Untatják az Andrássy út palotái és villái? Legfőbb ideje feltérképezni a környező utcákat, de a fás Benczúr, vagy Délibáb utca, esetleg a Városligeti fasor helyett megéri a kevésbé zöld, az Andrássy úttól északra fekvő utcák felé haladni, hiszen rejtett értékek egész sorát fedezhetjük itt fel.
Ezek egyike a kutyasétáltatás nyomaival sűrűn megrakott, árnyas fákat hírből sem ismerő Aradi utcában, a Kodály köröndtől néhány perc sétányira fogadja a járókelőt. Az 57. számú, Piatschek-házként ismert épület immár száznyolc éve dacol az elemekkel.
Építtetője, Platschek Vilmos ruhakereskedő (1869-1944) 1907-ben a néhány kivételtől eltekintve mindig testvérével, Löffler Bélával közösen alkotó Löffler Samu Sándort (legismertebb művük a Kazinczy utcai zsinagóga) kérte fel egy háromemeletes, fényűző bérház megtervezésére.
Az építész örömmel vállalta a feladatot, és pályafutása egyik legrendkívülibb művét hozta létre: a szecessziós ház szintenként két négy-, illetve ötszobás lakást foglalt magába, melyek konyháját a melléklépcsőn át közvetlenül is meg lehetett közelíteni.
A ma néhol elkeserítő állapotban lévő homlokzat záró párkányának sarkaiban a középkori építészetből ismert apró szörnyek figyelnek, az első emeleti zárterkélyt pedig gyönyörű, antik hatást mutató, görnyedő férfiakat ábrázoló domborműveket találhatunk.
Kapujával is kiemelkedik a környék épületei közül, hiszen a Migray József (1860 k.-1927) műhelyében készült domborműves alkotáson két gyönyörű pávát találhatunk, apró díszei pedig igazi mestermunkává teszik a bejáratot.
Felső sarkaiban az építés évszáma, illetve a házszám is látszik:
Az udvarra nyíló kapu savmaratott üvegén ismétlődnek a páva motívumok, (sajnos az üvegtáblák egy darabja hiányzik) a falakon pedig játékos hermelineket találunk.
Az ÓVÁS! Egyesület épületleírása Tolnay-Pálóczy Enikő művészettörténészre hivatkozva jelzi, hogy a páva és hermelinek előképei az 1897-ben megjelent Verneuil-féle ornamentikakötetben (L’animal dans la décoration) érhetők tetten.
A szabadba kilépve újabb meglepetéssel találkozhatunk, hiszen a földszint magasságába emelt alagsorba istállót rejtettek, sőt, az U alakú udvar közepére mediterrán várakat idéző melléképület került – itt kapott helyet a kocsiszín.
A főlépcsőház terébe belépve a korlátokon újra pávák tucatjaival és ifj. Walla József cementlapgyárának legdíszesebb darabjaival találkozhatunk, sőt, felpillantva egy fura freskót is megpillanthatunk, melyet a városbarátok számára homlokzati díszként már bizonyára jól ismert fejek vesznek körbe.
A félemeleti üvegablakok néhány túlélő darabján rózsákkal tűzdelt fenyőfák láthatók.
Az épület utcai homlokzatának állapota ugyan kisebb aggodalomra adhat okot, de a lépcsőházak, illetve a belső udvar állapota még éppen kielégítő. Sajnos – a város legtöbb lakóházához hasonlóan – ezt a házat is szigorúan zárják, így nem bejárható.
