Már többször írtunk a Vam Design Centerben látható világhírű, sok helyen botrányt okozó Bodies 2. tárlatról. A preparált testek, testrészek impulzív élménye után, kifelé menet szerdától egy újabb sokk éri a kiállításlátogatót: a XXII. kerületi Rendőrkapitányság elrettentésre építő drogprevenciós kölcsöntárlata. Mellesleg a Múzeumok Éjszakája keretében szombaton Stohl András tart itt előadást „Mit okoz a drog?” címmel.
A kiegészítő kiállítás koncepciója az, hogy a látogatók a Bodies 2.-n végighaladva „megismerjék a testük működését és azt, hogy a dohányzás, az alkohol, és a drog milyen elváltozásokat okozhat a szerveikben”. Majd ezután a prevenciós kiállításhoz érkezve szembesüljenek a fájdalmas valósággal – legalábbis ez olvasható a sajtóanyagban.
Ez pedig a valóság
Fotó: Hír24
„Én már annyi hullát láttam, hogy egy életre elég” – mosolyogja meg Fülöp Valter rendőrezredes a szervezők aggódó kérdését, hogy bírja-e a Bodies preparált halottainak látványát. Korábban arról beszélt az újságíróknak, hogy tavaly 1500 eljárás indult a fővárosban kábítószer-ügyben, és hogy nem a fogyasztókat, hanem a terjesztőket, előállítókat akarják fülön csípni.
Mint mondta, mostanában megerősödtek a budapesti drogpiacon az afrikai és a vietnámi csoportok. Az előbbieknek inkább a kokain, az utóbbiak inkább a marijuana a „szakterületük”. De egyre elterjedtebbek a designerdrogok is. Bár ebben történt némi előrelépés azóta, hogy a kormány C-listára tette, azaz elérte, hogy legalább legálisan ne lehessen árulni ezeket. A rendőrségi drogügyekkel foglalkozó osztályának tevékenységét mindenesetre úgy írta le, hogy olyan, mintha „vödörrel mernénk a tengert”, ezért leginkább a megelőzésre koncentrálnak.
A kiállítást beharangozó sajtótájékoztatón Stemler Mihály pszichológus azt emelte ki, hogy a megelőzésben a legfontosabb szerepe a szülőknek van. Az ő szeretetük, figyelmük óvhatja meg a gyerekeket a drogtól, és az, ha nyíltan, őszintén és sokat beszélgetnek velük. Nagyon fontos a minta is, hiszen hiába mondjuk cigivel a kezünkben, hogy „ne dohányozz kisfiam!”.
A legmagvasabb gondolatokat az Emberi Erőforrás Minisztérium Szociális, Család-és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője, Téglásy Kristóf mondta. Kijelentette, hogy az ifjúsági probléma és a drogprobléma közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, mert a „fiatalokra emberi erőforrásként tekintünk”. Azt is leszögezte, a cél az, hogy a gyerekekkel megértessük, „nem ciki azt mondani, hogy nem!”. Továbbá el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy van könnyű és nehéz drog. Büszkélkedett a C-lista bevezetésével („legalább a pofátlan terjesztést ezzel megszüntettük”), és azt is megtudtuk tőle, hogy társadalmi igény volt a Btk. módosítására.
Kattintson a képre, nézze meg a Bodies 2-t!
Ami a prevenciós tárlatot illeti, elsősorban az az érzése az embernek, hogy pár diák összedobott néhány paravánt a drogokkal kapcsolatban feliratokból és fotókból. Elég viccesen néz ki a kiállításrendezésben világszínvonalú Bodies után ez a terem. A kétdimenziót egyetlen elem töri meg, a felravatalozott, nyitott koporsó, benne a kábítószer-használat eszközei, valamint áldozatok fotói. Az ilyen elrettentésre épülő prevenció sehol a világon nem vált be, hiszen ez a látogatókban inkább a „velem ilyen nem történhet”-érzést kelti, noha épp az ellenkezője lenne a cél.
Stemler Mihály a Hír24 kérdésére azt mondta, ő nem tart ettől a hatástól, azt azonban elismerte, így önmagában kevés ez a tárlat, mondjuk egy gimnazista osztály „meggyőzéséhez”, de alap lehet a témáról való beszélgetés elindítására.
A kiállításon megtudhatjuk, hogy a drog „Egyenes út a halálhoz”, valamint hogy „Hazug ámulat”, van egy „Mit tehetünk mi, szülők”-paraván is. Az egyik tablón elolvashatjuk, hogy az „első alkalmakkor kíváncsiságból, baráti unszolásra fogyasztják a kábítószert, majd alkalmi fogyasztókká válnak. Rövid idő elteltével a korábban a jó hangulat eléréséhez szükséges drogadag már nem elég, mivel a szervezet egy idő után nem reagál olyan hevesen az addig elégséges mennyiségű anyagra. Emiatt egyre több vagy töményebb (esetleg keményebb) drogra van szükség a kívánt állapot eléréséhez…” A „Szemek, árak”-táblán a pupilla-összehúzódást szemlélhetjük meg.
Just say no
Az egész kiállítás a Nancy Reagen által elindított “just say no” elvre épít, noha ez ott sem jött be. Amerikában újabban a “just say NO to drugs” (mondj nemet a drogokra) szemellenzős jelszavával szemben egyre népszerűbb a “just say KNOW to drugs” (mondd, hogy ismered a drogokat) szlogen. Ezen avíttas – minden interakciót nélkülöző, érdeklődést nem felkeltő – tárlatból túl sok ismeretet nem szereznek a gyerekek a drogokról, annak hatásairól.
A VAM Design Center augusztus 20-ig tartó akciója dicséretes, még akkor is, ha nyilván a fő kiállítás népszerűsítése a ravasz cél. Ám a megvalósítás, a tárlat hatékonysága a fiatalok drogprevenciójában eléggé vitatható. Egy jó osztályfőnök, tárlatvezető vagy szülő persze sokat tehet azért, hogy az unalmas és – a koporsóval sokkolónak szánt – tárlat mégis elérje célját.
