Török Gábor szerint a magyar foci körüli botrányok nem újak, az egyetlen meglepetés most csak az, hogy az MLSZ-vezetés a jó célokhoz rossz eszközöket rendelt. A szurkolói kártya kapcsán, amely miatt éppen a szurkolók nem járnak meccsekre a Digi Sport reggeli adásában a politikai elemző – a magyar labdarúgásban dolgozó vezetőként – azt mondta, korábban az volt a tapasztalat, hogy a rendszer minden reformot „elporlasztott” és „olyan langymeleg lett az egész”.
Ha valaki most változtatni akar, akkor az az attitűdje, hogy ki kell tartani a döntés mellett, keményen előre menni. Erre még rá is erősít az a politikai minta is, hogy „előre, fejjel a falnak, ha kell!”. A szurkolói kártya esetére is ez igaz, hiszen a célt, a huligánok kiszűrését mindenki támogatja, de jól látszik, „hogy számos olyan probléma van, amit nem gondoltak át”, vagy ha igen, megkésve. Vezetéselméleti kérdés, hogy ilyenkor visszakozni kell, vagy vállalni a konfliktusokat. „Ezt most nagyon nem könnyű eldönteni.”
Török Gábor bírálta a szövetség kommunikációját, érdemben ugyanis nem készítették fel a szurkolókat, nem magyarázták el nekik, a kártya miért lehet jó a magyar foci jövője szempontjából. Szerinte ugyanakkor nem csak a bojkottal magyarázható, hogy alig vannak nézők az új stadionokban. Előre tudható volt, hogy minden csoda három meccsig tart. Egy új stadion sem lesz önmagában vonzó, valódi foci nélkül, mert az emberek nem épületeket, hanem meccseket akarnak nézni. „Ezzel is tisztában kellett volna lenni, nem lett volna szabad olyat ígérni, hogy az új stadionok megdobják a nézőszámot”.
Török Gábor
Fotó: DIGI Sport
A szurkolói ellenállás politikai értelemben is rettentően kellemetlen, hiszen a kormányfő láthatóan rendkívül jelentős áldozatokat – politikai költségeket is – vállal azért, hogy a magyar futballt megpróbálja felemelni. A valódi politikai konfliktushoz ugyan most is hiányzik az ellenzék, amely a felcsúti stadion ügyét sem tudta sikeresen komoly kampánytémává tenni, de a labdarúgás körüli sikertelenségek, kudarcok „egyáltalán nem tesznek jót a kormányfő imázsának”.
A politikai elemző szerint jó cél az új Puskás-stadion is, ám a rossz kommunikáció és a döntéshozatalból fakadó hibák miatt – a közvélekedés szerint csak azért fog felépülni 2018-ig, mert a hatalom úgy akarja. A budapesti olimpia ügye messze felülírja a politikai preferenciákat, bár kétségtelen tény, hogy az Orbán-kormány különösen „szereti az ilyen nagy projekteket”. A beszélgetés itt megnézhető.
Kozák Márton szociológus korábban a Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam című kötet első részében arról írt, hogy a magyar fociban laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az a társadalmi modell, amire a kormányfő vágyik. “Komoly autokrata nem keveri a magánszférában szolidan űzött szenvedélyt a politikával” – írta „A Keresztapa focija címmel. Szerinte a „posztkommunista maffiaállam első embere olyan sportrajongó, aki nem állhatja a tiszta versenyt, a fair playt”.
Kukorelly Endre író lapunknak mondta azt, hogy éppen az a baj, hogy a kormányfő a focit választotta.”Viktor úgy tudja, legjobb, ha nála van a labda. Nem csapatjátékos, nem passzolós fajta. Az ilyen pedig nem jó futballista, ha ügyes, tehetséges is. Inkább bokszolónak, vívónak való. (…) Mindenki focizott olyanokkal, akik megőrülnek, ha másnál van a labda. Ha tizenegyest kapunk, beállna védeni! Kompenzál, jó, de hát mindenki frusztrált, és ezt kompenzálja, rendben van, csak ne mások rovására! És ez a „lehet, hogy én egy vidéki vagyok, de megmutatom nektek, belvár csávók” aztán be is jön a népnek, lévén a magyar társadalom is iszonyú frusztrált. Tudattalanul is okézzák, hogy ez a vidéki gyerek jól odaver a nagyképű nyugatnak. Valami ilyesmi.“
