Belföld

Mi köze a Kalasnyikovhoz Orbán rendszerének?

Miért hagytuk, hogy így legyen? Kozák Márton elemez, arra jut, az „alkalom szülte meg a puccsistát”.

Ismert vicc. A moszkvai varrógépgyár dolgozója panaszkodik a szomszédnak, nem érti, bárhogy rakja össze a gyárból kilopott alkatrészeket, mindig Kalasnyikov lesz belőle.

A szociológus az Élet és Irodalomban azt írja, ez nálunk ma úgy néz ki, hiába próbálunk összerakni máshol bevált demokratikus elemeket, mindig autokrácia lesz belőle. Kozák Márton szerint a térség más országaiban jól-rosszul, de működnek a nyugatias berendezkedés intézményei,

nálunk, a jogállami díszletekkel ékes pusztában látványosan összeomlott a rendszer.

Arra, miben élünk, vannak megnevezéseink (posztkommunista maffiaállam, hibrid rezsim, kívülről korlátozott hibrid rezsim, fasisztoid mutáció), Magyar Bálint maffiaállam-elmélete óta azt is tudjuk, hogyan, de a miértre szegényesek a válaszok, pedig a

balsors nem megszokásból sújtott le ránk, tettünk is érte.

A kutatások a világ értéktérképén az ortodox kultúrájú államok közvetlen környezetébe, a nyugati kultúrától meglehetős messze helyezik Magyarországot. A Tárki adatai is ezt igazolják, de még azokból sem vezethető le, amilyen zsarnokivá, korrupttá és szolgalelkűvé vált az elmúlt években a rendszer.

A szociológus szerint nem a magyar értékkészletből következik, hogy a legfőbb joguralmi-civilizációs index, a kormány hatalmának ellenőrzöttsége tekintetében globálisan a sereghajtók közé, a vizsgált 126 országból a 103. helyre süllyedtünk. A World Justice Project elemzése szerint ugyanis az értéktérképen velünk szomszédos országok (Románia, 36., Ukrajna 90., Bulgária 91., Moldova 99.) egyikében sincs ugyanis a kormányfőnek Orbán Viktoréhoz fogható mértékű hatalma.

A társadalmunk fejlődéséből sem következik

az a jogállami pokol és az abból kitenyésző önkény, úrhatnámság és jobbágyi alázat, ami most van.

A keleties és nyugatias elemeket egyaránt kitermelő magyar fejlődésből a „nagyobb szabadság” felé is vezethetett volna út a „nagyobb szolgaság” helyett.

Ami a rendszerváltás után történt, az NEM szükségszerűség, hanem az  opciók egyike volt.

A legrosszabb.

Gondatlanok voltunk, hagytuk, hogy hetven évvel a fasizmus és harminc évvel a kommunizmus bukása után ismét egy szörny-állam jöjjön létre – írja Kozák Márton. Ezt arra vezeti vissza, hogy harminc éve egy olyan választási törvényt fogadtak el, az akkori állampárttal kötött alku után, amely érvényben volt 2010-ben is, és amely alapján Orbán szuper többsége birtokában elsöpörhette, megpuccsolhatta az alkotmányos rendet.

Így lettünk politikai Galapagos-szigetek

Ami akkor kis kompromisszumnak tűnt, az halálugrás volt az országnak. Ha ’89-ben a Nemzeti Kerekasztal eredeti törvényjavaslatát fogadják el, a Fidesznek nincs alkotmányozó többsége. A kétharmadot az 1989 októberében

Tölgyessy Péter bábáskodásával és a rendszerváltó politikai garnitúra jóváhagyásával született választási törvény ácsolta össze. (…) Sem a két nagy rendszerváltó párt, sem Tölgyessy Péter, sem Antall József nem mint a szabadság megvédésének legfontosabb instrumentumára tekintett a választási rendszerre. Elintézettnek vélték a nyugati fejlődés fősodrába való visszatérést, és csak a pártállam haldokló pártjától gondolták azt veszélyeztetettnek.

Az élőlényeknek a természeti környezethez, a politikusoknak a társadalmi, közjogi környezethez kell alkalmazkodniuk. Túlélésük feltétele ez. A mai Magyarország egyfajta politikai Galapagos-szigetek, olyan hely, ahol a másutt ismeretlen feltételek egzotikus politikai flóra, fauna kialakulásához vezettek. Márpedig a rendszerváltó politikusok elfuserált  közjogi feltételrendszeréhez egyedül Orbán alkalmazkodott.

„Magyarország fejlődéstani egyediségének a maga teljességében való kibontakozásához a torz közjogi környezettel adekvát politikusi személyiség is kellett.”

Kozák Márton igazat ad Gyurgyák Jánosnak,

egy civil kurázsival bíró, szabadságára büszke társadalommal Orbán nem tehetett volna azt, amit csak akar.

Szerinte ott már jóval a felcsúti kisvasút első füttye előtt egy „Tudod, mivel szórakozz, kisöcsi!”-vel elhajtották volna a hatalom környékéről, de mivel a magyar társadalom más, nálunk már korábban körül kellett volna bástyázni a jog minden eszközével a hatalommegosztás intézményrendszerét. Ha ez megtörténik, kevés lett volna a joguralom felszámolásához Orbán. Nem a „magyar emberek”, mint olyanok teremtettek a teljhatalom kiépítéséhez páratlanul alkalmas közjogi mikroklímát.

Az alkalom szülte meg a puccsistát.

Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.