A nagy múltú iskola tanárai – szerkesztőségünkhöz is eljuttatott – nyílt levelükben a nyugdíjas pedagógusok elbocsátása és annak következményei ellen tiltakoztak. Emlékeztettek rá, hogy 2012. december 29-én kormányhatározat jelent meg a nyugdíjas pedagógusok felmentéséről. Abban 2013. július 1. szerepelt határidőként, amíg az érintettek dönthettek arról, a nyugdíjat választják vagy arról lemondva tovább szeretnének dolgozni.
Az iskola kérte a fenntartót, hogy maradhassanak azok, akiknek a munkáját nem tudják nélkülözni, pótolni, hiszen épp ők a legtekintélyesebbek, a legtapasztaltabbak. Csak a kollégák fele kapta meg azonban a lehetőséget, a másik fele nem. Ezt a tanári kar érthetetlennek nevezte, emlékeztetve rá, hogy a beláthatatlan következményekkel járó döntés és az eljárás azt sugallja, a tapasztalat, a tudás, a hűség, az elkötelezettség nem ér semmit.
Hoffmann Rózsa szerint a cél, hogy színvonalas legyen a köznevelési rendszer. Ehhez dolgozta ki az államtitkárság és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szakmai érvrendszerét, amely alapján döntöttek a nyugdíjpolitikai elvekről szóló kormányhatározat végrehajtásakor is. Ennek dacára előfordulhatott – ismerte el az államtitkár, hogy valaki a döntést méltánytalannak érezte, de az államtitkárság mindent megtesz azért, hogy szeptemberben zavartalanul kezdődjön a tanév.
„Ennek biztosítása érdekében az oktatási ágazat szándéka egy olyan módosításra irányuló előterjesztés előkészítése, amely a szakos ellátottság, illetve a kötelező feladatellátás biztosítása érdekében szükséges, zárolt státusok betöltésének engedélyezésére irányul. Feltett szándéka az is, hogy óraadóként külön, előzetes kormányzati engedély nélkül lehessen szerződést kötni az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő személyekkel.”
A nagyobb méretért kattintson a képre!
Hoffmann Rózsa végül együttműködést kért a Berzsenyi Dániel Gimnázium helyükön hagyott tanáraitól, mondván, a „közös munkához, mellyel az ország legnagyobb szervezeti átalakítását” viszik végbe, türelemre is szükség van.
