Jobbik az EU ellen (Fotó: MTI)
Az európai szélsőjobb üdítő színfoltja hazánk ma már egyetlen deklaráltan nem demokratikus szélsőjobboldali pártja, a Jobbik. Szavazói a közhiedelemmel ellentétben iskolázottak, jómódúak és köztük található a legtöbb ateista. Ezekre a következtetésekre jutott közös elemzésében a Political Capital és a brit Demos Intézet, melyet hétfőn mutattak be. Jamie Bartlettel a Demos szélsőséges és erőszakos csoportokkal foglalkozó osztályának vezetőjével ezentúl beszélgettünk még a meleg és a szigorúan hetero-szélsőjobboldaliság közti áttörhetetlennek hitt falról, valamint arról, hogy jelenleg a szélsőjobboldal legmenőbb tulajdonsága a geekság és mit kezdene a Jobbik több százezer muszlim bevándorlóval.
Miben különbözik a Jobbik az európai szélsőjobb közösségektől általánosságban? Mi teszi egyedülállóvá?
Először is, a szélsőjobboldali szervezetek alaptulajdonságai igen hasonlóak, a hozzájuk vonzódó, őket szimpatikusnak tartó emberek problémái hasonló forrásból erednek. Az viszont egy hamis kép, hogy csak a kontextus változik országonként és nyugatról keletre haladva elég a muszlimokat romákkal behelyettesíteni. Ez nem ilyen egyszerű.
A kutatásunk során megvizsgáltuk a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok Facebook oldalainak a közönségét. Ez egyszerű volt, hiszen mindössze a Facebook kezelőfelületének jobboldalán található reklámdobozba kellett bekerülnünk. Kérdőívünk automatikusan idekerült a pártok oldalát lájkoló felhasználóknál és jelentősszámú kitöltött kérdőívet kaptunk tőlük vissza. Magyarországon ezt a felmérést a Political Capital végezte, a Jobbik Facebook oldalát kedvelők körében.
Az európai szélsőjobboldali szervezetek Facebook oldalainak tagságát elemezve arra jutottunk, hogy Nyugat-Európában a párthoz, vagy legalább a rajongói oldalhoz csatlakozás elsődleges motivációja, hivatkozási alapja a bevándorlás, második helyen pedig az iszlám fundamentalista aktivitással szembeni ellenszenv áll.
Magyarországon azonban az első helyen a romaellenesség, második helyen pedig a bűnözés elleni küzdelem állt. Más statisztikákból kiderül, hogy a jobbikos Facebook felhasználókat nagyjából 10-szer,20-szor nagyobb arányban aggasztja a bűnözés, mint az átlag magyar választót. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a Jobbik a bűnözést a cigánykérdéssel kötötte össze.
Így égették a zászlót Novák Elődék
Egy másik jellemző különbség, hogy minden problémát, még a cigánykérdést is a zsidókérdésre, összeesküvés elméletekre vezetik vissza, a romákat a zsidók biológiai fegyverének nevezve. Talán nyomokban fellelhetőek Nyugat-Európában is olyan szélsőjobboldali sejtek, akik hasonló antiszemita érvrendszert használnak, de ilyen domináns szereplőkről semmiképpen nem lehet beszélni. Ezek nyugaton inkább elszigetelt neonáci csoportokra jellemző ideológiák, az egyre növekvő támogatottsággal rendelkező nyugat-európai szélsőjobboldali pártok elsöprő többsége elutasítja őket. Ez persze nem volt mindig így, a Brit Nemzeti Párt és a francia Nemzeti Front is rendelkezik antiszemita gyökerekkel, ám ezeket már túlnyomórészt felváltotta a muszlimellenesség. Kérdés persze, hogy a Jobbik vajon akkor is inkább az antiszemita vonalat követné-e, ha az országban 5-8 százalékra nőne a bevándorlók aránya, főleg a muzulmán országokból, mint az történt számos nyugat-európai országban.
Ma Nyugat-Európában az ehhez hasonló antiszemita gondolatvilág sokkal inkább a szélsőbaloldal sajátja. A szélsőjobboldalhoz hasonlóan azonban az ő –szintén meglehetősen fiatal – bázisuk is folyamatosan növekszik. Az összeesküvés elméletek szépsége egyébként, hogy mindegy melyik szélen áll az ember, egyformán hihet ugyanazokban a konspirációkban.
Elképzelhető bármiféle közeledés, együttműködés az egymással sokszor homlokegyenest ellenkező elveket valló európai szélsőjobboldali pártok között? Hiszen a tradicionális szélsőjobb és a nyugati új szélsőjobb irányzat támogatottsága is emelkedőben van, érdekükben állhatna az összefogás.
A nyugati szélsőjobboldali pártok jó részének a zászlaján a demokrácia és az emberi jogok védelme lobog, nehezen elképzelhető, hogy szorosabb viszonyt alakítanának ki egy olyan párttal, amely – ahogy hallottam a hétvégén – nyíltan szakított a demokratikus hagyományokkal.
A nyugat-európai szélsőjobboldali pártok elsődleges célja most már az, – és erre minden esélyük meg is van – hogy koalíciós tényezővé válhassanak a következő kormányban, tehát minél jobb választási eredmények elérése a demokratikus választási rendszer keretein belül. Az ő megítélésüknek kifejezetten ártana, ha olyan szalonképtelen, antidemokratikus elveket valló pártokkal kapcsolnák össze őket a választóik, mint például a Jobbik. Ha mégis ezt tennék, rövid úton kiesnének a versenyből. A Jobbik esetében is feltűnnek olykor egy konszolidációs törekvés jelei, de érdemi jelentőségű irányváltásról nem beszélhetünk.
A Jobbik és az európai szélsőjobb közös értékei az erőteljes euroszkepticizmus, valamint a fősodorba tartozó politikai szereplők elutasítása, ám a felsorolás itt meg is áll, szinte minden egyébben különböznek. A Jobbik retorikája és aktivitása tökéletesen alátámasztja a nyugat-európai sztereotípiákat az antiszemita, cigányellenes Kelet-Európáról.
Egyedül a vártán?
Nem is keresnek szövetségest, látszólag minden igényüket kielégíti a szimpla nacionalizmus, csakúgy, mint a kelet-európai régióban létező többi szélsőjobboldali párt esetében. Ami náluk az országra jellemző kulturális jegyek és történelem megőrzése az Unióval és a globalizációval szemben, az Nyugat-Európában a keresztény Európa védelme a bevándorló muzulmán tömegekkel szemben, akár egymással összefogva.
Elsőre nem gyulladt meg (Fotó: MTI)
Mi az oka annak, hogy a globalizáció egyik alappillérének számító világháló legnagyobb politikai haszonélvezői a szélsőjobboldalit pártok lettek?
Ebben a versenyben a szélsőjobb mindenképpen jelentős versenyelőnyben van. Ennek fő oka, hogy a hagyományos médiapiacon sokszor bojkottálták, kiszorították őket, így az internetre kényszerültek, ahol viszont már lehetőségük volt világnézetük és ideológiájuk terjesztésére. A világháló pedig hamarosan minden korábbinál innovatívabb és hatékonyabb felületté vált.
A Jobbik még az európai szélsőjobboldali pártoknál is jóval sikeresebb volt az internetes mozgósításban és hálózatépítésben. Ebben szerepe lehet annak is, hogy vezetőgárdájuk viszonylag fiatal, a szimpatizánsok összetételéről már nem is beszélve. A legújabb felmérések szerint iskolázottak és egyáltalán nem tartoznak a rendszerváltás vesztesei közé sem, az átlagnál nagyobb arányban van munkájuk és így lehetőségük is, hogy kiismerjék magukat a digitális világban. A francia Nemzeti Front szavazóinak jó része például digitális analfabéta.
Kiegészíti a sikerüket az is, hogy a kisebb, tematikus pártok tevékenysége, performanszaik, demonstrációik sokszor jóval érdekesebben és könnyebben tálalhatóak a hírfogyasztók felé, mint a nagy pártok régi, unalmas arcai és a szakpolitikákkal kapcsolatos hervasztó megnyilvánulásaik.
Mikor várható az a forrpont, amikor a jelenleg még csak magukhoz képest jól szereplő szélsőjobboldali pártok egy ponton átsorolnak a gyorsítósávra és egész Európában kormányzati tényezővé válhatnak?
Még jóslatokba se nagyon szeretnék bocsátkozni ezzel kapcsolatban, úgy vélem mindenképpen tényezők maradnak az elkövetkezendő 4-5 évben. Véleményem szerint nehezen szakadnak el attól a kétségkívül kényelmes állapottól, hogy a kis, felismerhető karakterrel rendelkező pártok iránti érdeklődés sokszor nagyobb, mint a nagy pártok iránt. Kormányra kerülésük esetén is többnyire megelégednének a retorikájuk és ideológiájuk szempontjából értékesebb tárcákkal. Nehezen tudnám elképzelni, hogy egy kormánykoalícióba bevett szélsőjobboldali párt a pénzügyi, vagy a gazdasági tárcáért lobbizna, sokkal inkább a bevándorlásügyi, vagy a kulturális miniszteri poszt elfoglalása a céljuk. Ugyanakkor ez egyben korlátokat is jelent, egy idő után nem tudnak tovább növekedni. Minél nagyobbá válnak, annál mérsékeltebb politikát kell folytatniuk. Ez a neonáci mozgalmakból liberális, de markánsan bevándorlás ellenes párttá válás számos európai szélsőjobb csoport esetében megtörtént és terjedő tendencia.
