A magyar oktatás színvonala 30 évvel van lemaradva a valóságtól, a törvénymódosítás pedig megduplázza ezt a számot
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembertől életbe lépő változtatásokat, amelyek ellen szombaton a Kossuth térre diákok tüntetést szerveztek.
A módosítások nyomán legalább hetven százalékban a Nemzeti alaptantervhez igazítják majd az alternatív iskolák tantervi struktúráját, kizárólag állami hatáskörbe kerül az egyéni munkarendről (a korábbi magántanulói státuszról) való döntés, négyéves kortól kötelező lesz óvodába járnia a gyerekeknek, valamint az intézményvezetők kinevezését nem véleményezhetik sem a pedagógusok, sem a szülők, sem a diákönkormányzatok.
A törvénymódosítás annyi különböző területen hoz változást az iskolák mindennapjaiba, hogy sokan elveszve érezhetik magukat a módosított jogszabályok gyűrűjében. Viszont vannak az országban jó páran, akik nem akarták tétlenül nézni, ahogy a tanárok, a diákok és a szülők teljesen elvesznek az intézkedés okozta információhiány által teremtett káoszban.
A ReSuli – a Megújuló Oktatásért Alapítványt egyetemi oktatók, trénerek és több évtizedes tapasztalattal rendelkező pedagógusok, szülők alkotják. Az alapítvány nevéhez fűződik egy tanulóközösségi hálózat megalkotása is, aminek létszáma rövid időn belül több ezer főre duzzadt. Célcsoportjaik a magántanulói csoportokban, állami, alapítványi, egyházi iskolákban dolgozók, valamint szülők, illetve az otthonoktatás képviselői, akik szeretnének együttműködni, fejlődni, tanulni, közösséget építeni.
Mindenkit érint
Mit takar pontosan a „megújuló oktatás” a ReSuli szerint? Rózsa Ildikó azt mondja, úgy kellene tekinteni az oktatásra, mint üres lapra, üres térre:
kidobni mindent, és elölről kezdeni. Mit tennénk bele akkor? Szinte minden azért van úgy, ahogy, »mert már úgy van«. Kényelmetlen, unalmas, esetleg mocskos, szűkös, célszerűtlen. Ugyanez igaz a pedagógiára is.
Amikor júliusban az Országgyűlés módosította a köznevelési törvényt, a ReSuli vezetőjének első gondolata az volt, hogy most talán valami olyan fordulat történhet, ami kimozdítja az embereket a tehetetlenségből, a belenyugvásból. Pusztán azért, mert ez a lépés tényleg mindenkit érint.
Így jött létre a Resuli által életre hívott #tégedisérint kampány, amit egy pár nap alatt összeállt csapat alkotott meg. A kampány részeként lakossági tájékoztatókat tartanak, így az ország minden pontján értesülhetnek a változásokról olyanok is, akikhez korábban a törvénymódosítás híre nem jutott el. Sokan pedig ugyan hallottak róla, de nem hiszik, hogy őket is érinti, pedig nagyon is, nyomatékosítja az alapítvány vezetője.
A Resuli készített egy lakossági tájékoztató kiadványt, amiben olvasható a törvénymódosítás részletes értelmezése és a várható következmények egyaránt.
Mi úgy vagyunk összeállítva gyárilag, hogy ezek a tények nem elszomorítanak, hanem inspirálnak: hogy még erőteljesebben, összehangoltabban, hatékonyabban kell dolgoznunk.
Rózsa Ildikó állítja, a kiadványt sokan olvassák, viszont mindeközben maguk is szembesültek azzal, hogy még augusztusban is volt olyan iskolaigazgató, pedagógus és szülő is, aki a lakossági tájékoztató híre alapján hallott először a törvénymódosításról.
A ReSuli vezetője az alábbi helyzetképpel foglalta össze a mára kialakult állapotokat:
Hagytuk a társadalmi csoportokat leszakadni, mert nem érintett. Hagytuk az oktatást szegregálni, mert úgy gondoltuk, nem érint minket. Hagytuk a privatizációt, a pedagógusok kontraszelekcióját. Hagytuk, hogy a gyerekeinkkel foglalkozók olyan mentális állapotba, elhagyatottságba kerüljenek, ami példátlan. Hagytuk, hogy a kivételezett családok érdekérvényesítő képességén (és pénztárcáján) múljon a jövő. Hagytuk, hogy menjenek a lecsóba, akiket a szociális háló tudna megtartani – ami igazából nincs –, hogy ők legyenek gyermekeink kortársai. Hagytuk, hogy a felnőtt lakosság 30 százaléka analfabéta legyen. Hagytuk, hogy mások bőre alá másszanak, hogy deprivált, öntudatlan állapotban éljenek embertársaink és nem vállaltuk a sorsközösséget. Hagytuk a nővéreket, a rokkantnyugdíjasokat, a tűzoltókat, rendőröket, az otthonápolókat, a »más« gyerekeket, a fogyatékkal élőket, a hajléktalanokat, a banki károsultakat, az egyetemeket, a kutatókat, a nyomornegyedekben, intézetekben élőket, és a pedagógusokat mert nem érintett minket. Hagytuk, hogy nélkülünk tüntessenek mások – értünk.
Szerinte két dolog lépte át az elmúlt évtizedben a sokaság ingerküszöbét: a vizitdíj és az internetadó, ami viszont most történik, garantáltan mindenkire hatással lesz majd, teljesen mindegy, hogy átlépte-e az ingerküszöböt.
A tanárok már elfáradtak, rajtunk a sor
A szombati tüntetés egyik szervezője, Nógrádi Áron a 24.hu-nak arról beszélt, szeretnék elérni, hogy a döntéshozók gondolják át a törvénymódosítást, tegyék „gyerekbaráttá”.
A szabad iskolaválasztás azt jelenti, hogy a diák képességeihez keres a szülő támogató iskolatípust. Ne kelljen az alternatív iskoláknak állandóan küzdeni, félteni a saját pedagógiai programjukat! Szeretnénk, hogy a legközelebbi oktatást érintő törvényalkotásba vonják be a pedagógusokat, a tanárainkat, akik tudják, hogy valaki miért magántanuló, tudják, hogy mit fölösleges tanítani és mi az, amit még mélyíteni kéne
– mondta. A tüntetés szervezői háromezer diák jelenlétével lennének nagyon elégedettek, de nem hangoskodó embereket szeretnének, hanem felébreszteni a diáktársaik felelősségérzetét.
Mindenkin más módon jut el a tudáshoz, nem lehet egy szűk mederbe terelni az összes gyereket. Demokráciában élünk, láthatóvá kell válnunk, jelezni kell, ha valami nem jó. A tanárok már elfáradtak, gondoltuk, most rajtunk a sor
– mondta Nógrádi Áron.
Az eseményt négyen szervezik, mindannyian 16-17 évesek, nincsenek támogatóik. A tüntetés szervezője szerint a folyamatos változások nagy terhet jelentenek a tanároknak és diákoknak is, valamint nem értik,
miért nem beszélik meg a tanárokkal, miért nem érezzük az állandóságot, miért kell az alternatív iskoláknak félteni a felépített egyedi képzésüket, ha egyszer sikeresek az érettségik és a felvételik.
A tanáraik eközben megfontoltságra intik őket, olvasottságra szólítanak fel, de mindezt úgy teszik, hogy korlátot nem állítanak nekik.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
