A bűnszervezetben, társtettesként elkövetett zsarolás és testi sértés miatt három év fegyházbüntetésre ítélt V. Viktor védője azt hangoztatta: az ügyfele esetében hozott elsőfokú ítélet megalapozatlan, mert felderítetlenségeket hagy figyelmen kívül, ugyanakkor egyes esetekben téves következtetéseket von le tényekből. Állítása szerint a férfi csupán egy pofont adott a sértettnek. Egyben kifogásolta, hogy ügyfelét az elsőfokú eljárás több olyan tárgyalására nem idézték be, amelyen őt érintő kijelentések hangzottak el, így azokra érdemben nem tudott reagálni. Mindezek alapján a nem jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
A bűnszervezetben, különös visszaesőként társtettesként elkövetett zsarolás és testi sértés miatt szintén három év fegyházra ítélt D. István védője azzal érvelt ügyfele felmentése mellett, hogy védence nem tudta, miért verik meg P. Istvánt, akinek bántalmazása és vagyonának elvétele között hosszabb idő telt el, így nem bizonyítható ok-okozati összefüggés.
Egy másik férfi megverésében marasztalták el társtettesként elkövetett testi sértésért, és ítélték egy év – négy esztendőre felfüggesztett – börtönre első fokon J. Henrik Tamást. Védője most arra hivatkozott: egyetlen ember vallott védence ellen, és az ő eltérő időpontban tett terhelő kijelentéseiben is ellentmondások fedezhetők fel. Ugyanakkor a többiek leírásából kiolvasható, hogy a sértettet Cz. Attila és P. István bántalmazta, ügyfele nem.
A társtettesként elkövetett zsarolás miatt egy év tíz havi – három évre felfüggesztett – börtönre ítélt Z. Csaba védője azzal érvelt: az a pénzszállítás, amellyel ügyfelét vádolják, nem történt meg, ezért felmentést kért.
Mint mondta, ügyfelének neve évek múltán vetődött fel az ügyben, amelynek főszereplője, Cz. Attila előszeretettel juttatott rendőrkézre vagy tett félre más módon az útból mindenkit, akinek tevékenysége zavarta az övét.
A bűnszervezetben bűnsegédként elkövetett lopás miatt három év fegyházra ítélt M. József védője szerint a per anyagában számos iratellenes, megalapozatlan megállapítás szerepel, sokszor pedig csupán tanúvallomásokra alapoznak. Hangsúlyozta: védence az olajlopásra szolgáló vezeték kiépítésében csak pofonok hatására, a további bántalmazástól való félelmében vett részt. A bűnszervezetben elkövetés mellőzését kérte, valamint azt, hogy az első fokon kiszabottnál enyhébb, felfüggesztett büntetéssel sújtsák ügyfelét.
Felmentést vagy enyhítést kért a bűnszervezetben társtettesként elkövetett lopás vádjával első fokon három év fegyházra ítélt M. Alajos védője, és okokat látott az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezésére is. Hivatkozott egyebek mellett arra, hogy ügyfele az egyik, bizonyítékként szolgáló felvételen látható személynél jelentősen alacsonyabb – e tény ismeretében pedig kizártnak nevezte az azonosságot a férfit korábban a képen azonosító szakértő. Kérte a bűnszervezetben elkövetés törlését, valamint felfüggesztett büntetés kiszabását. Egyebek mellett arra hivatkozott: a telefonlehallgatásokban van olyan anyag, amelyben róla beszélnek, de egy sincs, ahol ő szólalna meg.
Utolsó felszólaló védőként a lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélésért első fokon két év – négy évre felfüggesztett – börtönbüntetéssel sújtott M. György ügyvédje azt hangoztatta, hogy ügyfele 10-12 lőszert kapott valakitől, nem arzenált vásárolt, mint azt P. Sándor vádlott közölte. A védő azt kérte, hogy ez utóbbi vallomást rekesszék ki a figyelembe vehetők köréből, mindennek alapján pedig változtassák meg a tett minősítését, és enyhébb büntetést szabjanak ki, vagy helyezzék hatályon kívül az első fokon meghozott döntést.
Ezt követően kezdődött meg a vádlottak felszólalásának sora. A bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett lopásért, bűnsegédként elkövetett zsarolásért és rablásért első fokon nyolc és fél év fegyházra ítélt B. József Béla azt jelezte: az Egér úti rablásban beismeri felelősségét, a többi vádpontban nem.
P. István, aki 17 és fél év fegyházat kapott első fokon bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett emberölés, valamint lopásra való felbujtás és rablás bűnsegédsége miatt, azt kérte: “csak azért üljek, amit elkövettem, ne más hamis vallomásáért”. Egyszerre kérdőjelezte meg P. Sándor és az ügy különösen védett tanújának a szavahihetőségét, utóbbi vallomása kapcsán felvetve: ha kisebb súlyú cselekményekről virágnyelven beszéltek, miért tárgyaltak volna nyíltan egy emberölésről.
A bűnszervezetben, társtettesként elkövetett lopásért nem jogerősen három évi fegyházbüntetéssel sújtott R. György azt kérte, a büntetés kiszabásánál vegyék figyelembe az időmúlást, valamint azt, hogy kiskorú gyermeket nevel, míg az ugyanilyen minősítés és büntetés ellen fellebbező H. Márton enyhítést kért.
A bűnszervezetben, bűnsegédként elkövetett lopásért első fokon egyaránt három és fél év fegyházzal sújtott két egykori rendőr közül K. Tibor jelezte: egyetlen pontban sem ismeri el bűnösségét. Sz. István pedig azt mondta, úgy kerülhetett az ügybe, hogy működése sértette két vádlott – Cz. Attila és P. István -, valamint két megyei rendőri vezető érdekeit.
Cz. Attila enyhítést kért, a Sz. Miklós és testvére tagadta a maffiatevékenységet, K. Ferenc szerint “túlzott” az életfogytiglanja.
Az első fokon bűnszervezetben felbujtóként elkövetett emberölés, társtettesként elkövetett zsarolások, társtettesként és felbujtóként elkövetett rablás, lőfegyverrel, lőszerrel, robbanóanyaggal visszaélés és felbujtóként elkövetett rongálás miatt 20 év fegyházra ítélt Cz. Attila kijelentette: az ítéletet megérdemli, de kéri, vegyék figyelembe, hogy nagyban segítette az eljárást, ezért lényegesen enyhébb büntetést kért.
“Igazából soha nem vezettem bűnszervezetet” – mondta az egyebek mellett bűnszervezetben, felbujtóként elkövetett emberölésért nem jogerősen 18 és fél év fegyházra ítélt Sz. Miklós, aki szerint “életszerűtlen az egész történet, amit a Cz. Attiláék hazudnak” róla és bátyjáról. Hasonlóan nyilatkozott az azonos tartalmú fegyházbüntetésre ítélt testvére, Sz. István is, aki egyebek mellett felhozta, senkit nem ismert az “olajos csapatban”, egyetlen közös ügyük sem volt, ők pedig soha nem voltak “a pénz közelében”.
A bűnszervezetben elkövetett emberölésért 20 év fegyházzal sújtott P. Sándor kijelentette: “bánom, amit tettem”.
A bűnszervezetben elkövetett emberölésért életfogytig tartó fegyházra ítélt – feltételesen legkorábban 35 év múlva szabadon bocsátható – K. Ferenc úgy nyilatkozott, ha a bíróság úgy látja, ő “mindennek a rossza”, akkor “ennyi büntetés jár” neki. “Én úgy érzem, hogy vér nem tapad a kezemhez” – mondta, hozzátéve, “kicsit túlzottnak tartom ezt a 35-öt”.
A társtettesként és bűnsegédként elkövetett rablás miatt kiszabott hat és fél évi fegyházbüntetése ellen fellebbező B. László családi körülményeinek figyelembe vételét és enyhébb büntetést kért, míg az emberölésre és rongálásra való felbujtásért kirótt, 15 év fegyházbüntetését megfellebbező K. Antal arra hivatkozva kérte felmentését, hogy a terhére rótt cselekményt nem követte el.
A lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés miatt egy év tíz hónap, négy évre felfüggesztett börtönnel sújtott M. Tamás Zoltán azzal védekezett, ő csak “belecsöppent” a történetbe, míg a rablásban nyújtott bűnsegédség, valamint lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés miatt nem jogerősen öt év fegyházra ítélt P. Zoltán azt mondta, “semmilyen bűncselekményt nem követtem el, és nem is tudtam róla”.
A társtettesként elkövetett zsarolás miatt nem jogerősen egy év tíz hónap, három évre felfüggesztett börtönnel sújtott Z. Csaba arról beszélt, semmit nem követett el abból, amit első fokon a terhére róttak, az utóbbi évek pedig bizonyították, hogy az övé “nem egy bűnözői életpálya”.
A bűnszervezetben, társtettesként elkövetett lopás miatt első fokon három év fegyházzal sújtott M. Alajos könnyeivel küszködve kérte felmentését, megjegyezve, “közvetlen bizonyíték csak arra van, hogy hamis a vád ellenem”.
A rablásért, testi sértésért és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélésért első fokon 20 év fegyházzal sújtott K. Péter – megjegyezve, nem áll értetlenül az előtt, hogy börtönbe kell vonulnia – azzal mentette magát: “akkor nekünk néhány másodpercünk volt eldönteni dolgokat”, noha kétségtelen: ő nagyon rossz döntést hozott.
A tárgyalás végén Kovács Tamás tanácsvezető bíró jelezte: március 22-én lesz a következő nyilvános ülés, amikor “nem történhet igazából más, mint határozathozatal”.
Fotó: Sipos Kata
