Belföld

Orbán rátalált a nemzet kincsére

Orbán (Orbán)
Orbán (Orbán)

Azt a reformáció adta, és a miniszterelnök szerint az felekezetre való tekintet nélkül mindenkié.

A reformáció a magyarságnak olyan nemzeti kincset adott, amely mindenkié tekintet nélkül a felekezetére. Ezt Orbán Viktor a Reformáció Emlékbizottság első ülésén, a Parlamentben mondta. A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából 2017-ben tartandó ünnepségeket előkészítő emlékbizottságnak a reformáció értékei közül a nemzetmegtartó szerepére is fel kell hívnia a figyelmet, mert az ország három részre szakadásakor a reformáció nélkül “a nemzeti életben maradás” aligha sikerülhetett volna – hangsúlyozta a kormányfő.

Magyarország mindig akkor volt erős, a nemzet is akkor volt egységes és rendelkezett kellő önbecsüléssel, amikor az állam nem ellenségének, hanem szövetségesének tekintette az egyházakat, különösképpen a történelmi egyházakat – tette hozzá. Szerinte fontos mai üzenete van annak is, hogy a magyar reformátorok a legjobb külföldi egyetemeken tanultak, de természetesnek tekintették, hogy utána visszatértek saját hazájukba, és itt szolgáltak.

500 éve a reformáció válasz volt az akkori Európa egyre jobban mélyülő válságára is, a kontinensnek “van mit tanulnia ebből a történetből”, szellemi megújulás nélkül ma sem keveredhet ki a válságból – mondta. Szerinte méltón emlékezni az 500. évfordulóról “önmagunk felé támasztott jogos igény”. A kormányfő helyesnek nevezte, hogy az állam és az egyházak közös testületben szervezik meg az ünnepi rendezvényeket.

Orbán Viktor fontosnak tartotta emlékeztetni arra is, hogy “nem volt olyan nagyon régen”, amikor még elnyomták az egyházakat, üldözték a vallást. Ezzel kapcsolatban idézte azt a “politikai bölcsességet”, amely szerint “az egyház olyan üllő, amelyen sok kalapács elkopott már”. “Bizony, mind a kalapács elkopott, mind a sarló kicsorbult, ezt jó észben tartanunk az ünnep előestéjén” – mondta a kormányfő.


Orbán Viktor (k), Balról Gáncs Péter (b), Kövér László (b2), Balog Zoltán (j2) és Bölcskei Gusztáv (j)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

„Térdre, imához”

A legenda az 1990-es évek eleji liberális Orbán Viktorhoz köti e mondatot – idéztük tavaly a 25 évessé vált Fideszt köszöntő írásunkban. Képviselői visszaemlékezésben mások mellett Ilkei Csaba utalt arra, hogy „amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt: ‘Térdre, imához!’, s néha ki is ment. Néhány ifjú demokrata ilyenkor kötelezően vigyorgott.” A jobbraáttal elmaradtak az antiklerikális kiszólások. Az eredetileg református kormányfő egyre több gesztust tett az egyházaknak, különösen a katolikusnak, (emlékezetes, hogy családostul kereste fel a néhai II. János Pál pápát), cserébe magához is láncolta azokat

Jakab Attila vallástörténész a Le Monde Diplomatique magyar kiadásában írt hosszan arról, hogy „az Orbán-rezsim szellemi alapját tulajdonképpen a demokráciát és a liberalizmust elvető, a német katolicizmus intellektuális peremvidékén elhelyezkedő Carl Schmitt politikai teológiája és jogfilozófiája alkotja”. A kutató szerint ennek lényege, hogy a politikai cselekvést a „barát-ellenség” ellentétpár határozza meg, az erkölcsnek nincs köze sem joghoz, sem politikához, gyakorlatilag minden jogszerűvé tehető. Magyarországon ez a jog- és politikai filozófia ötvöződik „azzal a bizánci hatalomfelfogással, hogy az ország (mint terület) tulajdonképpen a Hatalom birtokosának magántulajdona, a lakosok az ő alattvalói, és ő minden hatalom forrása (ő osztja a hivatalokat)” – írta Jakab Attila.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik