„Április 25-én a TV2 szórakoztató műsorának, az Éden Hotel című valóságshow-nak a nézői annak lehettek szemtanúi, ahogyan egy férfi játékos szexuálisan zaklatott és megalázott egy másik, női játékost. A műsor készítői mindenféle kommentár, büntetés, kizárás, következmény, beavatkozás, segítségnyújtás nélkül adták le a jelenetet. Elfogadhatatlan, hogy mindez megtörténhetett, és különösen elfogadhatatlan, ahogyan a műsor készítői kezelték a helyzetet” – írta a Magyar Liberális Párt április 26-ai közleményében, amelyben arról is hírt adtak, hogy a nehezményezett képsor miatt a Médiatanácshoz fordulnak.
“Nem egy médiajogi problémával állunk szemben, hanem a speciális kulturális helyzettel. Adott egy társadalom, amelyben a családon belüli erőszak, a nőkkel szembeni agresszió megítélése nem egyértelmű, még a politika szintjén sem. Elég Lázár János múltheti viccelődésére gondolni, a verbális agresszió elítélése a magyar társadalomban nem egyöntetű. Egy ilyen esetben, amikor objektíven azt mondhatjuk, hogy nem elfogadható a magatartás – akár a TV2, akár Lázár János akciója kapcsán – a médiának a szokásosnál is nagyobb felelősséggel kellene közelítenie a témához” – kezdi okfejtését dr. Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem docense. Ő is és Zsolt Péter médiaszociológus is megerősítik: az ilyen érzékeny témákat feszegető, a szereplőket kiszolgáltatott helyzetben ábrázoló műsoroknál a tapintat, az érzékenység, a társadalmi felelősség oldaláról kellene közelítenie a szakmának. Vannak persze határesetek, amikor nem egyértelmű, mi, hogyan történt, az ilyen zavar helyzetekbe bele lehet bújni, ki lehet aknázni, ki lehet fogni a NMHH-n is. Lehet a penge élén egyensúlyozni, azonban Polyák Gábor megítélése szerint
“vannak pontok, ahol bármit is mond a szabályozás, bárhogyan is dönt a Médiatanács, a szolgáltató társadalmi felelősségérzetének erősebbnek kell lennie, mint a minél több néző bevonzását célzó vágyaknak.”
Megütheti a bokáját a TV2?
Meg. Kérdés, hogy egy ekkora médiaóriásnak mekkora összeg kottyanna meg. 10 millió, 20 vagy 100? A gyakorlatból az látszik, hogy bár a Médiatanács mértéktartóan bírságol, éppen az ilyen típusú ügyeknél szigorúbb a megítélés. “A gyermekvédelem a hatóság szívügye, egy ilyen mindennemű társadalmi normával és jogi elvvel szembemenő közlés esetén keményen járnak el, nagy bírságra van kilátás” – mondja Polyák Gábor. A gyermekvédelmi szempontok mellett (nem, a 18-as karika nem mentesíti a televíziót) a tanács másik fő mérlegelési szempontja az lehet, hogy sérült-e a szereplő emberi méltósága, illetve az emberi méltóság, mint alapvető érték.
A régi és az új médiatörvény nem sokban tér el e kérdésben. A Médiatanács részben másként értelmezi az emberi méltóság kérdését, mint korábban az ORTT, de lényegi változás nincsen. “Mindkét hatóság gyakorlatában fontos, hogy az emberi méltóságot nem egy konkrét személy sérelme kapcsán, a konkrét személy védelmében állapítja meg, hanem az emberi méltóság, mint általános érték védelmében” – ezért nem számít majd a testület előtt, hogy a Éden Nóra erőszakként értékelte-e az eseményt vagy sem.
Éden Nóri, amikor még nem zaklatták
Fotó: TV2
“Egy olyan képsor esetén, ahol az emberi méltóság csorbát szenved, a Médiatanács nem ismer kíméletet. Erős fellépésre számítok, ez egy testhezálló feladat a Médiatanács részére” – szögezi le Polyák Gábor, aki a büntetés mértékét nem tippelné meg. Akármekkora is lesz, elkerülhető lett volna, sőt, talán akkora nagy meglepetés nem is éri a csatornát. Polyák Gábor úgy látja: a televízió jogásza pontosan tudta – vagy ha megkérdezték volna, biztosan elmondja – hogy “egy ilyen közlés tuti befutó a Médiatanácsnál.” Már csak azért is, mert nem ez volt az első durva húzásuk.
A televízió 2012. november 7-én két műsorában, a Mokkában és a Tényekben is feldolgozta a különös kegyetlenséggel meggyilkolt kisfiú, Szita Bence halálának körülményeit. A Médiatanács szerint a TV mindkét műsorában súlyosan megsértette a médiaalkotmány emberi méltóságot védő szabályait, illetve a médiatörvény gyermekek és kiskorúak védelmére vonatkozó előírásait. A Mokkában a gyilkosság indítékával kapcsolatban tettek fel kérdést egy nyereményjáték keretében, a Tényekben pedig Szita Bence gyászoló édesanyját zaklatott lelkiállapotban, kétségbeesetten sírva, minden hírérték nélkül, kiszolgáltatott helyzetben, öncélúan mutatták be. Előbbiért 12,5 millió, utóbbiért 500 ezer forintra bírságolták a csatornát.
Hiábavaló pénzbüntetés?
“A TV2 kommunikációja “a mindegy miért, csak beszéljenek rólam” klasszikus logikát követi, vagyis piaci szempontból professzionális. Feszegeti a semmit. Azt hiszem az Éden Hotelben történteknél sokkal súlyosabb szexuális erőszakkal kapcsolatos események történnek a valóságban. Azzal együtt mondom ezt, hogy az Éden Hotel már azzal a koncepciójával, hogy kiteregeti a magánéletet, és stratégiai játékká silányítja az emberi kapcsolatokat már eleve etikátlan” – mondja Zsolt Péter médiaszociológus, aki szerint azonban a konkrét esetben nem sokat tehet a Médiahatóság. Amikor tehet, akkor sem a legjobb utat választja: a pénzbüntetés bele van kalkulálva – mondhatni megéri -, a műsorszüneteltetés pedig aránytalanul szigorú – teszi hozzá Zsolt Péter, aki a mostaninál talán előremutatóbb, a károk enyhítésére valóban alkalmas szankcióról beszél:
“a legjobb az volna, ha vagy közszolgálati tartalmú ismeretterjesztésre köteleznék a vétkest például egy szexuális erőszakot vonzó módon tálaló etikai vétség miatt, vagy ha moderált társadalmi viták pódiumaként kellene műsort készíteni.”
A TV2 mai közleményében elismerte: „olyan jelenet is képernyőre került, amelyben az egyik női szereplőt játékostársa agresszív szexuális közeledésével és verbális kommunikációjával méltatlan, megalázó helyzetbe hozta”, valamint azt is, hogy „a képsorok közlése nemcsak a televíziónézők, hanem az egész társadalom felé rossz üzenetet hordozott”. „A szóban forgó jelenet és a kapcsolódó kommentár adásba engedésével a csatorna hibát követett el” – írják, hozzátéve, hogy Yvonne Dederick, a csatorna ügyvezetője úgy döntött: belső vizsgálat indul. Azt írják: a cél, hogy a helyzet tisztázásával levonják a megfelelő konzekvenciákat, ehhez, ha szükséges, külső szakértőt is bevonnak.
