Az MSZP szakpolitikusa úgy véli, nincs az országnak oktatáspolitikája, a változások ezen a téren is, mint minden más területen, kizárólag Orbán Viktor rossz társadalmi-politikai víziójának lecsapódásaként jelennek meg. A volt oktatási miniszter egy csütörtöki sajtóbeszélgetésen azt mondta, nem a szakmailag alátámasztott álláspont győzik meg az igazáról a jelenlegi kormányban a politikát, hanem fordítva, a politika kényszeríti rá akaratát az egyes szakmai alrendszerekre.
A felsőoktatási törvényekről szólva Hiller közölte, hogy amögött nem a megújítás, jobbítás fedezhető fel, hanem egyszerűen a – Széll Kálmán Tervben számszerűsített összegű – pénzkivonás. Orbán Viktor 2008-ban még hevesen kiállt a tandíj eltörlése mellett (egy akkori fórumon így fogalmazott a mai miniszterelnök: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: nem lesz tandíj”), az új törvények és rendeletek szerint a szeptembertől felsőoktatásba kerülő hallgatók többsége – akárhogy is hívjuk – tandíjat fog fizetni.
15 ezer önköltséges
Az MSZP „optimista számításai” szerint egyébként várhatóan a most érettségiző 92 ezres populációból a 32 ezer ingyenes, 15 ezer féltandíjas hallgató mellett legfeljebb 15 ezren vállalják majd, hogy kifizetik a tandíjat. Mi lesz az évi mintegy 30 ezer érettségizett, de szakmai végzettséggel nem rendelkező fiatallal? – tette fel a kérdést a szakpolitikus. (Tegyük hozzá, eddig sem minden érettségizett ment rögtön a felsőoktatásba, és sokan tanultak szakmát a gimnázium után is, de nyilván a probléma, ha kisebb mértékben is, de valós.)
Az új diákhitelt a kormány azért dolgozta ki ilyen hirtelen, hogy az elégedetlenséget, a szakmai közfelháborodást csitítsa. De a sürgős munka egy sajátosan felelőtlen konstrukciót eredményezett. A kormány ugyanis vállalja, hogy a diákokra jutó maximált 2 százalék fölötti kamatrészt a költségvetés fogja fizetni. De ki tudja megmondani ma, hogy mennyi lesz az alapkamat 2019-ben, vagy hogy hányan fognak élni a diákhitellel? Az államháztartásra egy előre nem kalkulálható, hosszú távú terhet jelent a rendszer, s ezért nem elképzelhetetlen, hogy az IMF-tárgyalásokon is téma lesz.
A NEFMI maga egy csőd
Hiller István egyébként az egész humánerőforrás-tárca működését abszolút csődnek tartja. A kormány prioritási listája alján van az oktatás, a szociálpolitika, ezektől lejjebb már csak a kultúra található. Az oktatási államtitkárság súlytalanságát jelzi például, hogy az érdekvédelmi szervezetek, például a hallgatók, nem is Hoffmann Rózsához járnak érdemi megbeszélésekre, hanem egy másik minisztériumba, Navracsics Tiborhoz. „Ha ez az én időmben megtörtént volna, másnap vagy én nem vagyok a helyemen, vagy a másik miniszter” – mondta.
A közoktatási változásokat szintén élesen bírálta Hiller István, mint mondta ráadásul az elképzelésekre nincs is meg a szükséges pénz. Hoffmann Rózsa a minap azt mondta az államosításról, hogy mindössze „sorok közötti átcsoportosítás” lesz, ez azonban annál sokkal súlyosabb probléma, és jelentősen megterheli a költségvetést – mondta Hiller –, ugyanis egy nagy rendszer átalakítása az elején mindig pénzbe kerül. Jelenleg az önkormányzatok fizetik a közoktatási források felét, nagyjából évi 300 milliárdot, de ezt ezután nem tehetik majd meg. A politikus szerint ez azt jelenti, hogy szeptembertől, a közoktatás államosítása után, az év hátralévő négy hónapjára 100 milliárd forint fog hiányozni innen. A büdzsébe ugyanis nincs betervezve ez a tétel. Felvetésünkre, hogy a törvény csak 2013. január 1-jétől írja elő az állami fenntartást, Hiller úgy fogalmazott, hogy tanév közben a jogszabályok szerint nem lehet fenntartót váltani. Akárhogy is alakul, az biztos, hogy ahol sokat költöttek eddig közoktatásra, így például a legtöbb belvárosi kerületben, Sopronban vagy épp Debrecenben rögtön jelentős minőségromlást okoz majd.
Konc a KDNP-nek
Az ellenzéki politikus szerint a hetvenes éveket idézi, hogy ezentúl egy minisztériumi főosztályvezető dönthet arról, hogy Komlón vagy Ózdon kiből lehet iskolaigazgató. Még korábbi sötét időszakot hoz vissza, hogy az 1978-as tantervben előírt, az iskolák számára 30 százalékban szabadon választható tananyag mértékét Hoffmannék 10 százalékra csökkentik. Hiller szerint a mai oktatáspolitika irányítói gyakran hivatkoznak Klebelsberg Kunóra, de az 1920-as évek oktatáspolitikusa mindezt látva “ötös fokozaton pörög a sírjában”.
A volt oktatási miniszter mellett a tájékoztatón párttársa, Kunhalmi Ágnes is bírálta az oktatásvezetést. Úgy fogalmazott, hogy a kormány úgy dobta oda koncnak az oktatást a KDNP-nek, mint korábban az agrárirányítást egy belvárosi ügyvédnek. A szakpolitikus szerint a tankötelezettségi korhatár lecsökkentése és a szakképzés három évre szűkítése tízezreket taszít majd a teljes kilátástalanságba, munkanélküliségbe, bűnözésbe. Az új diákhitelrendszer, illetve a hallgatói szerződés, a “röghöz kötés” a kormányzati szándékkal ellentétes hatást fog elérni: sok fiatal elvándorlását nem megakadályozza, hanem előre hozza.
