Budapesten jártak a Németországban elkövetett neonáci sorozatgyilkosság tettesei 1998-ban – állítja a Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív német lap. Kivel találkozhattak, mit kereshettek a német rendőrség radarjáról éppen ekkor eltűnő militáns szélsőjobboldali szervezet tagjai a magyar fővárosban? Valóban nálunk vettek részt lőgyakorlaton? Segíthettek a hazai elvtársaknak a katonai kiképzés infrastruktúrájának megteremtésében?
Fotó: MTI / Beliczay László
A hatóságok szerint valószínűleg lőgyakorlatokon vehettek részt a sorozatgyilkosságok elkövetői, a neonáci Nationalsozialistische Untergrund (NSU) tagjai Budapesten, Bulgáriában és Dél-Afrikában – írja a FAZ. 1998-ban éppen elfogatási parancsot adtak ki ellenük, mert a rendőrök egy razzia során 1,4 kiló TNT-t, működőképes bombákat és propagandaanyagokat találtak a lakásukon. Elfogni azonban már nem tudták a csoport tagjait, mert azonnal felszívódtak. Az ellenük felhozott vád robbantásos bűncselekmény előkészítése miatt öt év múlva, 2003-ban elévült.
Az eddigi információk alapján először valószínűleg Belgium volt a menekülési célpont, ahová a több európai országban is működő neonáci szervezet, a Blood&Honour segítségével juthattak volna ki. A szervezet Angliából indult, ahol Skrewdriver nevű szkinhed zenekar frontembere indította útjára a hasonló szellemiségű bandák, zenekarok kapcsolattartására. A FAZ szerint a terrorszervezet két tagja, Uwe Mundlos és Uwe Böhnhardt is részt vettek korábban ilyen koncertek szervezésében. A Blood&Honour militáns szárnya, a Combat18 nevéhez számos – bevándorlók, színesbőrűek és kisebbségek tagjai elleni – erőszakos bűncselekmény elkövetése kötődik, több halálos áldozattal. Az orosz C18 sejt követte el 2009-ben a Moszkva és Szentpétervár között közlekedő Newsky Express vonat ellen elkövetett merényletet, melyben 29 ember veszítette életét. A C18 soha nem hagy levelet a helyszínen, és nem vállalja az elkövetett merényleteket, ezt a gyakorlatot követték az NSU tagjai is.
Belgiumi tartózkodásukról egyelőre nem derült ki több részlet, vélhetően inkább a németországi Szászország területén és utolsó lakhelyükön, a türingiai Zwickauban bujkáltak, de külföldre is utaztak. Az ehhez szükséges papírokat maguk szerezték be. Böhnhardt Mundlos, aki valúószínűleg 1998 szeptemberében érkezett Budapestre, a saját fényképével, de idegen névvel ellátott papírokkal utazott. 2000 augusztusában Bulgáriában jelent meg, ez nagyjából egy hónappal az első gyilkosság elkövetése előtt történt. A legnagyobb időbeli különbség két gyilkosságuk között 2001 és 2004 februárja között volt, tehát valószínűleg ekkor is volt lehetőségük utazgatni, Dél-Afrikában egy ismert fajvédő publicista, Nordbruch Claus farmján is jártak, amely közkedvelt neonáci találkozóhely.
1998-ban Magyarországon könnyen megtalálhatták elvtársaikat, bár itthon éppen ekkoriban állt be fordulat a hazai neonáci szubkultúrában. A Szabó Albert nevével fémjelzett hungarista Magyar Népjóléti Szövetség ekkor már romjaiban hevert, vezetőjük visszautazott Ausztráliába, a tagság egy része visszavonult, a többiek pedig átszivárogtak más szervezetekbe. A Györkös István-féle Magyar Nemzeti Arcvonal (korábban Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoport) viszont éppen ekkor erősödött meg, noha működése körülbelül a rendszerváltással egy időben kezdődött. Az első Orbán-kormány által erős nyomás alá helyezett hazai szélsőjobboldali szervezeteknek sikerült több nyilvános szereplést is tartaniuk annak ellenére, hogy a hatóságok több rendezvényüket is megakadályozták, a MIÉP pedig próbálta kifogni a szelet a vitorlájukból.
Fotó: MTI / Beliczay László
Bár közvetlen összefüggés nem mutatható ki, de a német neonácik 1998 szeptemberére eső látogatása után a korábbinál aktívabbá vált a hazai szélsőjobboldali tevékenység. Öt hónappal a látogatás után, az 1945-ös kitörésre emlékező Becsület Napja alkalmából több száz szkinhed vett részt a Magyar Nemzeti Arcvonal által szervezett rendezvényen a Várban. A rendezvényt követő esti koncertek helyszínén, a Viking klubban történt a szkinhedek és a hatóság közötti legnagyobb nyílt összecsapás. Már ezen az eseményen is részt vett számos külföldi neonáci szervezet képviselője, köztük legnagyobb számban németek.
A 99-es balhé után egy ideig csönd volt, a hatóságok erélyes fellépése nyomán a szervezetek inkább a háttérben folytatták tevékenységüket. 2001-ben az MNA-ból kiválva létrejött a fentebb említett, angol eredetű Blood&Honour mására a Vér és Becsület Kulturális Egyesület, melynek nyilvántartásba vételét hosszas bírósági huzavona után 2002 januárjában hagyta jóvá a Legfelsőbb Bíróság. 2005-ben az ügyészség feloszlatta a szervezetet. Ezután informális szervezet formájában Pax Hungarica Mozgalomként működik a mai napig, több külföldi nemzetiszocialista szervezettel is kapcsolatot tartva. Egy tagjukkal készült interjú szerint a legszorosabb kapcsolatuk “a német bajtársakkal van”.
Bár a Németországban sorozatgyilkosságokat, bankrablásokat és robbantási merényletet jegyző NSU tagjai Magyarországon a kilencvenes évek végén erős ideológiai hátteret és segítséget találhattak elvbarátaiknál, a hazai militáns szélsőjobboldal által működtetett kiképzőtáborok csak jó pár évvel később váltak ismertté és működőképessé, ettől függetlenül nem kizárt a nálunk és más országokban szervezett lövészgyakorlatokon való részvételük sem. A hatóságok a helyszíni szemlék alapján biztosra veszik, hogy a gyilkosok gyakorlottan kezelték a fegyvereket.
Fotó: MTI / Beliczay László
Sok a hasonlóság ugyanakkor a romagyilkosságok elkövetésével vádolt debreceni Halálbrigád és az NSU között. Az eddig napvilágot látott információk szerint mindkét csoport viszonylag szűk körben működött. A tagok mindkét esetben egyéb bűncselekményt is elkövettek, vélhetően azért, hogy a gyilkosságokhoz szükséges anyagi hátteret, illetve a magyarok esetében a fegyvereket beszerezzék. A Halálbrigád tagjai német társaikkal ellentétben viszonylag gyorsan lebuktak, ez többek között a hatalmas médiavisszhangot követő, a magyar hatóságok által folytatott hajtóvadászatnak köszönhető. Németországban a gyilkosságok az ország számos, egymástól távoli pontján történtek, így a köztük lévő összefüggések is nehezebben voltak felderíthetőek.
A Belügyminisztérium sajtóosztálya arra kérdésre, tudott-e az NBH a német neonácik hazai látogatásáról 1998-ban azt a választ adta: “A német csoport látogatása Magyarországra két évvel megelőzte az első gyilkosság elkövetését, így a látogatás összefüggésbe hozása a gyilkosság-sorozattal (sic!) sajtótalálgatás.” Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan képesek a magyar hatóságok összhangban működve elhárítani hasonló eseményeket, ezt a választ adták: “A különböző szolgálatok tevékenysége közötti koordinációt fogja jelentősen javítani a felállítani tervezett Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ (NIBEK), amennyiben azt az Országgyűlés elfogadja, kiszűrve az esetleges párhuzamosságokat, felgyorsítva az adatelemzést. Ugyanakkor a NIBEK maga titkos információgyűjtést nem végezhet, tevékenységét az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ellenőrzi.”
