Mi lelte önt?
Mocorog bennem egy húsz évvel ezelőtti érzés. Még 1994-ben a Köztársaság Párt színeiben én indultam a főpolgármesteri címért, és rettentően élveztem a kampányt. Jópofa gyerekek jöttek össze a pártvezetésben, olyanok, mint Bárándy Péter, Veér András és Bodrogi Gyula. A magunkénak éreztük a várost, minden bajával együtt, kétmillió ember sorsában gondolkodtunk. Lehet egy sztorit? Amikor mint ügyvédet fölhívott egy ügyfelem, hogy a rendőrök elvitték a testvérét, segítsek, azt mondtam, elnézést, nem érek rá, kampányolok, ajánlom Bárándy Pétert. Azonnal jeleztem Péternek, hogy számítson a megkeresésre, s kérdeztem, merre jár. Így válaszolt: „Most jövök le a hegyedről, és mindjárt megyek át a hidadon.” Ebből is kiviláglik, hogy tényleg úgy tekintettünk a városra, mintha mi irányítanánk.
Azon a főpolgármester-választáson ön bő 1 százalékot szerzett.
Viszont közben remekül szórakoztunk, fontos tapasztalatokat szereztünk.
Hogyan nőtt ki abból a két évtizeddel ezelőtti eufóriából a mostani próbálkozás?
Megcsiklandoztak a régi pajtások, mondván, bár annak idején nem volt ránk igény, de most eljött a mi időnk.
Kik azok a pajtások?
Régi harcostársak. Plusz körém csoportosuló tisztességes civilek.
A pajtások között akad pártember?
Nem akarok nevekkel dobálózni.
Végül is, mit veszíthet? Még ha el se indul, az ismertségének és az ügyvédi praxisának tán jót tesz a kampánycsinnadratta.
Enélkül is bíznak bennem az emberek, megvan az ismertségem, a reputációm és a praxisom. Az ismertség amúgy a politikában hatalmas előny, hiszen engem nem kell felépíteni. Az általunk készíttetett közvélemény-kutatás szerint Tarlós ugyan magasan vezet, ám a lehetséges ellenjelöltek közül engem választanának a legtöbben.
Fotók: Németh Gabriella
Ha indul, de kikap Tarlóstól, mehet vissza ügyvédnek, homlokán a „kommunisták szekértolója” bélyeggel. Ezzel kalkulál?
Nincs abban semmi égés, ha beáll mögém néhány demokratikus párt. Egyébként eszem ágában sincs belépni semelyik pártba. Civil akarok maradni, civilként szeretnék indulni. Ráadásul amúgy is rajtam a bélyeg: az elmúlt három évben két gyönyörű film készült rólam a Duna tévén, de mivel közben elkezdtem járni az ATV egyik műsorába, az alkotások fiókba került. Beskatulyázott a hatalom.
Ha indul, darabokra szedi a Fidesz.
Rajtam nem találni fogást. Tudom jól, csak az menjen be a politikába, akinek nincs vaj a füle mögött.
Vajnak ott van az, hogy védett sok csibészt.
És akkor mi van?
„Magyar György abból él piszok jól, hogy alávaló bűnözőket mosdat ki, jól megérdemelt börtönéveket dumál le rafkósan jogos büntetésekből.” Ez menne a kampányban.
Ezek szerint mocskoljuk be azt a sebészorvost is, aki megmenti egy tragikus karambol okozóját? Jogállamban a bűnözőt is megilleti az ügyvédi védelem. Egy vádlottat különösen. Számítok az ilyen támadásokra, vannak rá sztereotip válaszaim. Hatvanöt leszek, egyidős vagyok Tarlóssal. Nosza, küzdjünk meg! Nem félek, nem bújok el. Nincs mitől tartanom sem a múltam, sem a retorika, sem a szakmapolitika terén.
Ön védte mások mellett a viszkist, az azeri baltást, a pedofíliával vádolt rajztanárt, kezdetben a veszprémi kézilabdás Marian Cosma gyilkosát és Balla Irma fiát. Sőt ön húzta ki a megerőszakolós Zsanett-ügy rendőrgyanúsítottjainak fejét a hurokból, egyebek mellett olyan mondatokkal, mint hogy “tapasztalataim szerint mindig kettőn áll a vásár”, meg hogy “a hölgy nem arról híres, amiről az angolkisasszonyok”. Kemény lista.
Ezek a munkák teremthettek nekem nevet a pályán. És ha egy ügyvéd nevet szerez, az azt jelenti: elismeri a szakmája, hiteles.
Kampányban bármelyik ellenszenves védencével „összekenhetik” önt, a nem túl jól sikerült ügyvédi mondataival pláne.
Mondom: nem félek. Negyven éve személyeket képviselek büntető és polgári ügyekben. Az imént soroltakat és hétköznapi ügyek szereplőit is, nemcsak vádlottakat, hanem alpereseket és felpereseket is. Eztán is embereket szeretnék képviselni, vidámabbá tenni közel kétmillió „lakótársamat”.
Hogyan tenné vidámabbá a budapestieket?
Először is befejeztetném az M0-ás körgyűrűt. Ha a maradék északi húsz kilométer végre elkészül Budakalásznál, idebent jelentősen csökken a forgalom. Hát milyen gyűrű az, ami negyed évszázad alatt sem ér össze?
A legkevésbé sem a főpolgármesteren múlik a körgyűrű sorsa, hiszen az állam és az EU finanszíroz, utóbbi is a kormányon, konkrétan Lázár Jánoson keresztül. És hát Lázár épp pár hete jelentette be, hogy a vidékre veti fejlesztői tekintetét.
Erre mondják az én támogatóim: ügyvédet a fővárosnak!
Vagy inkább krőzust.
Védeni kell a főváros érdekeit, akár a kormány ellenében is.
Abból nem lesz körgyűrű.
A kormány elveszi Budapesttől az uniós forrásokat, feszültséget szít a főváros és a vidék között. Tenni kell valamit.
Mit tudna tenni? Verné az asztalt. Alighanem Tarlósnak se jut sokkal több a következő ciklusban.
A főpolgármester mégiscsak egy potentát! Ha odateszi magát, és a lakosok is mellé állnak, képes kiharcolni a jussát.
A körgyűrű gyűrűsítésén túl min változtatna még?
Vissza kell hozni a városba az ipart.
Ipart?
Igen. Kivitték Óbudáról a hajógyártást, Újpestről a bőrgyárat, sorolhatnám.
Kimúltak azok maguktól is. Amúgy meg mi keresnivalója bent, drága telken a zajjal, füsttel, szaggal járó iparnak?
Nyilván nem a városközpontba, hanem a peremkerületekbe kell gyár. Iszonyú kevés itt a munkahely. Újpesten hatalmas blokkok állnak üresen, mi meg irodaépületeket építünk hüttre! Minek?
Nem a város építi azokat, s nem is a kormány, hanem befektetők, akik profitot remélnek belőle. Az ő pénzük, az ő rizikójuk.
Akkor sem irodaház kell ide, nem a szolgáltatást kell erősíteni, abból van elég, hanem a termelést. Ma mindenki szolgáltatásból próbál megélni: a fodrász bemegy a vendéglőbe, fogyaszt, másnap a főpincér ballag át hozzá egy stuccolásra. Ez így kevés. Hozzunk létre munkahelyeket, termelő energiát!
Nehéz ügy, manapság az egész országból menekül az a termelő energia. Az elmúlt pár hónapban vagy négy multi jelentette be, hogy keletre telepíti kapacitását, legutóbb tán a Nokiát birtokló Microsoft intett búcsút közel kétezer munkavállalójának.
És akkor?! Miből éljen meg a budapesti ember? Új munkahelyek létesítésén kell dolgozzon a városvezetés.
Ön képes lenne munkahelyet, befektetőt hozni Budapestre?
Meg kell próbálni, az itt élők érdekében időnként a konfliktusokat is vállalni kell. De mondok mást. Javítani kell a közlekedést, leginkább úgy, hogy felszámoljuk a parkolási anomáliákat, és az autósok a csúcsidőn kívül használhassák a buszsávokat. Aztán: erősítsünk rá kulturális központ mivoltunkra, tegyünk meg mindent a turistákért. A legfontosabbak persze az itt lakók, az ő életüket kell minél komfortosabbá tenni. Egy jó város olyan, mint egy jó cipő: kényelmes és elegáns, aki belebújik, jól érzi magát. Legyen jó az itteniek közérzete! Ne lehajtott fejjel közlekedjünk kutyapiszkos utcákban, hanem emelt fejjel, mosolyogva.
Hepi lesz. Akkor is indul, ha nem kér önből az MSZP, a DK és az Együtt-PM?
Egyelőre maradunk a színen, aztán a megfelelő pillanatban döntünk. Először a kisebb pártokat kell rábírni, hogy ne indítsanak saját jelöltet – Bokrostól Schmuckig. Ha ez meglesz, bizonyára a nagy pártok is elgondolkodnak, s a józan eszükre hallgatva visszavonják saját főpolgármester-jelöltjüket. Mert a választási rendszer ezt kényszeríti ki.
Tényleg komolyan gondolja ezt az egészet?
Inspirál.
