Mikor beszélt utoljára Orbánnal?
Néhány hónapja.
Mi volt a téma?
Magánbeszélgetés volt. Annyit azért elárulok: sok mindenrõl szót tudunk váltani, annak ellenére, hogy bizonyos kérdéseket egész másként látunk.
Ki kezdeményezte a találkozót? Vagy csak összefutottak valahol?
A részletekrõl beszélni sem lenne illendõ.
Akkor nézzünk egy régebbi találkozót. Egy a Wikileaksen kiszivárogtatott irat szerint 2007-ben Navracsics Tibor, a Fidesz akkori frakcióvezetõje jelezte az amerikai nagykövetségnek: „Pártja kapcsolatban áll a liberálisokkal egy lehetséges koalíciót illetõen.” Ami ugye a Gyurcsány-kormány megpuccsolását jelentette volna. Volt ilyen egyezkedés?
Valamit félreérthettek az amerikai diplomaták, ugyanis fel sem vetõdött a Fidesz-SZDSZ-koalíció lehetõsége. Az viszont tény, hogy néhány SZDSZ-es és néhány fideszes politikus jó kapcsolatot ápolt egymással, és bizonyos kérdésekben a késõbbi együttgondolkodás lehetõsége is felvetõdött.
A kiugrás szóba sem került?
Nem.
És 2008 tavasza, az ön pártelnökké választása után?
Akkor sem. Az én politikámba nem fértek bele titkos háttértárgyalások – a nyilvánosság és az érintettek elé tártam az elképzeléseimet. Ami arról szólt, hogy az SZDSZ hosszú ideje rossz pályán mozog, tragikusan leamortizálódott, a teljes szétesés állapotába került, és kedvezõ körülmények esetén is csak önálló politikai arculat megteremtésével menthetõ meg.
Ön is elõrehozott választást akart. De ezek szerint nem a Fidesz oldalán.
Meggyõzõdésem volt, hogy az akkori miniszterelnök, az általam képességei miatt máig is értékelt Gyurcsány Ferenc a rossz kormányzás miatt ellehetetlenült, képtelen megállítani az ország és a balliberális oldal lecsúszását. Egyetlen megoldás kínálkozott: szakértõi kormánynak adni át a hatalmat. Néhány párttársam õrjöngve támadt rám, majd egy évvel késõbb, jóval az ideális történelmi pillanat után felsorakoztak a szakértõinek csak félig-meddig tekinthetõ Bajnai-kormány mögé.
A Wikileaks azt írja, Orbán még 2008-ban megüzente a liberálisoknak: támogatná, de legalábbis eltûrné, ha Surányi György kerülne egy esetleges szakértõi kormány élére.
Magam is tárgyaltam errõl Orbán Viktorral. Surányi vállalta volna is a feladatot, azzal a feltétellel, hogy támogatást kap a két nagy párttól és az SZDSZ-tõl. Sajnos az SZDSZ és az MSZP néhány vezetõjének rövidlátása és gyávasága miatt meghiúsult a terv. Pedig, ha idõben megalakul a szakértõi kormány, akkor ma nincs Fidesz-kétharmad, az MSZP nem jut a tönk szélére, az SZDSZ nem esik ki a parlamentbõl és fõként az ország gazdasága, közélete sem tartana ott, ahol most.
Fotó: MTI
Utóbb, 2009-ben is felvetõdött Surányi neve, de õ nemet mondott – aztán jött Bajnai.
Surányi azért mondott nemet, mert közben eltelt egy év, és a népszerûségi listákat vezetõ Fidesz már nem tehette meg, hogy szakértõi kormányt támogasson. Kénytelenek voltak azt kommunikálni, hogy nem tûzoltásra, hanem elõrehozott választásokra van szükség.
Azt olvasta a minap, hogy Gyurcsány szerint hamarosan tényleg elõrehozott választások jönnek?
Igen, hallottam róla.
Gyurcsány állítja, Orbán úgy tudja stabilizálni a helyzetét, „ha az alkotmányos rend korrekciójával erõs elnöki rendszert hoz létre, õ maga átvenné ezt a szerepet, 2012 tavaszára elõrehozott választásokat írna ki, majd szakértõi kormányt bízna meg az elkerülhetetlen korrekcióval”. Reális az elképzelés?
Fantáziálás. 2014-ig marad az Orbán-kormány.
Hadd térek még vissza a pár hónappal ezelõtti Fodor-Orbán beszélgetésére. Meglepne, ha ön nem hozta volna szóba a magyar demokrácia állapotát.
Szóba hoztam.
Mit mondott erre Orbán?
Vitánkat el lehet képzelni az alkotmányozás kapcsán közzétett nyilvános levélváltásunk alapján.
Ön mit gondol a demokráciánkról?
Édes gyermekemként tekintek a magyar demokráciára. Felháborodással látom, ami zajlik. Tisztában vagyok vele, hogy a gazdasági válság nehéz helyzetet teremtett, de ez nem magyarázza például azt, amit a magánnyugdíjpénztárakkal tett a kormány. Ha elromlik az autóm, választhatok, szervizbe viszem vagy inkább belököm a szakadékba. Szerintem az elõbbi a jó megoldás – a nyugdíjrendszer ügyében is. A miniszterelnök viszont addig jutott el, hogy érzékelte a bajt. A gazdasági helyzet pedig egyre súlyosabb, elszegényedõ és elkeseredett országot látok. A hatalom birtokosai nem merik kimondani, hogy nem tudják teljesíteni az ígéreteiket. Így pedig ugyanúgy elveszítik a hitelüket, mint az elõzõ kormány. Az új alkotmányra, a médiatörvényre, az igazságszolgáltatás legyûrésére és számos hasonló tettre pedig végképp nincs magyarázat. A magyar demokrácia alapértékei kerülnek veszélybe.
Úgy meghallgatnám, ezekre a mondatokra hogyan reagál Orbán, ha egy régi barátjától hallja. De most csak arra van lehetõségem, hogy megkérdezzem: tervezi visszatérni a politikába?
Ezt majd eldöntöm. A kormány – hibásan – a keleti szélnek feszíti neki a vitorlát, ahelyett, hogy a nyugati demokráciák modelljét követné. Az ellenzék állapota szintén komoly aggodalomra ad okot, teljesítménye részben elfogadhatatlan, részben értékelhetetlen.
Vagyis?
Ha szükségét látom annak, hogy komolyabb politikai szerepet vállaljak, elõállok vele.
Szükségét vagy lehetõségét?
A lehetõség egyre inkább bárki elõtt nyitva áll. Lassan eljön a pillanat, amikor elõléphet a megfelelõ erõ.
Ez ügyben tud szervezkedésrõl?
Biztos vagyok benne, hogy lesz ilyen.
