Vagyis a fiskális túlbuzgóság oka szerinte nem más, „mint a lélektanból közismert szélsõségesen túlhajtott felelõsségáthárítási mechanizmus”. Mert „…Voltak idõk, nem is olyan régen, amikor a Fidesz ádáz harcot folytatott azok ellen, akik a költségvetési hiány és az államadósság mérséklését igyekeztek elérni. Másrészt voltak olyan idõk is, amikor a parlamenti Fidesz-frakció két kézzel megszavazott minden olyan gazdaságpolitikai intézkedést, amelyik nemcsak önmagában volt ésszerûtlen, hanem kifejezetten a költségvetési hiány és az államadósság növekedését eredményezte.”
Ezt lépte nemcsak amikor korábban kormányzott, hanem késõbb is, amikor ellenzéki szerepben támogatta a felelõtlen túlköltekezést, véli a szerzõ. És ráadásul „minden fülsiketítõ propaganda ellenére, a mai kormány tényleges gazdaságpolitikája továbbra is növeli az államadósságot, nem pedig csökkenti” – teszi még hozzá.
Azután pedig Bokros nem kevesebbet tesz, mint sorra veszi a Fidesz prominenseinek nyilatkozatait, megszólalásait azokból az idõkbõl, vagyis 1995 tájáról, amikor megindult a Horn-kormány stabilizációs programja.
Íme egy hosszabb idézet ebbõl a passzusból:
Szájer József: „A Bokros-csomag intézkedései átgondolatlanok és tisztességtelenek. Legfõképpen pedig azért tisztességtelen, mert azt állítják, hogy ez az egyedüli lehetséges kiút a katasztrófahelyzetbõl. Pedig nem az.” (1995.III.27.)
Pokorni Zoltán: „A kormány a családokat megnyomorító intézkedésekkel egy idõben százmilliókkal segítette a spekulánsokat, ráadásul a Magyar Nemzeti Bank kárára.” (1995.III.21.)
Surján László: felszólalása Bokros szerint „a jelenlegi kormányzás fényében igazi gyöngyszem”: „A kormány elherdálta bizalmi tõkéjét. Ilyenkor nagy kísértés elõtt áll minden kormány, kilép a jogállamiság kereteibõl és megpróbálkozik a puhább vagy a keményebb diktatúra eszközeivel. A diktatúra sajátos eszközei közé tartozik a megfélemlítés. Elég bejelenteni 15 százalékos leépítést, s az érintettek máris meghúzzák magukat.” (1995.IV.12.)
„Voltak persze némileg józanabb hangok is, amelyek azonban komoly ellentmondásba keveredtek” – véli Bokros – Varga Mihály szavait idézve: „Indokolt-e a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az, ha a kormány cselekvésre szánja el magát és egyensúlyjavító lépéseket hoz? Válaszunk: igen, mert a folyó fizetési mérleg hiányát csökkenteni, a költségvetés helyzetét javítani kell.” „Mit kellene tenni a Fidesz szerint a kormánynak? Csak ismételni tudom azt, amit már tucatszor elmondtunk: a kormánynak be kell látnia, hogy nincs lehetõség a költségvetési hiány drasztikus és gyors javítására. Az egyensúlyjavító intézkedések csak fokozatosan vezethetnek eredményre.” (1995. IV.26.)
Azután késõbb Bokros azokat a kijelentéseket veszi elõ, amelyeket a Fidesz hatalomra kerülve, 1998 után adott elõ:
„Azt állítani, hogy erre, ezekre a lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a magyar gazdaság felívelõ szakaszba jusson, ez túlzásnak tûnik.” (1999.II.8.)
„A kormány, úgy érzem, idõnként erõn felül és az ország is tulajdonképpen néha erõn fölül tesz lépéseket annak érdekében, hogy a középosztályt szinte megsemmisítõ (sic!) Bokros-csomag ütötte sebeket begyógyítsa. Kimutatható, minden elemzés errõl szól, hogy az elmúlt egy évben Magyarországnak, egyébként óriási erõfeszítések árán, sikerült megállítani a középosztály süllyedését. Nagy tett!” (1999.IX.6.)
Ezek persze Orbán Viktor akkori szavai!
„A legutolsó idézet azért különösen figyelemreméltó, – teszi hozzá Bokros – mert 2000 elõtt a kormány kimutathatóan még semmit sem tett az általa abban az idõben igen kedvelt középosztály „felemelésére”. A költségvetési egyensúly rombolását eredményezõ felelõtlen osztogatást a Fidesz-kormány csak az ezredforduló mámorában kezdte meg.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
