják olyan kiegyensúlyozottnak, mint a Pew-ét, de az alapállítását érdemben nem cáfolták. E szerint:
A különféle iszlám milíciák és terrorszervezetek közel-keleti és szub-szaharai tevékenységére könnyedén alkalmazható az ENSZ meghatározása a népirtásról, és az sem kérdés, hogy ezek a csoportok valóban vallási alapon üldözik a keresztény embereket. Ha csak a halálozási statisztikákat nézzük, akkor a keresztények teszik ki a vallási okból üldözöttek túlnyomó többségét, függetlenül attól, hogy a síita-szunnita ellentét, a muszlim rohingyák üldözése, az kínai muszlim ujgurok internálása vagy az indiai szubkontinensen „hagyományosan” fennálló muszlim-hindu szembenállás is rengeteg áldozatot szedett az elmúlt években.
Észak-Afrika és Közel-Kelet: a konfliktusok melegágya
A Pew Research egy sokváltozós szisztéma alapján rendszerezte a vallási alapú üldöztetést, ami árnyaltabb képet ad, mint az anglikán püspök jelentése. Alapvetően két indexet hoztak létre: a kormányzati korlátozások indexét, illetve a társadalmi ellenségességét. Ezeket további négy alindexre bontva rajzolták fel a vallási üldözés képének változását 2007 és 2017 között.
A nyolcból hét mutatóban romlott a helyzet a vizsgált tíz évben, ami azt jelenti, hogy a vallási alapú konfliktus, üldözés és a kormányzati-állami vallási szigor is terjedőben van világszerte. Régiókra bontva az látszik, hogy minden mutatóban az észak-afrikai és közel-keleti, szinte kizárólag muszlim országokat tömörítő régió teljesít a legrosszabban.
Mind az itteni kormányok, mind az itteni társadalmak élen járnak a nem muszlim vallási csoportok életének megnehezítésében, illetve a fizikai erőszakig, gyilkosságig terjedő üldözésében is. Viszont az előbbi régiótól messze lemaradva Európa tartja magát a második helyen – a szub-szaharai Afrika előtt – a kormányzati korlátozásokat és a társadalmi ellenséget nézve is. Ezekben az összeredményekben benne vannak a nigériai Boko Haram gyilkosságai, a német zsidókat muszlimok által ért antiszemita támadások, vagy az európai menekülttáborok elleni szélsőjobboldali akciók is. Más indexekben olyan „puhább” dolgok is szerepelnek, mint a francia vagy a holland burkatilalom, a keresztény hittérítők kitiltása egyes afrikai országokból, vagy például a 2012-es új magyar egyházügyi törvény is, ami után 350 vallási csoport veszítette el bejegyzési jogát.
Nigériában (az iszlamista Boko Haram mellett) és a Közép-afrikai Köztársaságban a keresztény milíciák, Myanmarban pedig a rohingyákat üldöző buddhisták felelősek azért, hogy ezek az országok is a vallási erőszakot mérő lista élbolyába kerülhettek.
A vallással összefüggő normák elleni ellenségesség top 10-es listájára viszont európai országok is felfértek, Németország rögtön az első helyre. Ezzel a mutatóval lehetne a legjobban leírni, hogy mely országokban van komoly kulturális konfliktus a különböző vallási csoportok között. A németek mellett Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország is ott vannak EU-s országokként: mindhárom országban sok a bevándorló, köztük muszlimok is. Mint a lista is jelzi, ez súrlódásokkal jár, erőszakkal viszont sokkal ritkábban, mint Afrikában vagy a Közel-Keleten.
Arról nem szól a Pew jelentése, hogy a multikulturális társadalmak léte önmagában miként járul hozzá a konfliktusokhoz, illetve hogyan hatnak erre egyrészt a szélsőjobboldali, populista pártok, másrészt a radikális iszlamisták tanításai. Annyi biztos, hogy az erőszakos és a nem erőszakos konfliktusok száma is nőtt Nyugat-Európában: ebből viszont a muszlimok jöttek ki rosszabbul a Pew számai szerint.
Számháború
A számháborúra messzebbről rátekintve szomorú a kép: 2017-ben keresztényeket 143, muszlimokat 140 országban ért valamiféle inzultus. Ez a másfélszerese a 2007-es adatnak. A keresztényeket minden észak-afrikai és közel-keleti országban ér valamilyen hátrányos állami megkülönböztetés, és ezen országok 60 százalékára jellemző a keresztényekkel szembeni ellenséges társadalmi érzületek jelenléte is.
Viszont a muszlim régióban az országok 95 százalékában a muszlimok is beszámoltak inzultusokról, aminél jobban semmi nem mutatja az iszlám belső megosztottságát, és azt, hogy mennyire primitív leegyszerűsítés általában „muszlimozni”. Európában sem jobb a helyzet: itt az országok 93 százalékában érte a muszlimokat valamilyen sérelem.
Mivel a fenti két vallás a legelterjedtebb, ezért nem is meglepő, hogy őket éri a legtöbb baj is. Viszont arányaiban a zsidóságot is sok helyen üldözik valamilyen formában, és egyedül rájuk jellemző, hogy a társadalom ellenségesebb velük szemben, mint az államok.
Szintén érdekes megállapítása a tanulmánynak, hogy a nem vallásosak, az ateisták, az agnosztikusok hátrányos megkülönböztetése nőtt arányaiban a legdrasztikusabban a vizsgált tíz évben.
Tehát Orbánéknak mindenben igazuk van?
Abban mindenképpen, hogy a világ számos pontján nagyon rossz most kereszténynek lenni, és ezek közül több helyen folyik is a Hungary Helps program. Hogy ez a néhány milliárdos segítség elégséges-e? A magyar kormány is tudja, hogy nem, ezért is keres ehhez a programhoz nemzetközi partnereket: az iraki Kurdisztánban például az USA-val működik együtt Magyarország a legnagyobb ottani keresztény város, Bakhdida (Karakos) újjáépítésében; de más országokkal, például Lengyelországgal is van efféle diplomáciai kapcsolat.
Arról már nem beszél sem Orbán Viktor, sem Azbej Trisztán, sem más kormánytag, hogy mint a fentiekből látszik, más felekezethez tartozókat is üldöznek, arról pedig végképp nem, hogy a muszlimokat is szinte ugyanannyi országban éri hátrányos megkülönböztetés, inzultus, üldöztetés, mint a keresztényeket. Számszerűen ugyan kevesebb a muszlim áldozat, de nyilván a keresztény-konzervatív ideológiát hirdető Fidesz-KDNP sem statisztikában méri az emberi életeket.
A fenyegető veszélyeket néven kell nevezni. Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ma a minket fenyegető legnagyobb veszély a keresztény gyökereit megtagadó Európa közömbös és közönyös némasága. Pedig a közel-keleti keresztények sorsa rá kellene ébressze Európát is arra, hogy az, ami ott történik, bármilyen hihetetlen is ma még, velünk is megtörténhet. Európa ezzel szemben ma egy olyan bevándorláspolitikát erőltet, amely arról szól, hogy a szélsőségeket, a veszélyes szélsőséges embereket beengedjük az unió határain belülre
– vezette át a cikk elején idézett beszédében Orbán a keresztényüldözés témáját a migrációra, arra az ügyre, aminek nagy szerepe volt és van még mindig abban, hogy idehaza ilyen népszerű a Fidesz.
És ezen a ponton vetődnek fel a kérdések, hogy az Orbán-kormány keresztényüldözés elleni fellépése miből is táplálkozik. Bár 2017-ben jött elő először ez a téma, abban a beszédben, amit idéztünk Orbántól, az adatok szerint ugyanakkor már 2010-ben sem volt sokkal jobb a keresztények helyzete, vagyis hét évig ez nem jelentett komoly problémát a regnáló kormányfő számára.
A Soros György vezérelte népességcsere úgy összeesküvés-elmélet, ahogy van, mint ez ebből a cikkből is kiderül. Így Orbán kijelentése is meglehetősen problémás, miszerint „a migránsok” importálják majd a keresztényüldözést Európába. Miközben az igaz, hogy a bevándorlók és az őslakosok együttélése konfliktusos, de mint azt a német példa megmutatta, ez inkább kulturális kérdés, és csak másodsorban vallási.
Ami viszont nem kérdés, hanem tény, hogy a 2015-ös menekülthullám után a magyar menekültpolitika bezárult, alig fogad be bárkit az ország. A hivatalos indoklás szerint e helyett oda viszik a megoldást, ahol a baj van.
Niedermüller Pétert belekeverni a meggyilkolt keresztények ügyébe semmiképpen sem méltányos. Az Orbán-kormány keresztényüldözés elleni fellépése abszolút érthető, de az ilyen belpolitikai manőverek meglehetősen rossz fényt vetnek rá.
Kiemelt képünkön családtagok azonosítására váró holtestek a St. Anthony’s templom előtt Colomboban Srí Lankán. 2019 aprilisában húsvét környékén nyolc bombamerénylet hotelek és templomok ellen legalább 207 embert öltek meg. Fotó: Nicky Woo/NurPhoto/AFP
