A kormány szerdai ülésén áttekintette a 2010 és 2012 között érvényben lévő, adóamnesztiával kapcsolatos intézkedéseket. A kérdéses időszakban mintegy 67 milliárd forint került vissza az országba. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár azt mondta, ez az összeg tíz százalékos adó befizetése után kerül vissza a magyar gazdaságba.
Lázár János az adóamnesztiával kapcsolatban megjegyezte, hogy az akció méltányos eljárást biztosított mindenkinek, aki valószínűsíthetően jövedelemoptimalizálás vagy adóelkerülés céljából elvitte a pénzét Magyarországról. Az államtitkár beszámolt arról is, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium arról tájékoztatta a kormányt: mintegy ezermilliárd forint lehet még külföldön, de egyes becslések szerint ez az összeg az 1500-2000 milliárdot is elérheti. Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztriában is folyik a külföldre vitt pénzek adóztatásának vitája – hívta fel a figyelmet Lázár János.
Az államtitkár bejelentette: a Miniszterelnökség, a gazdasági tárca és a Külügyminisztérium munkacsoportot hoz létre azért, hogy első körben Svájccal kezdjen egyeztetéseket a kimenekített jövedelmek ügyében. A kétoldalú tárgyalásokat „kifejezetten német, osztrák és brit mintára” kívánják lefolytatni.
A magyar kormány azt szeretné, ha a svájci bankok megismerhetővé tennék a magyar betétekre vonatkozó információkat. Az így fellelt pénzeket 35 százalékos átlagos forrásadóval fogják sújtani. Svájc együttműködése nélkül elképzelhetetlen ezeknek a pénzeknek az adórendszerbe való bevonása – ismerte el Lázár János, aki megdöbbentőnek tartaná, ha Svájc nem az átláthatóság oldalán állna.
Az államtitkár megjegyezte: Svájc az elmúlt években azt bizonyította, hogy érdekelt bizonyos adatnyilvánosságban. Érintett a kérdésben még néhány európai ország, de azoknál egyszerűbb lehet a helyzet, hiszen többségük tagja az Európai Uniónak. Ciprussal összefüggésben az államtitkár úgy fogalmazott: elengedhetetlen a kettős adóztatással kapcsolatos egyezmények felülvizsgálata. Lázár János ugyanakkor emlékezetett: „néhányan a magyar közélet zászlóvivői közül ciprusi offshore számlán látták pénzüket biztonságban”.
Ugyanakkor kérdéses, hogy Svájc belemegy-e egy ilyen együttműködésbe. A számlák mögött sem mindig azonosítható be a tulajdonos állampolgársága, hiszen akár offshore cégeken keresztül is forgathatja bárki a pénzét Svájcban. Az már korábban napvilágra került, hogy Magyarország is csatlakozni akar azon államokhoz, amelyek az adózás és egyéb pénzügyek területén együttműködésre törekszenek Svájccal. A tavaly decemberben a Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint a dokumentum véglegesítéséhez kapcsolódó iratokat haladéktalanul a kormány elé kell terjeszteni.
Mint korábban megírtuk, a brit The Guardian összefoglalója szerint hazánkból 242 milliárd dollár, vagyis mintegy 56 ezer milliárd forint távozott szűk három évtized alatt. A pénz több mint kétszerese a magyar államadósságnak. A „globális” lista szerint harmadikak vagyunk a kimenekített pénzek mennyiségét tekintve, Kuvait és Szingapúr után.
Beintett a banktitoknak az OECD
Korábban az OECD módosította a kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezményének információcserére vonatkozó cikkét. Ez a változás azért jelentős, mert így a magyar adóhatóság is hatékonyabban léphet fel azokkal szemben, akik külföldön próbálják eltitkolni jövedelmüket. Míg az adóhatóságok saját országukban általában könnyebb helyzetben vannak, és folyamatosan kérhetnek információt az adózóktól, más hatóságoktól vagy pénzintézetektől, addig a külföldön tevékenykedők körében jóval nehezebb a tényleges jövedelem felderítése. Az adóhatóságok közötti együttműködést többek között az államok által kötött kétoldalú adóegyezmények segíthetik, melyek nemcsak az EU-n belül, hanem azon kívül is lehetővé tehetik az információcserét.
Az adóhatóságoknak eddig is lehetősége volt kérelemre történő, automatikus vagy spontán információátadásra. Az egy-egy adózóra vonatkozó adatokat az adóhatóságok saját területükön belül folyamatosan gyűjtik és nyilvántartják, majd akár megkeresés alapján, akár előre meghatározott rendszerességgel egyik államból a másikba továbbítják. A NAV is hozzájuthat például egy magyar adózónak a külföldi érdekeltségeire, kamat-, osztalék- vagy jogdíjjövedelmére vonatkozó információhoz, feltéve, hogy az érintett állammal van Magyarországnak adóegyezménye.
Az OECD újításának tekinthető, hogy az automatikus adatszolgáltatás kiterjeszthető az adózók egy egész csoportjára is, anélkül, hogy egyenként megneveznék őket. Ez néhány állam vonatkozásában az adózókra kifejezetten hátrányos lehet, ugyanis anélkül, hogy érintettek lennének saját adóhatóságuk szempontjából, egy külföldi információáramlásnak mégis az alanyaivá válhatnak. Továbbá, egyik adóhatóság sem köteles értesíteni adózóit arról, hogy: róluk milyen adatokat szolgáltatott, illetve rájuk vonatkozóan érkezett-e más államból megkeresés.
Az automatikus információcsere az adózókra kifejezetten hátrányos lehet, mert az adóhatóság bizonyos időközönként olyan információkhoz juthat, ami akár külföldi bank vagy más pénzügyi intézmény birtokában van. Az OECD-módosítások egyértelműen az információcsere adóhatóságok közötti megkönnyítését célozzák, de kérdés, hogyan is működik ez majd a gyakorlatban. Az egyes adóegyezmények továbbra is túl általánosan rendelkeznek az információcseréről, ami bizonytalanságra adhat okot. Továbbá, az adóegyezmények csak az érintett, rendszerint két szerződő államot kötelezik, és számos adóparadicsomi állammal nincs is kétoldalú egyezmény. A leghatékonyabbá az tenné az államok közötti információcserét, ha az adóparadicsomokban őrzött jövedelmekről is nyerne valamennyi adóhatóság információkat, de ez jelenleg is csak egy kiemelt adópolitikai célkitűzés víziója mind az EU, mind az OECD államai számára.
