Még itt a folyosón is pfújolják önt a fideszesek.
Hadd pfújoljanak. A szakértelem nem bolsevista trükk. Nincs takargatnivalóm.
Az hangzott el hétfő este az ülésteremben, hogy egy cég, melynek ön 42 százalékban tulajdonosa, 2000 és 2010 között hatezerhatszázmillió forint értékben kapott megbízást a Paksi Atomerőműtől. Igaz a vád?
Összevissza keverték a dolgokat. Én vagyok az első független nukleáris szakértő az országban, 1990-ben szereztem minősítést. Eredetileg matematikus mérnökként végeztem nukleáris szakterülettel, a nukleáris doktorim szilárdságtani témában készült. Az viszont igaz, hogy a kilencvenes években Gépkar kft. néven alakítottunk erre egy céget. Valóban szépen fejlődtünk, 2001-ben már közel egymilliárd forintos árbevételt realizáltunk.
Fotók: Kummer János
Öné a cég 42 százaléka. Kié a maradék 58?
A mérnöktársamé. Ő az igazgató.
Neki semmi köze a politikához?
Csak a fővárosban volt valami képviselő.
Ki ő?
Gábor Józsefnek hívják. Fejlesztő mérnök és mérnök közgazdász.
Ön meddig volt a Gépkar műszaki igazgatója?
Országgyűlési képviselővé választásomig, 2002-ig. Aztán amint mandátumhoz jutottam, lemondtam a cégben vitt pozíciómról.
És meddig tartotta meg a tulajdonrészét?
A cég 2010-es eladásig.
Miért adták el azt a menő vállalkozást?
Mert megüzenték, hogy el kell adni.
Ki üzente meg?
Hát azok a körök.
Milyen körök?
A Nyerges Zsolt-féle körök.
Hogyan üzenték meg?
Először azt tapasztalja az ember, hogy nem kap munkát. Aztán egyszer csak felbukkan valaki egy vételi ajánlattal.
Mennyiért adták el a Gépkart?
Névértéken.
Azaz?
Benne van az akkori vagyonnyilatkozatomban, hogy van egy 42 millió forintos követelésem. Az volt az.
Azóta kifizették azt a követelést?
Nagyrészt.
Aztán?
Aztán az új tulajdonos felszámolta a céget.
Akkor meg minek vette meg?
Mert úgy gondolta, tudja majd működtetni. De nem tudta.
Miért?
Mert Nyergesék nem engedték neki. A Közgép letarol mindent az atomerőmű területén. Tavaly úgy nyertek el egy 5,8 milliárdos munkát, hogy versenytársuk sem akadt, mert már el sem indul ellenük senki. Megjegyzem, az a tíz év alatti 6,6 milliárd forintos bevétel nem csak paksi megrendelésekből jött össze.
Hány százalék a paksi munka?
Több mint a fele.
Vagyis úgy négymilliárd.
Ne mondjunk számot.
Abból a négymilliárdból mennyi a profit?
Nagyon kevés.
Mennyi?
Ilyen két-három százalék.
Az tíz év alatt százmillió.
Áh! Talán ha negyvenmillió volt. Mondom, nagyon alacsony volt a nyereség.
Akadnak módszerek alacsonyan tartani egy milliárdos bevételű cég profitját. Még törvényesek is.
Nálunk nem történt semmi törvénytelen.
Földrengésállósági megerősítésre kapták a pénzt. Mi az a földrengésállósági megerősítés?
A paksi atomerőművet eredetileg a tízezer évenkénti legnagyobb földrengéshez méretezték, aztán amikor szóba került az uniós csatlakozásunk, akkor felemelték százezer évre. Ezt a munkát végezte a Gépkar.
A tervtől a betonkeverésig?
Persze. Mi nem úgy dolgoztunk, mint a Közgép, hogy elvállalja a munkát, negyven mérnököt ráállít, kiadja a többit, és leszedi a húsz százalékot. A Gépkar egy hatvanfős cég volt. Húsz mérnököm volt, és a többiek is magasan kvalifikált hegesztők, szerelők. Pakshoz a Siemens készített statikai terveket, ebben meghatározta, hol kell megerősíteni a szerkezetet, vagyis adott egy basic tervet. Mi ez alapján készítettük el a kivitelezési terveket, majd a kivitelezés is megtörtént.
Orbán Viktor szinte a védelmébe vette önt, hiszen azt mondta az ülésteremben: semmi problémája azzal, ha vállalkozik egy képviselő.
Remélem is!
Ön sem találja aggályosnak, hogy országgyűlési képviselőként olyan cégben volt közel felerészt tulajdonos, ami hat-, de legalábbis négymilliárd forintnyi állami megrendelést nyert el?
Nem. A Gépkart a baloldali kormányok idején is ellenőrizték. Pont úgy bekérték a papírjainkat, mint most a Fidesz.
Az önök kormányai voltak hatalmon, amikor az ön cége milliárdos munkát kapott. Nincs ezzel baj?
Cégünk legerősebb éve, 2001, az első Orbán-kormány idejére esett.
Amikor ön még nem volt képviselő. Aztán meg már az lett.
A miniszterelnök nem tételez fel rólam semmi rosszat. Mint ahogy nem is tételezhet fel, hiszen nincs benne semmi kivetnivaló. Mindig szigorú versenyben győztünk. Sőt. Sportot csináltak belőle, hogy letringeljék az árainkat.
Hogy mit csináljanak?
Letringeljék. Nem ismeri? Lenyomják.
Tényleg nem érezte aggályosnak, hogy országgyűlési képviselőként százmilliós állami megrendeléseket kapott a cége?
Abszolút nem, mert nem folytam bele a cég ügyeibe. A szakmai életem folytatásaként szakmai tanácsadó voltam a cég budapesti mérnökirodájánál, hetente egyszer-kétszer visszajártam.
Amikor képviselő lett, nyilván morális okból engedte el a gazdasági igazgatói posztot. Ugyanabból az okból nem kellett volna megválni a tulajdonrésztől is?
Ha ebben bármiféle összeférhetetlenség vagy simli lett volna, megteszem. De nem volt benne ilyen.
Nem a törvényes összeférhetetlenséget kérdezem. Hanem hogy etikus volt-e így.
Abszolút semmi problémát nem látok. Jelzem, kevesebb munkája lett a cégnek akkortól, hogy képviselő lettem.
Az MSZP-ben az ön reszortja ekézni Orbánékat Paks orosz bővítésével kapcsolatban. Most, hogy kipattant ez a Gépkar-ügy, marad önnél a feladat?
Továbbra is én viszek minden energetikai témát. A Fidesznek az velem a fő baja, hogy belelátok a lapokba. Erről az orosz szerződésről is előbb értesültem, mint mások. Azt is előbb tudtam, hogy Orbán eredetileg nem Paks miatt utazott ki Moszkvába, hanem hogy szabad felhasználású hitelt kapjon Putyintól, csak nem azt kapta.
Ön azt állítja, hogy Orbán bár pénzért ment, de ha már az eredeti terv nem jött össze, rábólintott Paks bővítésére? Ugye ezt nem mondja komolyan.
Így hallottam.
Miért tett volna ilyet a miniszterelnök?
A Közgép-birodalom nyomására.
Szóval meg sem fordul az ön fejében, hogy átadja másnak Paks ügyét?
Abszolút nem. Megpróbálnak lejáratni, de nem fog sikerülni.
Eztán bármikor feláll a Házban, kifütyülik, lehurrogják.
Nem tehetik. Maga a miniszterelnök erősítette meg, hogy nem történt jogsértés.
Ő annyit mondott, hogy nem feltételez jogsértést. Ami pedig az ügy morális oldalát illeti: ilyenekben önök tudtommal nem Orbánhoz mérik magukat.
Büszke vagyok a tudásomra, büszke vagyok a műszaki teljesítményemre.
Hat és félmilliárd. Ütős szám.
Tíz év alatt? Az csupán évi hatszázmillió forint. Az maga szerint sok egy hatvanfős vállalkozásnak? Nem sok. Aki ért hozzá, tudja, ez nem sok. Ebben egy lélektani motívum van: behozza az irigység faktort.
Csak még egyszer hadd kérdem: miért nem adta el 2002-ben a tulajdonrészét?
Mert öntudatos ember vagyok.
Öntudatosság? Vagy inkább ökörség?
Büszke ember vagyok. És egyenes.
Nem tudja levakarni magáról, hogy azért kapott állami megrendeléseket, mert bent ült a törvényhozásban.
Ki mint él, úgy ítél. A Fideszben zajlanak eszerint a dolgok. Ott a Közgép kitapos mindenkit mindenhonnan. De én hiszek a piacgazdaságban és hiszek a versenyben. Ezeket el kell takarítani, erről szólnak a választások. Azért jönnek ezekkel az aljas módszerekkel, mert nem akarnak eltakarodni. Ragaszkodnak a megszerzett pozícióikhoz.
