Az ellenzék kihozta a maximumot a vasárnapi önkormányzati választásból:
- Karácsony Gergely lett Budapest főpolgármestere,
- az ellenzéki pártok kényelmes többséget szereztek a Fővárosi Közgyűlésben,
- a huszonháromból tíz megyei jogú városnak ellenzéki polgármestere lesz a következő öt évben.
Ennél többet aligha remélhetett a kilenc éve bármiféle sikerélmény nélkül vergődő ellenzék, amely azonban tanult a tavalyi, harmadik kétharmados Fidesz-többséget hozó parlamenti választás eredményéből, és minden nagyobb városban és az összes budapesti kerületben közösen fogott neki az önkormányzati választásnak.
Karácsony Gergely úgy szerezte meg a szavazatok több mint felét és előzte meg 6,5 százalékponttal Tarlós Istvánt, hogy a kormánypárti sajtó példátlanul alacsony színvonalú hecckampányt folytatott ellene hónapokon át, hogy alkalmatlannak bélyegezze. Az ellenzék eközben olyan, stabilan fideszes városrészekben ragadta magához a polgármesteri posztot, mint a budai I., II. és XI. kerület, és olyan sikeres polgármestereket buktatott meg, mint Bús Balázs Óbudán és Wintermantel Zsolt Újpesten, akik pedig helyben jóval népszerűbbek a pártjuknál. Ez abból is látszik, hogy a polgármester-választásnál sokkal kevésbé volt szoros a közgyűlési helyekért folyó harc: a III. és a IV. kerületben is az összes egyéni mandátumot az ellenzék nyerte.
Olyan világosat, hogy Orbán Viktor nem is fenyegetni kezdte a fővárost, hanem azt mondta, a kormány keresni fogja az együttműködést. Ami érthető, ha azt nézzük, hogy a Fidesz a 2002-es és a 2006-os parlamenti választást is Budapesten veszítette el, a mostani eredmények pedig arról árulkodnak, hogy a nagyvárosok egy része követi Budapestet. A fél országgal pedig mégsem lehet haragban lenni.
Miközben Borkai Zsolt kis különbséggel újra győzni tudott Győrben, szex- és korrupciós botránya biztosan közrejátszott abban, hogy az eddig mindössze három megyei jogú várost igazgató ellenzék mostantól tíz ilyen városért felel: Szeged, Hódmezővásárhely és Salgótarján megtartása mellett elhódította Miskolcot, Pécset, Szombathelyt, Tatabányát, Egert, Dunaújvárost és Érdet. Ezek közül egyikben sem óriási szenzáció az ellenzék győzelme, de hogy mind a tízben megtörtént, az váratlanul nagy siker, olyan, amire az ellenzéki oldalon a Borkai-ügyig kirobbanásáig aligha számított bárki is. De talán azután sem számított.
Mindemellett tény, hogy a megyei jogú városok többsége (a huszonháromból tizenhárom) a Fidesz kezén marad. Igaz, ezek eredménye is nagyon vegyes képet mutat: Szolnokon mindössze egy százalékponttal győzött a fideszes Szalay Ferenc, és a közgyűlési többségét elvesztette (ez esett meg Nagykanizsán is a Fidesszel), Szekszárdon pedig ennél is kisebb volt a különbség, miközben Zalaegerszegen Balaicz Zoltán majdnem 70 százalékot szerzett, de a kaposvári, a kecskeméti Fidesz-győzelemhez sem fért kétség egy pillanatig sem.
A Fidesz okkal büszkélkedhet azzal, hogy kiütéses győzelmet aratott a megyei közgyűlési választásokon – a megyei listákra a megyei jogú városokban nem szavaznak, vagyis az újra narancssárgába boruló ország képe (amire biztosan sokat hivatkozik majd a kormányoldal) ezúttal a nagyvárosok nélkül igaz. Ettől még tény, hogy például a Szabolcs megyei közgyűlésben a Fidesz 18 helyet szerzett, a második helyen végző Jobbik hármat, és hasonló a kép Zalában, Vasban és Bács-Kiskunban is, sőt a Fidesz még azokban a megyékben is kényelmes közgyűlési többségben lesz, ahol pedig az ellenzék összefogva indult ellene, így Hevesben és Komárom-Esztergom megyében. Ami az ország kettészakadását jelzi még akkor is, ha a képlet mostantól ennél sokkal bonyolultabb.
Bajától Vácig, Balmazújvárostól és Jászberénytől Szentendréig aratott váratlan győzelmeket az ellenzék, amelynek a NER kilenc éve után egyetlen túlélési esélye volt: az, hogy pozíciókat szerez az önkormányzatokban. Megtette. Így bár véget ér a nagy roham, a másfél év alatt lezavart három országos választás, két elsöprő kormánypárti siker után a harmadik nem következett be. Ez pedig azt jelenti, hogy a Fidesz – amely 2006-ban épp az őszödi beszéd után tartott önkormányzati választáson alapozta meg négy évvel későbbi győzelmét – nem dőlhet hátra, és veheti biztosra 2022-es győzelmét, a magyar politika pedig nem olyan egyoldalú többé, mint amilyennek az elmúlt években látszott.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
