A kormány – korábbi ígéretei és a 2008-as népszavazás eredménye ellenére – gyakorlatilag bevezeti 2013-tól a felsőoktatási tandíjat. A „tandíj” szót persze nem ejti ki a száján sem Orbán Viktor, sem Balog Zoltán, sem Hoffmann Rózsa vagy más kormányzati szereplő, de tény, hogy 2013-tól 10 ezer egynéhány főt leszámítva (akiknek csak a röghöz kötést kell vállalniuk) minden főiskolásra vagy egyetemre bekerülő hallgatónak fizetnie kell a tanulmányaiért. A leendő hallgatók választása annyi, hogy vagy előre kifizetik a drasztikusra növelt képzési költségeket, vagy hitelt vesznek fel, s utólag fizetik ki azt. Lehetne 46 ezer olyan hallgató, akinek „csak” féltandíjat kell majd fizetnie, plusz vállalni a röghöz kötést, ám ez a részösztöndíjas konstrukció tavaly látványosan megbukott, a hallgatók közül alig jelentkeztek erre. Várhatóan egy év alatt nem nőtt meg az ázsiója e „duplán terhelt” formának.
Tavaly az ideinél sokkal kisebb mértékű változások hatására már a felvételire sem jelentkezett több tízezer végzős, egyszerűen eltűnt 32 ezer olyan fiatal, akik „normál esetben” magyar diplomáért kezdtek volna el tanulni. Hogy hova tűntek, erről pontos képünk még ma sincs, de több jel mutat arra, hogy sokan – és köztük a legjobbak – a külföldi felsőoktatást választották.
Nincs tandíj, de
Európa több államában ugyanis nincs tandíj, vagy ahol van, nem olyan magas, mint Magyarországon. Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban és másutt is igencsak megnőtt a magyar hallgatók száma. Pontos statisztika ugyan nincs ezekről (ez az oktatási kormány egyetlen érve az ilyen „híresztelések” lesöprésére), de lassan mindenkinek van ismerőse, aki ezt az utat választotta.
Fotó: AFP / Tiziana Fabi
Az európai statisztikák szerint Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Észtországban, Írországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovéniában a többség fizet valamilyen tandíjat, és a kisebbség kap csak különféle ösztöndíjat. Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, Máltán viszont nincs tandíj, és egyelőre Ausztriában sincs. Ez utóbbiban akkor veszti el egy hallgató a tandíjmentességet, ha két szemeszterrel tovább marad a rendszerben, mint a minimális képzési idő. A többség nem fizet az Egyesült Királyságban, Litvániában sem. Mindez alapvetően a belföldi hallgatókra vonatkozik, de a tagországokban az unió állampolgáraira ugyanez igaz.
Tehát a magyar fiataloknak elsősorban Ausztria, de Anglia, Skandinávia és Dánia is szóba jöhet az ingyenes felsőoktatás tekintetében. Skandináviában is el lehet boldogulni angol nyelvvel a legtöbb képzésen. Viszont mind a szigetországban, mind az északi államokban nagyon magas a megélhetés költsége.
Bécs: 600 euro
A Bécsben működő Magyar Diákok Egyesületének információi szerint egyre több hallgató vette nyugati szomszédunk felé az irányt. Az osztrák szakminisztérium statisztikái alapján jelenleg 1541 magyar hallgató tanul az osztrák felsőoktatásban. A hallgatók közel 80 százaléka Bécsben (Universität Wien, Wirtschaftsuniversität Wien), további 15 százalék Grazban. Az egyesület szerint a trend nem állt meg, sőt megugrott a magyar diákok „kivándorlási” kedve, Ausztriában ugyanis elismerik a magyar érettségit, és ami a legfontosabb, nincs tandíj, és általában felvételi sem. Jelenleg szemeszterenként mindössze 17 eurót kérnek regisztrációs díjként a hallgatóktól.
A bécsi magyar hallgatók szerint nagyjából 600-800 euróból (180-200 ezer forint) tud egy diák „alsó hangon” megélni havonta. A kollégium ebből 200-300 euró, a Semesterkarte Wien (bérlet az összes bécsi közlekedési eszközre) 128 euro. Az élelmiszerárak hasonlóak a Magyarországihoz, bár a húsáru drágább. A szolgáltatások viszont a magyarországi árak többszörösébe kerülnek. Ezt az összeget sokan a különböző tanszékek által meghirdetett munkával tudják előteremteni, de hallottunk olyanokról is, akik úgy spórolnak, hogy a határ mellett élnek, és bejárók az egyik bécsi egyetemre.
Drágák a skótok
Skóciában nincs tandíj, a továbbtanulást a SAAS nevű szervezet finanszírozza a hazai és az EU-s diákok számára. Diákhitelt nem lehet felvenni, csak azoknak jár, akik a felsőoktatás megkezdése előtt minimum 3 évet az Egyesült Királyságban éltek. Magyar diákhitelt (Diákhitel 1.) azonban felvehet a Skóciába szakadt magyar hallgató.
Fotó: AFP / Gabriel Bouys
Az FN24-nek egy ilyen fiatal nagyjából 600-650 fontra (210-230 ezer forint) becsüli a havi megélhetési költségeket. „A szállás havi 250-400 font. Ha – szupermarketben vásárolva az alapanyagot – főzök magamnak, nem eszem menzán, étteremben, és nem kávézgatok kávézókban, akkor napi 5 fontból kijön a kajám. Heti 50 fontból ki lehet úgy is jönni, ha megiszol még 1-2 korsó sört. Erre jön még a havi közlekedés, ami nyilván várostól függ. Nekem havi 25 font az egyetem–város távra a közlekedés. Aztán kérdés, hogy az ember vesz-e tankönyvet. Minden tankönyv minimum 35 font, de van, hogy 55. Ezeket én sosem veszem meg, de minden félévben 100-150 fontomba kerülne” – árulta el tapasztalatait skóciai forrásunk. Mint mondta, ösztöndíjak nem nagyon vannak, de van lehetőség heti maximum 20 órányi munkavállalásra – leginkább éttermekben, boltokban, kávézókban, bárokban és pubokban, de lehet felügyelni értelmi és fizikai fogyatékos diákokra is – mintegy 6 fontos órabérért.
Németország: szinte minden diák dolgozik
Németországban a legtöbb tartományban nincs tandíj, de például Bajorországban van, igaz, most vitatkoznak az eltörléséről. A lapunknak nyilatkozó, Berlinben tanuló hallgatónak nem kell tandíjat fizetni, szemeszterenként van egy nagyjából 200 eurós regisztrációs díj, ezért viszont ingyenes a tömegközlekedés. Az, hogy lakásra mennyit költ az ember, attól függ, hogy melyik német városban él. Berlin olcsónak számít, München vagy Hamburg viszont drága. „Egy átlagos német városban egy átlagos kétszobás lakást rezsi nélkül kb 400 euróért lehet bérelni.” Mindent egybevetve egy Németországban élő diáknak is ki kell fizetni havi 500 eurót (140 ezer forintot) a megélhetésére. Viszont diákként könnyű munkát vállalni, szinte mindenki dolgozik valamit a tanulás mellett, minimum 10 eurós órabérért.
Drága Dánia
Dániában sokkal drágább a lakás és az étkezés, mint Németországban, viszont pénzt is többet lehet keresni. Tandíj nincs. „Körülbelül 3000 koronáért lehet nagyon kicsi kollégiumi szobát bérelni. Kíváncsiságból megnéztem, hogy most mondjuk, mennyiért találnék egy egyszobás lakást közepesen jó helyen: 4000-5000 korona minimum. Viszont 130 koronás órabér diákmunkáért átlagos, valószínűleg ez inkább a minimum. Itt is az a normális, hogy a diákok dolgoznak a tanulás mellett (pedig a dánok az államtól elég jó ösztöndíjat kapnak, ami alanyi jogon jár). A külföldiek nem kapnak állami támogatást. Közlekedésre Koppenhágában nem kell költeni, vagyis csak egyszer: elég, ha veszel egy használt biciklit” – írja a dán fővárosbeli lehetőségekről egy magyar diák.
