A fizikai bántalmazó ügyfeleimnek, úgy tűnik, kilenc életük van, ha arról van szó, hogyan ússzák meg a börtönbüntetést
− írja Lundy Bancroft Mi jár a bántalmazó fejében? című könyvében. A lúgos orvos (aki az Alkotmánybírósághoz fordult panaszával, a testület kedden tárgyalja azt) és a darnózseli hentes esete tökéletesen példázza, amiről Bancroft beszél: egyes bántalmazók bárkit és bármilyen helyzetben képesek manipulálni, és a bíróságon csak azt folytatják, amit az áldozatukkal már évekkel ezelőtt elkezdtek.
Bancroft igazságügyi szakértő és bírósági esetelemző – aki bántalmazó férfiaknak tart csoportfoglalkozásokat – már ezernél is több abúzív férfit ismert meg, így sokat tud arról, hogyan gondolkodnak, mi áll a viselkedésük hátterében. Számos tévhitet próbál eloszlatni, abból a célból, hogy az áldozatok és a környezetükben élők megértsék, miként működik az erőszak.
Viselkedésük a közhiedelemmel ellentétben nem a véletlenen vagy a kontroll váratlan elvesztésén múlik, hanem nagy részben tudatos. Még akkor is, ha a mögötte levő gondolkodásmódnak nem feltétlenül vannak tudatában.
A férfi és az áldozatává vált nő által előadottak általában teljesen különböznek: a bántalmazók tagadnak, hárítják a felelősséget, torzítják a valóságot, bagatellizálják a történteket. Érthető módon nem akarnak szembenézni azzal, amit tettek. Ezért, amíg csak lehet, a nőt hibáztatják, és képesek saját magukat beállítani áldozatként. Gyakran el is hiszik, amit mondanak, hiszen ezzel tudják csökkenteni a bűntudatukat – ha egyáltalán van nekik.
Az idehaza lúgos orvosként elhíresült Bene Krisztián az ellene indult eljárás során ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a bíróság tette őt közellenséggé, mert szüksége volt valakire, akit elítélhetnek.
Még 2017 novemberében is tagadta, hogy zaklatta volna Renner Erikát a szakításuk után, alternatív magyarázatot adott a történtekre, és a nőt hibáztatta:
Erika nem tudta elviselni, hogy továbbra is törődök a gyerekeimmel, így az időm egy részét mindenképpen nélküle, a családommal töltöm
– fogalmazott.
A darnózseli hentes − aki nagy valószínűséggel megölte, feldarabolta, majd eltüntette a feleségét, ám csak a feldarabolás miatt, testi sértésért ítélték el 7 évre − szintén úgy gondolja, hogy nem tett semmit, csak „kampány” indult ellene. Az áldozat bátyja nyilatkozott arról, hogy a nő régóta nem érezte jól magát a kapcsolatban, mert férje erőszakos és elnyomó volt: nem engedte őt továbbképzésekre, több tevékenységében is korlátozta.
A hentes szerint viszont a házasság azért romlott meg, mert felesége másba lett szerelmes.
A bántalmazás csak fokozódott azok után, hogy a feleség beadta a válópert. A férj fizikailag is erőszakossá vált, az egyik ilyen esetről látlelet is készült. A hentest előbb elítélték, utóbb próbaidőre bocsátották. Később távoltartási végzést hoztak ellene, az asszony el is költözött tőle, de mivel a kisebbik fiút az apának ítélték, visszament a házba. Ezt már nem élte túl. Ebben az esetben tehát konkrét bizonyítékok álltak rendelkezésre a gyilkosságot megelőző fizikai bántalmazásról, a férfi mégis megpróbálta bagatellizálni tettét:
Megfogtam a feleségem két vállát, amikor cirkuszolt, és megráztam, hogy mikor tér már észhez.
A feleség holttestének eltüntetését egy tanú látta, de a hentes szerint ő sem szavahihető, „baromságokat” beszél.
Tehát a bántalmazók szerint nemcsak az áldozatuk nem mond igazat, de mások sem, és értetlenkedve figyelik, ahogy egy „társadalmi szintű összeesküvés” bontakozik ki ellenük. Nemcsak azt a bűncselekményt tagadják, amely miatt elítélték őket, hanem a korábbi zaklatást és a fizikai erőszakot is. Mindez tökéletesen illeszkedik a bántalmazó személyek általános profiljába:
Ez a jogosultságtudat a kapcsolat alatt és a szakítás után is megnyilvánul abban, hogy a nőknek ki kell szolgálniuk őket. A megfélemlítést tudatosan arra használják, hogy uralkodhassanak felettük, és úgy gondolják, hogy őket nem lehet a bíróságon felelősségre vonni.
Sokan azt gondolják a bántalmazókról, hogy „kettős személyiséggel” rendelkeznek, de ez nem igaz. A manipuláció része, hogy a kapcsolat elején megpróbálják magukat a nő előtt, később az ismerősök és a rokonok jelenlétében kedvező színben feltüntetni, miközben a négy fal között verbális, érzelmi és fizikai erőszak zajlik.
A bántalmazókkal való munka egyik legnagyobb kihívása ellenállni annak, hogy a bántalmazó vonzó személyisége megtévesszen
− írja Bancroft, és tény, hogy ezek a férfiak gyakran keltik a „rendes ember” benyomását. Ezt a taktikát az igazságszolgáltatás elé kerülve is igyekeznek alkalmazni: az emberek többségével (néhány különösen agresszív bántalmazót kivéve) nyugodtak, kompromisszumkészek tudnak maradni. Ez a próbálkozás ebben a két esetben nem igazán jött be hosszú távon. Bene Krisztián tette óriási társadalmi felháborodást keltett, több tüntetést is generált, a darnózseli hentestől pedig (bár ő azt gondolja, hogy mindenkivel jó a kapcsolata a településen) már senki sem venne húst.
de szerencsére a lúgos orvosnak még az sem segített elkerülni a börtönt, hogy politikai kapcsolatokkal is rendelkezett.
Mindig akadnak, akik ártatlannak hiszik azt az embert, akiről már bebizonyosodott, hogy bűncselekményt követett el. A bántalmazó érdekelt benne, hogy legyenek szövetségesei, és néha nemcsak a saját családját képes maga mellé állítani, hanem az áldozat hozzátartozóit, a pszichológust, a bírót is. Bene Krisztián szülei még mindig nyilvánosan kiállnak a fiuk mellett, egy blogot is indítottak a védelmében. A bejegyzések egy részét az apa írja, egy részét Bene diktálta a börtönből, az anya pedig rendszeresen oszt meg innen posztokat. Az apa annyira szeretné bebizonyítani, hogy nem a fiával van a gond, hanem Renner Erikával és az őt támogató emberekkel, hogy képes volt diagnózist felállítani az áldozatról:
Megnyilatkozásaiból kiolvasható, hogy ez nem igazi poszttraumás stressz szindróma, hanem a lelkiismeret gyötrése, önmarcangolása. Szorongás attól, amit nem tud megragadni, lelkének mélyében rejlő felismeréstől, hogy más és szabad életet élhetne. Szorong, mert nem tudja visszacsinálni, amibe belehajtották.
Az új partner is gyakran motivált abban, hogy ártatlannak tartsa a bántalmazót, hiszen ha látná a bűnösségét, akkor szembe kellene néznie azzal, milyen emberrel is él együtt, de azzal is, hogy őt is bármikor bánthatja. Az orvos barátnője aktívan védelmezi Krisztiánt, akinek szerinte bemocskolták a nevét, hogy önző célokra használják.
A bántalmazók tárgynak tekintik az áldozatukat, amit birtokolhatnak. Így válhat egyre súlyosabbá az erőszak, és így juthat el valaki oda, hogy úgy gondolja, ha az övé nem lehet a nő, másé se legyen. A szexualitás is az uralkodás eszköze, a férfi pedig úgy gondolhatja, hogy ehhez a szakítás után is joga van. Bene Krisztián olyan módon csonkította meg Renner Erikát, hogy azzal hosszú időre lehetetlenné tette számára a szexuális életet.
Ezeknek a férfiaknak nem lelki támogatás kell, és valójában nincs is szükségük arra, hogy megtanulják „jól kezelni” a különböző helyzeteket. Nem az a gond, hogy nem képesek megfelelően reagálni, hanem a saját bántalmazó viselkedésük okozza azt a feszültséget, amelyből aztán konfliktus fakad. Többségük esetében nem a pszichés működéssel van gond (nem hallucinálnak, képesek logikusan gondolkodni), hanem az értékrenddel.
A bántalmazás nem valamilyen érzelmi sérülésen vagy képességhiányon alapul, hanem azon, hogy milyen kulturális hatások érték a férfit gyerekkorában, milyenek voltak a szerepmodelljei, és milyen más férfiak hatottak a gondolkodására. Mivel a törvények évszázadokig támogatták a nők bántalmazását, sőt, a színdarabok, filmek egy része még ma is romantikusnak mutatja be az erőszakot, sok férfi ebben szocializálódott. Ennek a gondolkodásmódnak kell gyökeresen megváltoznia ahhoz, hogy a lúgos orvos és a darnózseli hentes esete ne ismétlődhessen meg.
Kiemelt kép: Krizsán Csaba/MTI
