Bocsánat a durvaságért, de aki azt tényként közli, hogy „a mai választási rendszerben nem lehet legyőzni a Fideszt” meg „a Fideszre van írva a rendszer”, az síkhülye.

Ezt írta publicisztikájában Ceglédi Zoltán politikai elemző. Indoka szerint nem a Fidesz, hanem a győztes visz mindent a jelenlegi választási rendszerben, az ellenzék pedig egy arányosabb szisztémában sem állna győzelemre. Viszont ha sikerülne megszólítani a bizonytalanok közül egymillió új szavazót, akkor leváltható lenne az Orbán-kormány.

*

Gulyás Márton az egyik leghangosabb kormányellenes tüntetésen bejelentette, választási mozgalmat indít, egyetlen céljuk, hogy az év végéig arányos választási rendszert kényszerítsenek ki. Egy év van a választásokig, de a meccs még nem lefutott. Ugyan a mostani ellenzéki pártoknak három évük volt, de nem tettek semmit.

Mint marhák a vágóhídon, gyalogoltok a kések felé

– mondta Gulyás. Szerinte egyértelmű a képlet: vagy szabad verseny lesz, vagy velünk marad a Fidesz.

A rendszer egyértelműen torzít és a győztest jutalmazza, de nem a Fideszt, ezt fontos hangsúlyozni. A 2014-es választáson a Fidesz a listás szavazatok 44,87 százalékát szerezte meg, amivel a parlamenti mandátumok 66,83 százalékát vitte el.

Ezzel szemben az ellenzéki pártok valamelyikének listájára a szavazók 55,13 százaléka voksolt, de csak a parlamenti mandátumok 33,17 százalékát szerezték meg. Leegyszerűsítve: 2014-ben számos olyan szavazó volt, aki valamelyik későbbi ellenzéki pártra szavazott, de az ő szavazatából végső soron fideszes mandátum lett.

A jelenlegi kormánypártoknak nem érdeke a játékszabályok megváltoztatása – ugyanis a jelenlegi rendszerben könnyebb kétharmaddal nyerni –, de az is igaz, hogy már öt százalékkal kevesebb voks jelentős, öt százaléknál jóval jelentősebb mandátumvesztést okoz. Ez csak közhangulat kérdése, de senki ne gondolja, hogy egy új választási törvény rögvest előnyös helyzetbe repítené az ellenzéket.

Nem a választási játékszabály a török áfium, ami ellen orvosság kell.

Mégis sokan vannak, akik annyira követelik az arányos(abb) rendszert, hogy azt mondják, anélkül a választási bojkott az egyedül elfogadható. Köztük Haraszti Miklós, a Kádár-kor ikonikus ellenzéki alakja, az EBESZ volt sajtószabadság felelőse az egyik leghangosabb, ő egy Élet és Irodalomnak adott interjújában azt mondta, még a választásra való felkészülésnél is fontosabb a játékszabályok megváltoztatásának követelése, mert „csak így lenne elkerülhető a jogállami garanciák lemészárolása, az emberöltőre szóló szobatársi kinevezések sora, a média egyenirányítása, a lopás törvényesítése, az ügyészi elkefélések szégyene.”

Sőt, a baloldali ellenzék és a Jobbik összefogását is sürgette már az ügyben. Az SZDSZ egykori alapítója szerint ugyanis a mostani játékszabályok mellett képtelenség a kormányváltás. Később Kozák Márton – az SZDSZ volt médiakurátora – a Magyar Narancsban arról írt, „a többséget jutalmazó szisztéma egy autokratikus hagyományokban és reflexekben gazdag, friss demokráciában közveszélyes megoldás (…) az aránytalan választási rendszer magában hordozza a társadalmi támogatottsággal alá nem támasztott mértékű hatalom megszerzésének lehetőségét, ennek a közjogi rendszerből történő kiiktatása pedig a túlhatalom kizárásának legfontosabb garanciája.”

De hiú ábránd az Antidemokratikusnak Hitt Fidesz-kormány Testet Öltött Antikrisztusaként tekinteni a választási rendszerre.

A pálya lejt de nem a Fidesz, hanem a legerősebb tömb felé, ami történetesen most a Fidesz.

(Azonban azt látni kell, hogy az új, 2012 óta érvényes választási rendszer a Fidesz egypárti  választási rendszere és semmi nem garantálja azt, hogy ha kilépünk a politológia vegytiszta laboratóriumából, akkor más játékszabályok mellett ne ugyanígy a centrális erőtér pártja győzne.)

Igaz, hogy az arányos rendszer jól leköveti a különféle, akár kisebb, de a bejutási küszöböt elérő pártok társadalmi támogatottságát, de a választások után instabilitáshoz, egyezkedésekkel bénított kormányzáshoz vezethet.

Ezzel szemben a többségi berendezkedés a legtöbbször kiegyensúlyozott vezetést eredményez. Nem véletlen, hogy Szent Grálként, a hatalom első számú eszközeként és garantálójaként őrzi és próbálja konzerválni ezt a rendszert a Fidesz, de ez csak addig segíti őt, amíg a társadalom relatív többsége, nagyjából kétmillió szavazó mögöttük.

A tábor esetleges erodálódása hamar kicsavarná Orbán kezéből a kormányrudat.

Az időközi választások helyben már be is bizonyították, hogy legyőzhető a Fidesz, ráadásul egy arányos választási rendszerben esély sem lenne a kormányváltásra. Ugyanis akkor számszerűen több szavazatot kellene kapnia a baloldali-liberális pártoknak, mint a Fidesznek – feltéve, hogy a Jobbik nem köt velük koalíciót.

A most hatályos szabályok mellett ugyanakkor a baloldalnak is elég listán 35-45 százalékot szerezni és győz, kormányt alakíthat, ahogy a Fidesz tette 2014-ben. Arányos rendszerben ez édeskevés lenne.

Tehát hiába teszi (tette ezt korábban) az LMP-s Hadházy Ákos, az MSZP-s Molnár Zsolt és most Gulyás Márton is,

az ellenzéknek nem feltétlenül érdeke az arányos választási rendszer mellett kampányolni.

Bár az vita tárgyát képezheti, hogy melyik az egyszerűbb. Szerezni a mostani szabályok elfogadása mellett egymillió új szavazót, vagy harcolni azért, hogy a többségi rendszer helyett arányosabb legyen a választás.